Szex, csoki, kavarás és más drogok

|

Szente Vajk: Legénybúcsú / Szegedi Szabadtéri Játékok

Csokinak álcázott drogok, pia és sztriptíztáncosnők. Színpadra alkalmazott amerikai vígjátékként is értelmezhető a Szente Vajk által írt és rendezett, a Játékszínben tavaly tavasszal bemutatott Legénybúcsú, melyet július 25-én tekinthettem meg a Szegedi Szabadtéri Játékok újszegedi színpadán.

Fotók: Játékszín

Talán semmi sem írja le olyan jól ezt az élményt, mint az az előadásban elhangzó megállapítás, amely az Amerikai pite című filmhez hasonlítja a darabot. Felesleges is itt bármiféle történetmesélésbe bocsátkozni, az események újabb és újabb, szinte követhetetlen fordulatokat vesznek, mindenki hazudik mindenkinek, és minden szereplő a másik gyereke, testvére, esetleg régi szeretője. A néző csak kapkodja a fejét, miközben próbálja megjegyezni, hogy tulajdonképpen ki, kinek és mit hazudott, a cselekmény lényegében egy brazil szappanoperában is tökéletesen megállná a helyét. Habkönnyű bohózat ez, ami az ígérteknek megfelelően alaposan megdolgoztatja a nevetőizmokat.

A helyszín egy hotel luxuslakosztálya, ahol két főszereplőnk: Simon, a vőlegény (Nagy Sándor) és legjobb barátja, egyben násznagya, Alex (Jánosi Dávid), az utolsó közös bulira készülnek. A dolgok természetesen félresiklanak, az esküvőre szánt pénzt elkártyázzák: némi hevítővel teli csokinak és egy körözött bűnöző ármánykodásainak köszönhetően. A darab a két és fél órás játékidő alatt felvonultatja a műfaj legegysíkúbb szereplőit: a bíborosi előléptetésre váró, látszólag szent életű papot (Szerednyey Béla), a vonzó és kezdetben teljesen ártalmatlannak tűnő, szőke színésznőt (Bálizs Anett), illetve a szexi, de butácska örömlányt. A callgirlt játszó Kovács Gyopár rengeteg élettel és bájjal töltötte meg a kissé egyszerű karaktert, de sajnos nagyon keveset szerepel a színpadon, mivel a darab nagy részét egy bárszekrénybe zárva tölti. Mellette figyelemre méltónak találtam Jánosi Dávid játékát, aki kiválóan alakította a jó szándékú, de ügyefogyott és szerencsétlen legjobb barát alakját.

Az előadás legfőbb erőssége a parodisztikus humor volt, amely igen széles skálán mozgott: a viszonylag kreatív szóvicceken át a legegyszerűbb alpári humorig mindent felvonultattak az alkotók. A csúcspontot pedig egyértelműen Csonka András Barbie Girl-koreográfiája jelentette; azt hiszem, hogy felejthetetlen élményt vagy éppen “maradandó károsodást” okozott minden néző számára.

Rendkívül vicces, könnyű, egyszernézős előadás a Legénybúcsú, váratlan fordulatokkal, követhetetlen hazugsághálóval, gubancos történettel, de kevesebb kreativitással és egyedi gondolattal, mint amit egy ilyen műfajú előadás megérdemelt volna.

CÍMKÉK: