Budapest Varieté – Duna Palota
A fülledten erotikus, nívós artistaszámokkal, remek táncosokkal, zenészekkel, énekesekkel teli pesti éjszaka igencsak híres és izgalmas volt. Ezt idézi most vissza a Budapest Varieté műsora, amit Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián gründolt össze, jókora ügybuzgalommal és nyilvánvaló hozzáértéssel.
Fotók: Budapest Varieté
Telis-tele volt Budapest valaha műsoros éjszakai lokálokkal, bennük izgalmasabbnál izgalmasabb figurákkal, és ez nem csupán a háború előtt volt így, hanem tulajdonképpen az úgynevezett szocializmus időszakában is, amikor elvileg, amit képviseltek, rendszeridegennek számított. A kihágás az éjszakában, a nem feltétlenül házastárssal való kiruccanás, a felfűtött erotika a színpadon, és bizony akár vásárolt szerelemmel a nézőtéren, a luxusnak imitált körülmények, az elegáns fellépők, mutatós díszletek, valós vagy imitált csillogás-villogás, artisták, énekesek, táncosok, színészek, nem azt a lepukkant, kényszerű puritánságot tükrözték, amiben sok tekintetben élni kényszerültünk. Bizonyos mértékig ez volt egy csipetnyi Nyugat. Egy kis belekóstolás a jómódba.
Amikor egyeseknek megnyílt a lehetőségük a valódi luxuséletre, amikor nyitottá váltak a határok, akkoriban kezdett nálunk kikopni ez a például Párizsban, Berlinben, vagy Las Vegasban még mindig meglehetősen virulens műfaj. Roppant módon értékelem a két nemzetközileg jegyzett artista, amúgy híres dinasztiák tagjai, Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián törekvését, hogy elhivatottságérzettel, hevülettel, nyilvánvaló szakértelemmel, igyekeznek feléleszteni haló poraiból nálunk ezt az izgalmas műfajt. Ami a nagyvárosokkal együtt keletkezett, és bár jelentős mértékben artisták lépnek föl benne, igencsak különbözik a cirkusztól, amit temérdek gyerek látogat, a varieté viszont kifejezetten felnőtteknek szól.
Telis-tele volt Budapest valaha műsoros éjszakai lokálokkal
Nemcsak azért, mert jobbára éjszakai műfaj, hanem amiatt is, mert mondén, sikamlós, az urak igénylik a szép, hosszú combú, attraktív mellű táncoslányok látványát, és bizony a hölgyek is kedvelik a dagadó izmú, olykor félmeztelen férfiakét a pódiumon. Ne tagadjuk, ez a műfaj igencsak erotikus, ahogy egyébként a színház is, csak arról valahogyan szemérmetesen kevesebbet beszélünk. A Budapest Varieté, a Duna Palotában bemutatott műsorában a Fever Dance Group tagjai eleget tesznek ennek az igénynek, de mindez fabatkát sem érne, ha nem lennének profi, nagyszerű, forró vérmérsékletű táncosok, akik többféle táncstílusban is otthonosak. Képesek jól viselni hótelegáns öltözéket éppúgy, mint hiányosat. Tudnak vérforralóak lenni. Nem csupán a testük rugalmas, az arcuk sem merev, hanem éppen ellenkezőleg, kifejező, ha kell, ott van rajta a kívánós sóvárgás a másik nem iránt. Szerződtetésük telitalálat.
Fever Dance Group – profi, forró vérmérsékletű táncosok
A Budapest Varieté tényleg létezett valaha, 1954-től 1959 februárjáig működött, éppen hatvan éve zárták be. És sokak emlékezetében ott él a mai Játékszín helyén a nézőket szórakoztató Kamara Varieté, Gálvölgyi János például többször beszélt róla, sok tekintetben ott tanulta a szakmát. Meg kellett tanulnia azokhoz a közeli Nyugati pályaudvarról érkező, átszállásra váró nézőkhöz is igazodnia, akik esetleg előadásközben csörtettek be vagy ki, netán megjegyzéseket is tettek. Ez amúgy a varietébe belefér, a számok egy része lehet interaktív, a közönség néhány tagját mozgósító, ahogy a konferanszié is megszólíthatja a publikumot. Ezt fölöttébb jól, sármosan, tolakodásmentes empátiával, ízléses humorral teszi Kőhalmi Ferenc bűvész. Nem nagy, sosem látott trükköket mutat be, hanem kedveseket, vicceseket, ezekkel akár gördülékenyen össze is köti mások attrakcióit, akik iránt pedig néhány frappáns mondattal fel is kelti az érdeklődést. Tökéletesen a helyén van, érzi ennek a műfajnak minden csínját-bínját.
Méhes Csaba, bár önmagukban jók a számai, nem mindig érzi, ő bemutatja a közegtől függetlenül, a máshol bevált produkcióit, pedig lényegében a bohóc funkcióját tölti be itt, így neki is, mint Kőhalminak, akár más szereplők színpadra lépéseit is össze kellene kötnie villanásnyi jelenetekkel. A pisztráng – pácban című, jól bevált paródiája, amiben balfék hegedűst és zongoristát karikíroz, mulatságos, nagyon rendjén van a saját estjén, de egy varietében, aminek a lényegéhez tartozik, hogy rövid, változatos mutatványok színes kavalkádja, elnyújtottá, túl hosszúvá válik. Igaz ez az amúgy sokkal rövidebb mikrofonzsinórba való tekeredésre is, ami pont jó lenne műsor közben, de semmiképpen nem nyitószám, az maximum egy ütős poén lehetne, utána jöhetnek a fergeteges táncosok, vagy éppen az este hangulatába minket bevezető, fülledten erotikus dal. Czigány Judit énekesnő pontosan érzi miről van szó. Nem véletlenül halhattuk már a világot méltán mind intenzívebben járó Recirquel Párizs éjjel című produkciójában is, ami annyira nagyszerűen eleveníti meg a Párizsban oly kedvelt varieté világát, hogy ezzel a programmal igencsak hosszasan, kiugró sikerrel vendégszerepelhetett a társulat fény városában.
Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián
Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián számtalan országban bemutatott gyorsöltöző száma egyértelműen varietébe való. A hölgy pillanatnyi eltakarása után újabb és újabb látványos toalettben parádézik, ami ügyes technika kérdése, de az, hogy ennek megfelelően kapásból más-más nőt testesít meg, férfi partnere segítségével más-más táncot rop, az már beleérző képesség, művészet. Szebasztiánnak szép önálló zsonglőrszáma is van, Gatsby-stílusban, gondosan szabott, sötét, csíkos öltönyben, fehér nyakkendőben. A cirkuszban is mind fontosabb az előadók viselkedésmódja, a varietében pedig különösen az. Pajor Szilvia levegőszámában például az a különleges, hogy spirál alakú instrumentumon mozog nőies kecsességgel. Földváry Balázs az általa mozgatott óriáskarikában férfias, ő egyébként a világ legnagyobb revüjének, a bámulatos berlini Friedrichstadt Palastnak is fellépője. A Rolling Wheel duó tagjai a rhönrad nevű, gyorsan guruló, de lírai érzések megmutatására is alkalmas, látványos sporteszköz mesterei. Szőts & Bagdi pedig komoly kunsztokat csinálni képes erőemelők, esetükben aztán igazán mutatósan dagad az izom, káprázatos a koncentráció. Igencsak nehéz, ahogy az egyik fiatalember akár fél kézzel a magasba emeli és tartja társát, aki tornamutatványokat hajt végre, kézben, fejen, vállon, háton, magabiztosan alátámasztva. Ez kiköpött zárószám. Fejen állva megfejelése az estének.
Szőts & Bagdi
Valaha, a Fiatal Művészek Stúdiójának támogatásával, Antók Csaba rendezésében, kétszer ötven perces dokumentumfilmet forgathattam a műsoros éjszakai lokálokról a Magyar Televíziónak. Akkor még rendszeresen esténként két műsort adott a Moulin Rouge, hármat a Maxim, működött a Margitszigeti Thermál bárja, üzemelt a Lidó, a Béke Orfeum, és kisebbekből is volt temérdek, Astória, Nivána, Pigalle, Tavasz, Fortuna, Penta, és még hosszan sorolhatnám. Lépcsőzetes munkakezdés volt bennük, a szereplők átértek egyik helyről a másikra, így aztán esténként sok fellépést abszolválhattak. Az éjszaka tele volt izgalmasabbnál izgalmasabb figurákkal. Borbély Vali sztriptíztáncosnő kiakadt azon, hogy a Balatonnál csinálhatott teljes sztriptízt, de volt olyan időszak, hogy Budapesten nem, Jancsó Miklós filmjeinek is rendszeres, elhivatott vetkőzője volt. Bárdos László, akit mindenki csak Bárdos tanár úrnak hívott, mert franciát tanított gimnáziumban, és francia sanzonokat énekelt az éjszakában. Amúgy számtalan nyelven tud egy-egy dalt, megkérdezte a pincéreket, milyen nációkból jöttek a vendégek, és direkt nekik címezve is nótázott. Kisgergely József, az Állami Bábszínház egykori ügyelője, aki hajnalban női énekesnőként jelent meg a Maximban, és azóta több könyvet írt a pesti éjszakáról. A lepukkant, kocsma jellegű, kőpadlós Tavaszban Haragozó Teri rózsaszín nagyestélyiben énekelte, hogy „Szeretném bejárni a Földnek minden zegzugát.” Ugyanitt a nagydumás portás, aki korábban nőimitátor volt a Ligetben, rengeteg pénzt zsebelt be azzal, hogy akár segédmunkásoknak is úgy köszönt, amikor jöttek az új nőjükkel, hogy „jó estét kívánok főmérnök úr.” A hála utólag ezért természetesen nem maradt el. A mindenki által ismert Medveczky Ilona, a megtestesült nőiesség, férfiak bálványa, aki, ha az asztalok között is ellejtett, annak különös varázsa volt, az pedig legendás, ahogy az Astoriában a zongora tetején is táncolt. Kalandos, különös, izgalmas világ volt. A Nagykörúton található Orfeum ennek hírmondója, de intellektuálisabb, kifinomultabb, nívós programú, mégsem annyira kiszámíthatatlanul elementáris változata az éjszakai lokáloknak.
A Budapest Varietével Eötvös Krisztina és Richter Szebasztián tehetséges ügybuzgalommal idéztek meg régi korokat. A produkció előtti vacsora ugyan a premier napján kívánnivalókat hagyott maga után, meg nem is az előadóteremben volt, ami azért úgy az igazi, de remélhetően a vendéglátást is sikerül helyre tenni, ha pedig nem, anélkül is teljes, egész a színvonalas műsor. Fontos lenne, hogy tovább élhessen, rendszeresen látható legyen, régi-új szín lenne ez Budapesten.
