Ray Cooney: A miniszter félrelép / Miskolci Nemzeti Színház, Városmajori Szabadtéri Színpad
Richard Willey, a kormány kommunikációért felelős minisztere kiváló szakember. Korunk hőse talpraesett fiatal. Nincs a kabinetnek az a szarvashibája, amelyet a yuppie ne tudna a hatalomnak kedvező megvilágításba helyezni. Ha el is bizonytalanodik, néhány pillanat múlva annál nagyobb kreativitással vágja ki magát a kutyaszorítóból.
Fandl Ferenc, Edvi Henrietta, Zalányi Gyula
Az egérutak azonban újabb, addig járatlan zsákutcákba torkollnak, ráadásul a magasrangú hivatalnok ezúttal nem az állam ügyeit intézi. Azonban az ellenzék titkárnőjével légyottra készülő miniszterre, Simon Zoltán lendületesen pikareszk alakításában, lehetetlen haragudni. Ugyanis elmondható róla, ami a jelenkor magyar politikusainak döntő többségéről nem: olykor iróniával, sőt kritikusan tekint saját pártjára és önmagára. Találva érezzük magunkat, amikor a kormánymédia a csökkenő inflációról beszél, mert Willey azonnal meghazudtolja az indokolatlanul szépített valóságot.
Keszég László rendezésében, amely Ray Cooney A miniszter félrelép című vígjátékából alapján készült, kiemelt szerep jut a gesztusoknak. A néma pillanatok a Miskolci Nemzeti Színház a Városmajori Szabadtéri Színpadon látott előadásában a humort fokozzák. Mindezen túl az adott szereplő rejteni kívánt tulajdonságáról is árulkodnak.
Simon Zoltán, Czakó Julianna
A látszatnál is dévajabb személyiséget villant meg a spárga a csábos Jane Worthington titkárnőtől (Czakó Julianna). Ugyanilyen a férfiúi erejében egyre bizonytalanabb Ronnie (Feczesin Kristóf) kisgyerekeket idéző toporzékolása a díványon. De hasonló hatású az ingatag Pamela Willey miniszterné asszony (Prohászka Fanni) hirtelenjében merevvé lett teste is, melyet a lábánál fogva emel magához az elszánt George Pigden.
Fandl Ferenc azért a legfontosabb láncszem az olajozott színpadi gépezetben, mert képes a kacagtató vígjáték mögött láttatni a magányos ember drámáját. Az alakítás következetes árnyalatai különösen meggyőzők. Fandl karaktere, a javakorabeli George Pigden miniszteri titkár az édesanyjával él közös lakásban. Az alapjaiban szeretettel teli kapcsolat mára nemegyszer terhes a feleknek. George kívül rekedt saját életén, és ezzel maga sincsen tisztában. Ami mással már megtörtént ebben az életszakaszban, arra a titkár úrnak esélye sincsen.
Feczesin Kristóf, Fandl Ferenc
Ülnek Fandl poénjai, ám a nevetések közepette a férfi lelkének féltett titkai is napvilágra kerülnek. Távolodnia kellene édesanyjától, hogy a saját, önálló életének legalább a szereplőjévé váljék, de az ehhez szükséges erő hiányzik. Kétségbeesve próbál helytállni a mind abszurdabb szituációkban. Eleinte verbálisan próbálja kivágni magát az élesedő helyzetekből. George kezdetben bírja szuflával, előfordul azonban, hogy ő sem tudja már követni a megúszás érdekében tett verbális elterelő hadműveleteket. Idővel a szituációk zavart, majd kínossá váló csendjei beszédesebbek a szóbeli tanácstalanságnál. A tehetetlen test gyámoltalansága humorosabb a késlekedő szavaknál. Topog, már meg is áll, mielőtt elindulna, bár maga sem tudja hova menne.
A férfi lelke sok mindent elbír, de azt nem, ha a nők semmibe veszik. A félénk, önbizalomhiányos George saját férfiassága számára kicsit mindig emelni kénytelen a tétet. Mozdul a ragadozó hím a titkár úrban. Izzadva, hebegve-habogva hívja szobájába az asszonyt, majd a nőt, akik veszélyeztethetik miniszterét. Belemelegszik a csábításba, mert megérzi a férfiasan csábító hevület erejét. Sőt, George végső elkeseredésében Ronnie-t is lakosztályába invitálja. A szürke hivatalnok és enervált férfi George végül megtalálja önmagát, és elnyeri Miss Foster (Edvi Henrietta) kezét.
Edvi Henrietta, Zalányi Gyula, Prohászka Fanni, Simon Zoltán Fotó: Gálos Mihály Samu
Bár A miniszter félrelép gyakran került színre az elmúlt két évtizedben, de a várható közönségsiker mellett istenkísértés is a bemutató Cooney darabjából. A Kern András, Koltai Róbert és Udvaros Dorottya főszereplésével készült, hatalmas közönségsikert aratott film után nem könnyű a színpadra állítók dolga. Miskolcon nem feledték, hogy a vígjáték (a közhiedelemmel ellentétben) nem könnyű műfaj. Az alkotók jó ízlése, pontos ritmusérzéke szükséges hozzá, és a jelen előadásban mindez meg van. Végül nem történik félrelépés. A műfaj szabályai szerint simulnak el az ellentétek. De bizonyára jó ideig nem felejti Willey miniszter az átélt kalandokat, ahogyan a nézők sem az előadást.
