Williams: Macska a forró bádogtetőn / Pesti Színház
Az elegánsan berendezett színpad alapján sejtéseink lehetnek arról, hogy mi lehet a kulisszák mögött. A beláthatatlan birtok, a gyapotültetvény, amely oly gazdaggá tette a családot. Huszonöt szobás villa egyik lakrészében járunk. A kényelem és a jólét érzése árad a használati tárgyakból, a színpompás ruhákból szintúgy. (Jelmez: Benedek Mari.) A hívogatóan hatalmas franciaágy és a szekrény viszkisüvegekkel Horváth Jenny díszletének két fő pontja. A közös fekhelyet messzire kerüli, inni viszont annál többször biceg majd a főszereplő.
A Macska a forró bádogtetőn ziccerdarab, csak elrontani lehet. Tennessee Williams drámája giccs, amelyet kikezdett az idő vasfoga. Mindkét megállapítás igaz lehet az 1955-ben írt színdarabra. A Williams-darabok nemritkán a család végét mutatják. A Macska a forró bádogtetőn is ezek közé tartozik. Nincs ki tovább vigye az újgazdag Pollitték családi vállalkozását. Az egyik fiú, Gooper (Telekes Péter) az apai elvárások és a szeretetlenség ólomsúlya alatt roskadozik. Maga sem érti, hogyan lett féltucat gyerek apja. A másik örökös, a gyermektelen Brick lassanként kiissza magát a világból.
Az eredetileg három felvonásos darabot, Barabás András új fordítását felhasználva, Valló Péter rendezte meg a Pesti Színházban. A Macska a forró bádogtetőn értelmezéseinek egyik kulcskérdése az, hogy a túlélésért küzdő házaspár tagjai közül ki a főszereplő. Jelen előadásban az aktív Maggie és a passzív Brick közül az utóbbi határozza meg a játékot.
Jelenet az előadásból
Ezt a két ellentétes karaktert mozgatja az előadás. Egészen másfajta színészi habitust igényelnek a szerepek, különösen az első felvonásban. Brick a múltban él, és nem is szeretne többé mozdulni onnan. Maggie szembesülni és szembesíttetni igyekszik a többieket az általuk változtathatatlannak hitt múlttal. Maggie-nek az első részben be nem áll a szája. Legalább annyira beszél magának, mint Bricknek. Ahogy férjét, úgy önmagát is meggyőzni igyekszik arról, hogy van remény. Szilágyi Csenge Maggie-je elsősorban szerelmes nő, aki azért nem veti meg a pénzt sem. Mennyi mindent meg nem tesz az asszony, hogy újra felhívja magára férje férfiúi figyelmét. Szilágyitól általában villog a színpad. Energikusan határozott, nagyszájú nőalakjai olykor akkor is robbannak, ha nem kellene nekik. Most, Maggie szerepében az okos visszafogottság alakításának dicsérete.
Élsportolóként könnyen szakadhat és törhet mindened. A tehetséges Brick gyermekien boldog volt a pályán, hiszen nem kellett törődnie a felnőtté válással. Ám elég volt egy véletlen mozdulat, hogy minden megváltozzék. A sérülés után soha többet nem volt már az, aki előtte. Brasch Bencének úgy kell jelen lennie, különösen érvényes ez az első felvonásra, hogy nem, illetve alig beszél. Brasch könnyes szemében, minimumra csökkentett, lendületüket vesztett, mégis maszkulin mozdulataiban a szavakkal elmondhatatlan belső undor jelenik meg. Sportnyelven szólva Brick pályán van, de a labda messzebb pattog tőle, és amikor hozzákerül, igyekszik minél hamarabb szabadulni a játékszertől. Brick izgalmasabb a szünetig, mert hallgatásával mondja a legtöbbet.
Szilágyi Csenge, Brasch Bence Fotó: Dömölky Dániel
Williams szerzői instrukciói szerint a drámai hősben az előadás után is marad rejtély. Brasch Brick szerepében ilyen, hiszen a számára jóval verbálisabb második rész után is maradnak titkai. Nem derül ki, hogy mennyiben felelős barátja, Skipper haláláért. Talán paradox, hogy a bokatörés miatt térdig begipszelt lábú Bricknek a mozgás mennyit és hogyan segít. Több alkalommal is koppan a fej a szekrényen. Messzire esik a mankó a padlóra zuhant testtől. Kivés György kaszkadőr szakértőt dicséri a koreográfia, hiszen ritkán láthatók magyar színpadon ilyen élethűen kidolgozott mozgássorok.
Valló Péter rendezésének az újrafelfedezés bátorsága mellett a másik jellegzetessége, hogy emancipálni igyekszik Maggie és Brick kettőséhez a szülőket.
A lendületes Hegedűs D. Géza játéka az embert mutatja a legnagyobb sötétség előtt. Az életút végére érkező még kiadja magából a felgyülemlett a mérgeket. Valahogy úgy, ahogyan a Williams által mottóul választott Dylan Thomas vers címe szól. Ne ballagj csöndben amaz éjszakába. Big Daddy vélhetően csúnyábbnak látja környezetét, mint amilyen valójában volt. Az életet reméli, de amikor minden elveszett, akkor sem veszti méltóságát. Rendelkezni kíván a vagyonról, de kérdéses, hogy lesz-e rá ideje. Hegedűs D. nagy hangon játszik, ám halk kérdései a fontosak. Nem könnyű hallgatni a kegyetlenül őszinte apát. Életében először érdeklődik igazából fia iránt. Big Daddy belépése után hatalmasat csap menye, Maggie hátsójára. Végső jelenetében modern Lear királyként látjuk az erkélyen a tomboló viharban. Sokatmondón keretezett játéka a képmutatás és a hazugság ellen harcba szálló ember haláltánca.
Igó Éva, Hegedűs D. Géza
Igó Éva zsíros humorú asszonyt alakít. Big Mama magától értetődő természetességgel húzza az ölébe Tooker tiszteletest (Zoltán Áron), máskor leleplezetlenül böfög. A színésznő törékenységét meghazudtolón vaskos asszonyságot csinál Big Mamából. Elszenvedője lesz Big Daddy utolsó nagy fellángolásának. Igó játéka nagyszerű ellentétre épül, hiszen a drabális külsőségek ellenére az érző lelkű, bár egyszerű asszony szerelemmel szereti a férjét és végsőkig ragaszkodik a családjához.
A Pesti Színház előadása jó példa arra, hogy érdemes idejétmúltnak tartott színdarabok felszínét megkapargatni. Az avíttnak, sziruposnak gondolt külcsín alatt forró hangulatú drámát találunk. Ha az embernek van egy jó barátja, ellenségre már nincsen szüksége. A Macska a forró bádogtetőn alkotói átértelmezik a mondást, hiszen a játék alapján ellenség válhat még a legközelebbi rokonból is.
