Bornemisza Péter, Móricz Zsigmond: Magyar Elektra / Vígszínház
Móricz Zsigmond kapcsolata a drámaírással kész regény, ráadásul nem is lenne rövid ez a próza, ha valóban megíródna. Kiváltképpen igaz ez Németh Antallal, a Nemzeti Színház igazgatójával való munkakapcsolatára. A zseniális írónak, aki különösen rövid prózáiban dolgozott drámaian sűrű jelenetekkel, összességében számos darabja csalódás.
Ám az tagadhatatlan, hogy Móricz irányította több száz év feledés után a figyelmet Bornemisza Péter Tragédia magyar nyelven, az Sophocles Electrájából című színdarabjára, amelyet Magyar Elektraként emleget a szakirodalom.
„Bornemisza Péter a fordítást másképp gondolta, mint ahogy ma csináljuk. Eszébe sem jutott, hogy az eredeti görög szöveget adja s az elmúlt görög világot hozza a nézők szeme elé. Úgy fogta fel a dolgot, hogy az, ami a görögöknél megtörtént, megtörténhetett volna a világ bármely népénél.” Móricz nemcsak tanulmányt szentelt a régi magyar irodalom 1558-as keltezésű gyöngyszemének, hanem át is igazította szövegét. Ezt a változatot mutatta be a Vígszínház Házi Színpada. Hangfelvételről Hegedűs D. Géza mondja Bornemisza a Magyar Elektrához írt előszavát, ahogy a tapsrendet megszakítva az epilógust is.
A Valló Péter rendezte Magyar Elektra három szenvedélyes női karakterre épül.
Balázsovits Edit játékát a Chorus a gyászhoz való változékony viszonyulásai határozzák meg. Az egyszemélyes Chorus a háttérből, valamely homályos zugba húzódva figyel. Gyászolja Agamemnónt, a férfit, az apát, az uralkodót, de óva inti Elektrát a bosszúállástól. Balázsovits újra fogalmazza a kar szerepét, hiszen a szerepkörtől szokatlanul nála a közösség képviseletét fokozatosan váltja fel az egyén őszinte és belső fájdalma. Kívül áll a cselekményen, ám távolságtartása többször semmivé lesz, ha vitathatatlan erkölcsi meggyőződése úgy kívánja.
Gál Réka Ágota, Balázsovits Edit – Fotók: Dömölky Dániel
Gál Réka Ágota mindenekelőtt aszexuális Elektra. A lány kiszámíthatóbb az anyjánál, de lendülete meggyőző. Elektra a bosszú angyala. Élete mészárlástól mészárlásig tart. Az apja elleni valamikori merényletet elszenvedte, bár túlélte testileg, a másikat most ő követi el többedmagával. Elektra hiába marad életben az általa rendezett vérfürdő után, nehéz elképzelni, hogy megváltást hozhatnak számára majd a mindennapok. Nem érdekli a hatalom. A lány saját magánya, kirekesztettsége, testvére Orestes (Köves Zsombor) egykori elűzése miatt áll bosszút, és mert az anyja ágyába engedte új férjét, Aegistust (Brasch Bence). Gál Réka Ágota szép reményekre jogosít, mert az archaikus szöveg töredezettsége, különleges dallama megmarad szövegmondásában, miközben a jelenkor beszélt nyelvének illúzióját kelti még szélsőséges érzelmi kitörései közben is.
Örülj, vígadj, asszonykodjál, mondja asszonyának az Agamemnón meggyilkolása után trónra került magabiztos alfahím Aegistus. E szavak az igazi bevezetései a drámának. Clitamnestra ugyanis máshogyan hallgat a buzdító szavakra, ahogyan azt várni lehetne. Eleinte valóban a testi örömök a fontosabbak számára, de nem lehetne azzal vádolni, hogy sokáig asszonykodik. Magához ragadja a hatalmat és megpróbál élni a kormányzás adta előnyökkel, sőt eljön a pont, amikortól egyeduralomra tör. Az előadás legösszetettebb alakja Clitamnestra, mert Kovács Patrícia majd minden szituációban más arcát mutatja karakterének.
Kovács Patrícia, Brasch Bence
Clitamnestra törékeny külseje mögött a politikai vezető hideg racionalitása rejlik. A magánélet szféráját maga mögött hagyva a közösség vezetőjeként definiálja önmagát. Clitamnestra megfáradt kapcsolatából menekülve verte agyon baltával férjét a cselekményidő előtt tíz évvel. Azóta minden ellene, a gyilkos ellen szól. Kovács alakításának erénye, hogy mindennek dacára képes elbizonytalanítani az életére törő Elektrát, valamint az őt elítélő nézőt egyaránt. Elektrával vívott verbális csörtéjében megadja a gyilkosság egyik pontos indokát, miszerint azért ölte meg Agamemnónt, mert az a trójai háború kezdetekor feláldozta másik lányát az isteneknek. Elhisszük mélységes édesanyai fájdalmát, hogy gyermekei közül éppen Iphigéniát szerette a legjobban. Magyarázatának ezt a részét, tehát a szülőit Elektra átmenetileg elfogadja.
Kovács-Clitamnestra másik izgalmas pillanata szintén maszkulin belvilágot jelez. Az asszony többször is megkérdezi a Mestert (Zoltán Áron), hogy valóban meghalt-e fia, Orestes. Maga sem hiszi a számára nagyszerű hírt. Amint azonban elmeri hinni a beszámoló „igazságát” vad, részeg ünneplésbe kezd. Dionüszoszi mámorában elveti a sulykot, eddigi drámai vétségét tetézve azonnal rekvirálni akar alattvalóitól. Clitamnestra határozott lépése a korlátlan, ellenőrizetlen hatalomba az uralkodói család drámájának kiszélesedésével fenyeget.
Köves Zsombor, Kukovecz Ákos
A jelenkor magyar színháza a tragikus motívumokat szereti játékosan ambivalens idézőjelbe tenni, azaz súlytalanítani. A Vígszínházban Magyar Elektra ezzel szemben megtapasztaltatja nézővel a komor érzelmek kínálta megrendülést, azonkívül a több évszázados nyelv színpadi ősereje is tetszetős. A politikai parabola egy kettészakadt társadalomban játszódik. Az úgynevezett elit és a vezetettek közötti szakadék hatalmasra nőtt. Valló Péter rendezése pillantás a politikai élet kulisszái mögé. A bosszú soha, semmilyen körülmények ellenére nem maradhat el. Ám a következmények szélesebb körű hatásai érdektelenek a vezetők számára.
