Szép volt a szerelem, szép volt a nyár

|

Szép Ernő: Lila ákác / Szabadkai Népszínház / Kisvárdai Fesztivál

A lila ákác mindannyiunk életében felbukkan egyszer..

Pámer Csilla és Pálfi Ervin

Mindenkivel előfordul, hogy nem veszi észre, ha a lila ákác, a kedvence a virágok között, éppen mellette virágzik. A lila ákác az igaz szerelmet szimbolizálja, amin még akkor is érezhető a naiv fiatalság illata, ha már kipréseltük a virágszirmokat.

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja idén immár 31. alkalommal kínált színes palettát a közönségnek. A határon túli magyar színházak közül a Szabadkai Népszínház magyar társulata Sebestyén Aba rendezésében egy ismert szerelmes históriát, a Lila ákác című regényadaptációt vitte színpadra. A Szép Ernő regényéből készült kétfelvonásos előadás sok tekintetben megidézte az 1972-ben bemutatott filmes feldolgozás narratíváját is.

A lila ákác illatos virága mindenkinek más, akár több jelentéssel is bíró szimbólum. A szerelem, a boldogság, az őszinte és tiszta érzések, de ugyanakkor a felnőtté válás jelképe is. Egy dolog biztos, a lila ákác mindannyiunk életében felbukkan egyszer, és az emlékét örökre szívünkben őrizzük. Számomra a lila ákác virága, az élet legboldogabb és legérzelmesebb korszakát, az igaz szerelmet szimbolizálja, amin még akkor is érezhető a naiv fiatalság illata, ha már kipréseltük a virágszirmokat. A múlt lehet, hogy távolabb kerül, de az érzések a legtöbb esetben kedves emlékekké konzerválódnak.

Fotók: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja

Sebestyén Abának, a darab rendezőjének „a boldogságkeresés útvesztőiről, a reményről, az ártatlanság múlandóságáról… A felnőtté válásról, az illúziók elvesztéséről, az erkölcsös és az úgynevezett romlott életvitel közötti vékonyka határról. A magunk és mások ellen elkövetett hazugságainkról… a lenni vagy nem lenni, menni vagy maradni kérdéskör örök dilemmájáról. A kiszolgáltatottságunkról és az újrakezdésről… Titkos vágyainkról, eltitkolt félelmeinkről. Hétköznapi, fel nem ismert boldog pillanatainkról…” – szól a lila ákác szimbóluma.

Szép Ernő Lila ákácában Tóth Manci (Pámer Csilla) álmába csöppenünk, mégis inkább Csacsinszky Pali (Pálfi Ervin) történetével találkozunk, aki elmeséli nekünk első két, mindent meghatározó szerelmének történetét. Vágyának tárgyai ugyan szöges ellentétei egymásnak. Pali, amíg Bizonyosné nagyságos asszony szerelmére vár, majd amikor már csak siratja azt, észre sem veszi, hogy egy olyan lánytól tagadja meg a gyengédséget, aki a világ legboldogabb emberévé tehetné őt.

Csacsinszky Pali és Tóth Manci szerelmi drámája nap mint nap megtörténik, csak a nevek és helyszínek változnak. Szép Ernő idejében a mű két központi helyszínén, a ligetben és a kaszinóban történtek az első és az utolsó nagy találkozások. Csacsinszy Pali a ligetben siratja el be nem teljesült vágyait, miközben rátalál arra a nőre, aki számára a tökéletes társ lehet. A kis Tóth Manci még varrónőként dolgozik, amikor a ligetben belebotlik az álmodozó fiúba, aki a lány kedvenc virágát, a lila ákácot ajándékozza neki. Manci azonnal végzetesen szerelmes lesz a fiúba, aki csak bolondozik a lánnyal. Bizonyosné nagyságos asszony magabiztossága, vagyona és karcsúsága elveszi a fiatal, álmodozó ifjú eszét, de amikor learathatná hódítása gyümölcsét, és rájön, hogy az asszony számára ő csak egy kaland lenne a sok közül, megfutamodik.

Jelenet az előadásból

Az előadás színpadképe nagyon változatos és sokszínű, a díszlet minden mozzanatában a húszas évek dzsentrivilágának pezsgős, cigarettafüstös éjszakájába kalauzol bennünket, ahol újra találkozunk Mancival, mint a kaszinó újdonsült táncosnőjével. Nemcsak a ruhák, a bútorok és a zongorista jelenlététől érezzük, hogy szecessziós mulatóba csöppentünk, hanem azoktól a felcsendülő régi magyar nótáktól is, amik aláfestik főszereplőink keserédes mulatozását.

Sebestyén Aba rendezéseiben gyakran használ ismert dallamokat; Manci és Pali első duettje, a Rózsafa virít az ablakom alatt őszinte és mély szerelmi vallomás. Ezt játssza el először a zongorista a kettesben hagyott fiataloknak. Utolsó közös énekük, a Lila akácok is legalább ennyire érzelmes, hiszen ekkor jön rá Pali, hogy szerelmes volt a lányba, aki a bizonytalan magánélet helyett a karriert választotta és Moszkvába utazott. A menni vagy maradni örök kérdése ma is aktuális lehet, és lehetséges, hogy ma is sok Tóth Manci és Csacsinszky Pali énekli, hogy minek a nyár alkonyat, amikor egymást szeretni nem szabad.

Jelenet az előadásból

Az előadás nem a rendező legerősebb munkája de mindenképpen szívmelengető és kellemes, amiben könnyen azonosulni tudunk a főszereplők lelki vívódásaival. Az első felvonás, a zenés-táncos jeleneteknek köszönhetően, magával ragadóbb a másodiknál. A szünet megtöri a játék ívét, talán egy felvonásban élvezhetőbb lenne ez a love story. Számomra a Tóth Mancit alakító Pámer Csilla játéka meggyőzőbbnek bizonyult a picit modoros Pálfi Ervin Csacsinszky Paliénál. Bizonyos úr és Bizonyosné nagyságos asszony éppen annyira kerülnek előtérbe, amennyire a szerepük megkívánja, míg a cilinderes zongorista mindvégig ott statisztál a szerelmesek mögött. Néma, de hallgatása mégis sokkal beszédesebb Csacsinszky Pali szavainál is. Talán ő maga a testet öltött szerelem, aki olykor dalra fakadva mesél a lélek nyughatatlan érzéseiről.

A díszlet és a jelmezek (tervező: Kupás Anna) nagyban meghatározzák az előadás hangulatát. A szépen berendezett szalon, a kalapokkal és kesztyűkkel kiegészített korhű miliő hiteti el velünk, hogy Szép Ernő történetébe csöppentünk.

CÍMKÉK: