Szép Ernő: Lila ákác / Szolnoki Szigligeti Színház
Tóth Manci táncosnő és Csacsinszky Pali bankonc útjai keresztezik egymást. Meg kell küzdeniük a másikért, amíg eljutnak a tétova csóktól, az első öleléstől a beteljesülésig. Oly érzelmeket tapasztalnak meg hőseink, amelyeket kihagyniuk vétek lenne, még ha fájdalmasak is.
Szép Ernő Lila ákác című színdarabja szerelmes história öt képben. Az atmoszféra, a mellékszereplők árnyalása akár a társadalmi tablóvá is szélesülhet. Az 1921-ben megjelent darab azon kevés színpadra szánt szövegek közé tartozik, amelyekben a szerzői instrukciókkal együtt kap teljes élményt az olvasó. A második képben például az írói utasításoknak köszönhetően még a nem túl erős vizuális képzeletű befogadó lelki szemei előtt is lepereg a mulató különszobájában játszódó szituáció.
Csiszár Imre, a Szolnoki Szigligeti Színházban bemutatott Lila ákác rendezője jobbára figyelmen kívül hagyja az instrukciókat. Ehhez a mindenkori színpadra állítónak természetesen joga van, ám a zenés, táncos betétek nem helyettesíthetik a kidolgozottságot. Amikor beindul(na) a cselekmény, az újabb és újabb operettsláger miatt revüvé válik a Lila ákác. (Közreműködik a Szolnoki Szimfonikus Zenekar) A dalok mindössze a cselekmény folyamatosságának illúzióját adják, valójában betétekre szabdalják az előadást. Kevés zenés rész akad, amely igazi funkcióval bír. Ilyen például Zelei Gábor Angelusz papa, az artista ügynök alakítójaként előadott dala, amely azért üdítő kivétel, mert a nőimitátor a meglepetés erejével hat és a cselekményt is előre viszi.
Mészáros István, Radó Denise
Túl szép, túl gondtalan az előadás Szép Ernő szellemiségéhez. Az író alapjaiban gyermekien derűs, játékos világa akár a gondosan sminkelt női arc. Kedvtelve nézegethető az összkép. A harmónia csak látszólagos, hiszen minden ellenkező igyekezet ellenére mindjobban látszanak a szem alatt a szarkalábak és a bőr hibái.
A két szerelmes megismerkedése, egymásra találása, majd végleges elszakadásuk élvezetes perceket szerez a nézőnek.
Biró Panna Dominika csupa életnek mutatja a szeretnivágyó Tóth Mancit. Biró nem kifejezetten a naivát adja, hanem a nőt, aki annyira mélyen szeret, ahogyan arra csak kevesen képesek. Mancin hamar eluralkodik a vágyakozással teli várakozás. Amennyiben az áhított szerelméről esik szó, ültében pajkosan a bal lábfejének külső élére helyeződik a testének súlya. Máskor bájjal és kellemmel nyújtja kézcsókra a kezét, még annak is, akinek nem kellene. Játékosan komoly az alakítás, mert a „rossz lány” ritkán ennyire tiszta lelkű. Fészkelődik Manciban a nő, amit a szerelmén, Palin kívül többen észrevesznek. Paradox módon legelőbb vetélytársnője, Bizonyosné Nagyságos asszony (Radó Denise), akinek a lány iránti érdeklődése szexuális jellegű is. Különösen Biró ritmusváltásai szépek. Manci monológja a sajgó szívéről azért megkapó, mivel az addig háttérbe szorított, szinte észrevehetetlen lélek nyílik meg a szépen felépített szituációban. Hasonlóan meggyőző a búcsújelenetben, ám pechjére közbeékelődik egy zenés, táncos betét, így veszít szépségéből a jelenet.
Zelei Gábor, Biró Panna Dominika, Csákvári Krisztián Fotó: László Róbert
Kevésbé hálás feladat jutott Csákvári Krisztiánnak. Karaktere jóval kevésbé körül írható. A végtelenül naiv Csacsinszky Pali ugyanis nem Bizonyosnéba szerelmes, hanem magába a szerelembe. Pali néhány villanás alatt kénytelen felnőtt férfivá érni. Két test szerepel a vígoperai ihletettségű jelenetben. Ha nem beszélnének is értenénk mindent. Bizonyosné igyekszik fel- és kitárulkozni. Az asszony többször is elnyúlik a Svábhegy gyepén, így remélve a behatolást. Csacsinszky nem veszi a lapot, a világért sem tenne egy lépést sem a másik felé. Várni akar, hogy megízlelhesse azt a sokra tartott, azt a nagyon várt igazi életet. A bankfiú a szerelem költészetére vágyik. Lehozni kívánja a másiknak a csillagokat az égről. Bizonyosné igazi arcának megismerésekor Csákvári megjeleníti az elmondhatatlant. Láthatóvá lesz a fiatalember néma undora az élettől, a szerelemtől: egész teste remeg, amint az ideák világából a földre kell esnie. Érezzük, hogy innen nehéz lesz felállnia, és Pali el is engedi maga mellett Manci szerelmét.
Zelei Gábor, Cseke Lilla Csenge, Biró Panna Dominika
Zenés színpadi játékot ígér a Lila ákác színlapja Szolnokon. A világ orfeum, gondolhatjuk Szlávik István látványvilága alapján. Az előadás mulatóban játszódik, a színészek eleinte maguk is a publikum tagjaivá válnak, hiszen a jelenetük végeztével beülnek a színpadon nézők közé. Ám a metafora nem válik élővé. Az eredetileg prózai darabot inkább terhelik a kuplék, semmint előre lendítik. A két főszereplő árnyalt játéka azonban több mindenért kárpótol.
