TÁP Színház – Vajdai Vilmos
Rokonok – Fázisbemutató 

A polgármester megdöbbenéssel fogadja az ötletet: meg kellene szerettetni a polgárokkal az adózást. A kaszinó törzsvendége meséli a csók-affért. A lányt lefogták, hogy minél többen csemegézhessenek rajta. Jobb bele nem gondolni, hogy mi történhetett még.

Tasnádi Bence és Bánki Gergely

Senki sem ért semmihez, ráadásul a legtöbben olyan hivatalban ülnek, ahova soha, a legrosszabb álmaikban sem készültek. Mégis minden megy tovább, hiszen „szakemberben” nincs hiány. Mindenki végeérhetetlenül pofázik a semmiről. Ha felmerül az igény a változtatásra, van az a pénz, hogy csendesedjen a lázadó. A mellékmotívumok is izgalmasak a 21. századi magyar olvasónak, hiszen tükörképei a jelennek. A kínosan húzós próza jelentős előadást ígér.

Az előtérben elhelyezett képernyőn olvasható Nietzsche-idézet szerint a várakozás immorálissá tesz. Valóban immorálissá válunk, mivel majd fél kilenckor érünk a helyünkre, az eredetileg 20 órára hirdetett előadáson. A közönség közé „rejtve” a tehetségesen karcos Carson Coma zenél.

Móricz Zsigmond Rokonok című, 1932-ben megjelent regénye akár a tűhegyes késekkel telepakolt asztalfiók. Amint belenyúlsz a rekeszbe jó eséllyel vágsz csúnya sebet magadon.

Az idén 30 éves TÁP Színház a Trafóban Vajdai Vilmos rendezésében mutatta be a regény színpadi változatát. A drámaszöveg Peer Krisztián, Preiszner Miklós és Znajkay Zsófia közös munkája, úgy is mondhatnánk műtétje, mert jelentősen átvariálták a regény szövegét. Az egyenesvonalú, Kopjáss István öngyilkosságig vezető történetből a posztmodernt idéző, metatörténettel variáló narratíva lett. A narrátor maga Móricz Zsigmond. Egger Géza vígjátéki, tájszólásban beszélő figurát csinál az íróból, ám ez nem több jópofaságnál. A tautologikus szituációkon később sem enyhít a rendezés, hiszen hosszan hallgatjuk, amint mobiltelefonon vagy tízen kérnek protekciót Kopjásstól, Zsarátnok városának újonnan megválasztott főügyészétől.

Aztán villan valami. Kardics, a takarék igazgatója operálja Kopjáss Istvánt. Nagy nyugalommal húzza ki a testből a beleket és a szerveket. A hatalom egyszerre szippantja be és zsigereli a közelébe érkezőt. A végig magánál lévő főügyész Básti Lajos hangján válaszol. Vajdai csapongóan szertelen rendezésének legtöbb szituációja nem ennyire groteszk és érzékletesen metaforikus.

Homályos a szerepük a spermacseppekre hasonlító Titkároknak (Lestyán Attila, Martinkovics Máté) és az Összeesküvőknek (Losonczy András, Hajmási Péter, Higany). Ők a chat GPT üzeneteiben kivétel nélkül a szexre lukadnak ki, és nem indokolt jelenlétük. Elviekben nagyszerű ötlet, mert igazi burleszket ígér, hogy az alapszöveggel ellentétben nem egy, hanem két Kati néni (Andai Kati, Ambrus Asma) szerepel, ám a duó jelenete túl hosszú.

A regényben metaforikus nyelvezet láttatja Kopjáss István belső bizonytalanságát, a feloldhatatlannak tűnő dilemmáit. Kopjáss hol azt érzi, hogy felhőkarcolón jár, máskor szédül a gyorsuló körhintán, vagy hínár húzza le a vizek sosem látott mélységeibe, vagy a pók hálójába esettnek gondolja önmagát. Vajdai rendezésének dicsérete, hogy megtalálta az ideális színészt Kopjáss szerepére.

Beesett vállak és enyhén csámpás lábak. Ilyennek mutatja Tasnádi Bence Kopjáss Istvánt, legalábbis kívülről. A burleszkfilmekből ismerős potrohos alak lelki élete virulens. Az új városi hatalmasság ezért sem komikus karakter. Ugyan háttal ül nekünk, miközben szintet próbál lépni a videojátékban, vagy hosszú percekig áll egy megvilágított kör közepén, Tasnádi mégis képes a Kopjássban dúló belső küzdelmeket megjeleníteni. A főügyész két világ között jár félúton. Eddig a szavazókat képviselte, mostantól a város, a hatalom perspektívájából tekint az ügyekre. Az egyik helyre már nem tartozik, a másik helyre még nem érkezett meg. A fiatalember rögös úton érik férfivá az utolsó pillanatra. Az átmeneteket adja nagyszerűen Tasnádi. A kezdő jelenetben hulla részegen próbál megkapaszkodni a lejtős állványon (díszlet: Gothár Péter). Veszélyes a hatalom közelébe kerülni, hiszen a legmagasabbról lehet nagyot zuhanni. Kifejezetten szép a hirtelen magára maradt, tiszta lelkű férfi öngyilkosságát megelőző monológ.

A Rokonokból készült adaptációk megkerülhetetlen összetevője, hogy a főszereplő körül miképpen helyeződnek el a nők. Móricz feleségének, Holics Jankának reinkarnációi racionális személyiségek, akik nem tudják és nem is akarják követni többet akaró házastársukat, de bájuk, természetes okosságuk vitathatatlan. Kopjássné Lina szerepében Zilahy Anna sem feleségként, sem nőként nem meggyőző. Vélhetően korán találta meg a szerep, hiszen végig lány marad. Az elérhetetlen Magdaléna alakítójaként az érzéki hangú Gombó Viola Lotti többet ígér, mint amit ad végül. Nem elég kietlen és hideg szépasszonynak. A vonzások és választások élesítésével motiváltabb lehetne Kopjáss darabvégi összeomlása.

Kár, hogy az előadás nem használja jobban rutinos színészeit, például Márton Andrást.  Kerekes József Berci bácsi szerepében csak egyszer látható, így nincs kifutása a karakternek, holott ő lenne Kopjáss egyik rossz szelleme. Jobban jár az új szövegváltozattal Epres Attila Kardics, a takarék igazgatójának szerepében, hiszen a rövidnadrágos hatalmasság számára a pina és pénz az isten, és a figura ki is használja lehetőségeket.

Vajdai hosszúra nyúlt (vége 24:10-kor, az első rész 22:50-kor ért véget – a szerk.) erősen hullámzó színvonalú rendezése szokatlan képekben fogalmazza színpadra a Rokonokat. A tagadhatatlanul jól eltalált pillanatok mellett nagyon hiányzik a feszes tempó. A regényszöveghez képest új karakterek (titkárok, összeesküvők, Móricz Zsigmond) nem váltak a történet szerves részeivé. Megvolt tehát a fázisbemutatónak nevezett premier, de a munka nem elhanyagolható része most jön(ne).

Fázisbemutató: Trafó, 2023. 09. 15.