Sas József 80
Az ellentétek embere a ma 80 éves Sas József.
Imádják és utálják. Naggyá tud nőni a színpadon, de tud ugyanott egészen pici lenni. Gáláns és smucig. Legendás, hogy a Mikroszkóp Színpadon ajándék tévét, vagy éppen ingyen külföldi utazást intézett a munkatársainak, ugyanakkor akár fogához veri a garast. Nemrég a tévéműsorom felvétele előtt tanúja lehettem, hogy amikor az áruházban lévő stúdióba érkezett, hogyan alkudott meg egy bőröndre. Előre megmondta, hogy alkudni fog. Azt válaszoltam, hogy de hát itt nem lehet, fix árak vannak. De ő kötötte az ebet a karóhoz, kijelentette, hogy a legelegánsabb londoni áruházban is alkudott. Nekem már előre lesült a képemről a bőr, de gondoltam, ezt már csak megnézem. Jött az eladó, aki történetesen az üzletvezető volt. Sas komoly figyelemmel vizsgálgatta a kiszemelt darabot, majd kibökte, hogy megvenné, de kis hibája van. Az üzletvezető ugyancsak kellő komolysággal megkérdezte, hogy mi a hiba. Sas még mindig rezzenéstelen képpel, de szájszegletében kis mosollyal, rávágta, hogy „azt majd kitaláljuk”, és engedményt kért. Az eladó viszonozta a kis mosolyt, jelezve, hogy most már sejti, honnan fúj a szél, és, hogy tulajdonképpen bizonyos határokig benne van a csínyben. És ekkor megindult az alkudozás, végül kikötöttek tíz százalék kedvezményben. Egyáltalán nem volt kínos, mert játékosság volt az egészben. Sasnak győzelemittasan kivirult a képe, hogy lealkudott valamivel több, mint ezer forintot.
Szüksége volt erre a megtakarításra, a csodás budai villában élő, mindig talpig elegánsan öltözködő, népszerű művésznek? A pénztárcájának nyilvánvalóan nem. De rájöttem, hogy a lelkének igen. Ezzel bizonyította magának, hogy változatlanul áll a vártán, működik még a sármja, a leleményessége, és valószínűleg ebben a röpke jelenetben benne volt az is, hogy a mélyszegénységből jött, csaknem utcagyerekként nőtt fel, mert édesapját zsidóként elhurcolták, megölték. Ezért hamar hozzáedződött ahhoz, hogy a fennmaradáshoz, a boldoguláshoz találékonyságra, talpraesettségre van szükség.
Fotók: Telegdy István
Az egyik kabaréban egy film rövidke részletében megmutatta színész édesapját, és ezzel együtt bensőséges fájdalommal vallott zsidóságáról, amit soha nem rejtett véka alá. Megállt a levegő. Tragikus húrokat pengetett. Pontosan tudja mennyit bír el ebből a kabaré. Előtte meg utána persze röhögtetett. Meg kicsit tán közben is. Tud borotvaélen táncolni. Ért a szerkesztéshez is. Fajsúlyos számok után gyakran következnek kis semmiségek. Igen, ha úgy tetszik, gatyaletolás, akár még a szó szoros értelmében is, kellően színes, mintás alsónadrágot megmutatva. Vagy könnyed dalocskák. Netán némi táncikálás. Akár anyósvicc. Alighanem ezek miatt megosztó a személyisége. Többek szerint olcsó, amit csinál. Az ízlésficam határán lavíroz, vagy éppen túllépi azt. Használja mindazt a trükköt, fogást, eszközt, fineszességet, amit kecskeméti táncoskomikus korában megtanult. Ismeri a szórakoztatás természetrajzát. Pontosan tudja, mitől sikeres egy-egy műsor.
Többször vitatkoztam vele erről, miközben nem tagadom, bizonyos dolgok miatt én is rosszallóan elhúztam a számat. Azt mondta, tudna ő Nagy Endre típusú irodalmi kabarét csinálni, csak arra manapság alig lenne közönség. Én pedig felfogtam, hogy nála az olcsóság sokszor vivőanyag. Ezzel ágyaz meg a tartalmas jeleneteknek, például a kukázó tanárának, vagy a megrázó erejű hajléktalanjának, ezzel vezeti le a fájdalmat, feszültséget. Az arányokat persze lehet kifogásolni. De tény, ami tény, változatlanul elképesztően népszerű. Azt lehet mondani, hogy az ATV már arcpirítóan sokat ismétli a műsorait. Így összevágva, amúgy összevágva, én ennyit ismételni tán még semmit nem láttam. És változatlanul hozza a nézettséget. Az új szilveszteri műsor pedig rendre mindent levert, megelőzte a nagy kereskedelmi csatornák nézettségét is. Idén, bár úgy volt, hogy megint lesz új műsor, de végül nem csinálta meg. Mindössze pár percnyi újdonsággal jelentkezett, de ettől még az ATV éjfél előtt is adott csaknem három órányi Sast, utána pedig hajnalig, egyfolytában, ahogy csak belefér. Úgy látszik, változatlanul aranytojást tojó tyúk.
Azzal azért keltett riadalmat, hogy bejelentette, amiatt nem készít új műsort, mert beteg, és lemondta a Fészek Klubban a fellépéseit, ahová oly előzékenyen befogadták, miután szakmai otthonából, a Mikroszkóp Színpadról, amit csaknem 25 évig igazgatott is, rútul kiebrudalták. Tanúsíthatom, hogy kicsattan az egészségtől, bár azért bujkál benne az ország helyzete miatt a depresszió. Régebben volt szívműtétje, nyaki érműtétje, ami igazolást adott az amúgy is meglévő hipochondriájának, de most köszöni szépen, alapvetően jól van. Csak hát fölhúzta magát bizonyos kollégáin, akik előrukkoltak azzal, hogy a már kitűzött előadások időpontja közül nekik ez nem jó, meg az nem jó. Ilyenkor hamar fölmegy nála a pumpa, mert az ilyesmi neki szent. A vérnyomása pedig felugrott 220-ra, ami ugye komoly agyvérzésveszély, és azt mondta az orvosa, hogy eddig és ne tovább, különben jó esetben meghal, rossz esetben itt marad hülyén. Ezt nem kockáztatta.
A Fészek előtt
De azért közben már csak beszélt arról nekem a tévéműsorban, hogy a Beregi Péter írt egy fenemód jó számot, azt valamikor meg kell csinálni, meg hát neki is van a tarsolyában egy és más, visszatér ő még a színpadra. Így legyen. Fontos is lenne ez, hiszen sok tekintetben egy műfaj utolsó mohikánja. Szerencsére mindig keljfeljancsi volt, legnehezebben tán hőn szeretett felesége halála után állt talpra, de aztán talált magának szintén imádott társat, aki mindenben ott áll mögötte.
Lehet ezt kétségbe vonni, de állítom, hogy nagy művész. És bár többször mondta, hogy ez meg ez lesz az utolsó kabaré, jó lenne őt újra és újra színpadon látni. Nagyon remélem, hogy amikor 90 éves lesz, azt a jubileumi fellépését nem blicceli úgy el, mint ezt a 80. esztendőset.
