Kovács Dezső: Magyar táncok 2.0
Dezsőnek, könyvébe temetve
Tudod, Dezső, e gyűjteményt lapozva (olvasva) az irigység vezetett, az elszalasztott lehetőségek feletti ámulat. Valahogy ezt az írásmódot – stílust, ha úgy tetszik – még nem láttam tőled – mástól sem, ez benned az új írásmód –, alapvetően ez kapott el. Nem meséled el a darabok tartalmát, nem részletezed a színészek bemutatását, hanem „mozaikozod”, kapkodva, villanásnyi jelenetekbe elmélyülve, nézőként és kritikusként e villanásokban alaposan.
Két példát említek, ami tök elfogott és irigyeltem, hogy te ott lehettél, én meg távol sem. Az egyik Vidnyánszky Attila Három nővér-rendezésének – nem is kritikája, inkább érzékeltetése. (Na, ez az a stílusváltás, amit eddig nem láttam tőled…) Ahogy a csehovi darabot a tűzvésszel kezdi, ahogy beugrik általad kiemelve Versinyin tiszti kabátjának odaszögelése, meg Mása vallomásakor a másik két lány elfordulása (megint csak széttört tükörben, általad kiemelten) – hát e mozaik-képekben megjelent előttem az előadás abszurd jelenbelisége, a „nem látottat” látva: mesteri kritika. Nemcsak az előadást irigyeltem benne (ahogy érzékelteted), hanem az írásmódot is, ahogy ezt bemutattad: ez nem szokványkritika, ez képírásmű, vagy minek nevezzem. Baromira tudsz írni, na, hogy kinyögjem. Tanítani kellene.
A másik döbbenetes írás – irigység tárgya témában és írásbeli megoldásban egyaránt – a kötetet záró Magyar táncok 2.0 című esszé, az ifjú Vidnyánszky Attila által BB és KZ (Bartók és Kodály) köré rendezett, jelenből múltba, múltból a jelen barbarizmusába invitáló gondolkodó tekintet. Hát, apám, ha én ilyet bírnék írni… – de ez magánügy.
Fontosabb, amit láttatsz: az ifjú Vidnyánszkyt én is nagyra tartom, tán korszakosnak, nem akarom idebiggyeszteni, hogy akármihez nyúl, mindenütt a zseni köszön rám (már ami keveset láttam tőle-belőle). Nagyon nagy művész és – tenném hozzá rosszmájúan – még csak felfutásban van. De az Ifjú barbárok-előadás megmutatása – ugyancsak töredékesen, a már említett mozaik-felvillantásokkal, tökéletes korrajz, miközben egy gyulai előadást láttatsz az olvasóval (velem). Mindent látok, és újra irigykedem, hogy én ezt nem láthattam. De a szövegből át-átjön nekem, amit látnom kellett volna; az előadás filozófiája. A töredékes tükörben a teljesség, BB elevensége, és megnyomorítása a jelenben. A barbárok – „ante portas”.
Muszáj volt ezt megírnom.
Nem kritika ez, pláne nem baráti gesztus: ámulat és gyötrelem.
Szia: alma
Kovács Dezső: Magyar táncok 2.0.Esszék, kritikák. L’Harmattan Kiadó-Könyvpont Kiadó, Budapest, 2023. 276 oldal, 3990 Ft
