Szily-Deres: Segítség! Iskola! / Átrium Színház
Ismerkedj meg az iskola legfontosabb figurájával. Sasként cirkáló anyák. Mindenkiben van valami érdekes, csak el kell találni az alkoholfokot. Xerxész megkorbácsoltatja a mobiltelefonját. Rémálom felső tagozaton. Minden út a kanapéra vezet. Bukkake a futballpályán. Ritkán fogadok meg tanácsot, de ha igen, akkor szó szerint. Apuka vs. apuka. Sose bosszants fel egy cégéhez lojális alfa-anyát. Minden az osztályfőnökön múlik. Főszereplő lehetsz egy Schiller-darabban, bármilyen színészdiploma nélkül.
Íme, néhány fejezet címe a rengetegből. Szily László Beírás című könyve a gyermeknevelésről szól. Olvasó legyen a talpán, akinek nem kelti fel a befogadói kíváncsiságát az iskolai túlélőkalauz apáknak műfajmegjelölésű kötet. Rövid bekezdésekben olvasunk az édesapákról, akik a lehető legjobb általános iskolába szeretnék járatni csemetéjüket. Szily néha szellemeskedő, de az esetek döntő többségében szellemes. A szerző kedvelt írói fogása a meglepő hasonlatot működtető hosszú mondat. Elsődleges befogadói tapasztalatként könnyen fogyasztható a szöveg, ám a fenti stílusjegy nemegyszer izgalmasan nehezíti az olvasást. A humor másik forrása a helyzetkomikum (lásd: Egy élmény, amit minden apának át kell élnie, és át is fog), ebből elférne több a könyvben.
A maradandóbb részeiben elgondolkodtató a Beírás. A szerző feltűnő objektivitással ír a jelenkor gyermekneveléséről, amely (nemcsak) szerinte emberkísérlet. Az előző generációkkal ellentétben ugyanis a maiak alig mozognak, szociális hálójuk egészen más dimenziókra terjed ki az előző generációkkal összehasonlítva. Így nem tudható, hogy milyen felnőtt válik belőlük. Hasonlóan megmarad az olvasói emlékezetben az a rövid, a kamaszkorra előre tekintő rész, amely az elkerülhetetlen törést, az érzelmi távolodást hangsúlyozza a szülő és gyereke kapcsolatában.
Az Átriumban Simon Kornél és Lukács Miklós a fenti könyvből készült, közös előadásában nem koherens cselekményt látunk. Deres Péter dramaturg írta a színpadi változatot. A Tolvaj Béláné Általános Iskola szülői értekezletén vagyunk a produkció kínálta fikció szerint. Azonban nincs igazán szituációba helyezve a Segítség! Iskola! – avagy Túlélőkalauz szülőknek címen bemutatott produkció, így a felütés és a zárlat is összecsapott. Több szereplő kellene, vagy árnyalt, találóbb kerettörténet.
Simon Kornél Fotó: Lakatos Péter
A szülők, főleg az apukák görcsös igyekezete, megfelelni vágyása szolgál forrásul a nevettető szituációkhoz. Az előadás humora alapjaiban működik. Ám a kiélezett, igazi csattanóhoz két út vezet(ne). Egyrészt a stand up comedy hamarabb ható, harsányabb humora. Másrészt felépített szituáció, amely a groteszkig mutat.
A gyermektelen felnőtt el sem képzelheti, hogy mekkorára nőttek a minőségbéli különbségek az általános iskolák között. Így aztán érthető a szülők igyekezete, hogy a minél jobb intézmény elérése érdekében más lakcímére jelentkezzenek át, hiszen egyéb lakókörzetbe kerülvén jobb eséllyel kerülhet a gyerek a vágyott oktatási intézménybe. A jelenet, amelyben egy tanár érkezik a házigazdához ellenőrizni azt, hogy hogyan élhet több család a kisebb lakásban, mosolyogtató szituáció, amely nem ér el a groteszkig.
A Segítség! Iskola! foglalkozik az aggódó anyukákkal, akik az iskola első napjaiban az osztályterem falánál hallgatóznak, nehogy gyermeküknek baja essék az új környezetben. Ahogy megjelennek a színpadon a sportoló apukák is. A műfajilag bizonytalan előadás nagyobb részében azonban inkább üti, semmint kiegészíti egymást a két szereplő játéka. Lukács Miklós a stand up comedy keretein belül marad, a színpadilag jóval rutinosabb Simon Kornél eleinte nehezen találja a ritmust. Ám amikor Simon belerázódik a játékba az az érzésünk, hogy egyedül is elég lenne.
Jelenet az előadásból
Nem könnyű manapság szülőnek lenni, mégsem hasonlítható máshoz az élmény. Hiánypótló vállalkozásként a jelenkori magyar valóság egyik neuralgikus pontjára, az oktatásra koncentrálnak az alkotók az Átriumban. Azonban többet ígér a könyv, mint amit végül az abból készült előadás adni tud.
