Interjú a Csíki Játékszín színművészével
Szerencsés csillagzat alatt születtünk, ezt tapasztalom lassan hat éve, hiszen olyan csapat verődött össze a Csíki Játékszínben, akik zeneileg nagyon erősek.
Kányádi Szilárd, a Csíki Játékszín színművésze
Állva taps, és közönségsiker. A Magyar Színházak 35. Kisvárdai Fesztiválján megosztott III. díjat kapott a Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn című előadása. A Tevje szerepét megformáló Kányádi Szilárd interjúnkban beszámol a szereppel való találkozásról, és a munkafolyamat során szerzett élményeiről.
Hogyan kerültél egy ilyen nagyszabású zenei produkcióba, mint főszereplő?
Világéletemben többet játszottam zenei produkciókban, de szerencsére volt lehetőségem prózai előadásokban is szerepelni. A zenés színházzal való találkozás tehát nem volt újdonság számomra. A Hegedűsbe bekerülés viszont egy érdekes történet. Erwin Șimșensohn rendezőúr castingot szervezett, mert korábban még nem dolgozott velünk, így nem ismerte a Csíki Játékszín társulatát. Emellett volt pár olyan szerep, amit nem tudott volna egyedül eldönteni, és ilyenkor óhatatlanul szükséges belső castingokat szervezni. Én, mivel épp rendezni készültem, ki voltam adva, így nagy szívfájdalmamra, nem vettem részt a castingon, pedig bármelyik szerepet szívesen eljátszottam volna.
Majd a rendezésem kútba esett. Utólag szóltam az olvasópróba megkezdése előtt két héttel, hogy köszönöm, hogy elengedtetek, de az a helyzet, hogy nem jött össze a dolog, és itthon vagyok, úgyhogy számoljatok velem is. Majd egyszer csak jött egy telefon, hogy lenne-e kedvem eljátszani Tevje szerepét. Teljesen lesokkolt, később beszélgettem a rendezőúrral, Erwinnel, és kiderült, hogy a potenciális Tevjék közül nem győzte meg senki a castingon. Viszont korábban látott engem a Csárdáskirálynőben és már akkor eldöntötte, hogy azt szeretné, hogy én játsszam. Azóta is csak köszönni tudom és nagyon örülök a lehetőségnek.
Kisvárdán állva tapsot és örömujjongást tapasztaltatok. Meglepő volt a közönség reakciója a korábbi előadásokhoz viszonyítva?
Amióta játsszuk, egy alkalommal volt lehetőségünk kimozdulni az előadással a Csíki Játékszín keretein belülről, amikor meghívtak a Sepsiszentgyörgyi Városnapokra. Kíváncsiak voltunk, milyen hatással lesz ez a megmérettetés az előadásra, szinte mondhatjuk, hogy felrobbant az egész. Nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk és jöttek a különböző cikkek, gratulációk és mindenféle visszajelzés. Szerencsés csillagzat alá születtünk, én ezt tapasztalom lassan hat éve, hiszen egy olyan csapat verődött össze, akik zeneileg nagyon erősek. Persze ebben benne van Bene Zoltán zeneivezető úrnak is a több mint 10 éves nagyon kemény munkája. Az ő keze alatt rengeteget fejlődtük, még olyan emberek is, akik korábban sosem gondolták volna, hogy énekelni fognak, vagy zenés színházban szerepelhetnek. Azt gondolom, hogy a társulat magabiztosan tudja hozni a szintet és egy bizonyos mérce alá már nem tud menni, mert annyira képzettek. Persze nem minden zenés produkciónknak van ekkora sikere, de van pár előadásunk, ami bárhova jut el, kimagaslóan jól teljesít, és szinte garantált a siker.
Számomra meglepő volt a közönség reakciója, hiszen amióta van lehetőségem eljutni Kisvárdára, még nem szerepeltem olyan előadásban, ami álló tapssal zárult. Megkérdeztem a kollégákat, akik már régóta társulati tagok, hogy tapasztaltak-e ilyen reakciót korábban, és ők mondták, hogy a 16 évvel ezelőtti Hegedűsnél szintén megtörtént.
Kányádi Szilárd a Hegedűs a háztetőn előadásában – Csíki Játékszín Fotó: Ráthonyi Ráhel Sára
Egyszerre meglepődtem, mert hihetetlen energia felszabadulását éreztem. Még az előadás előtt beszélgettem a kollégákkal, hogy van egy csomó probléma a térrel, és valószínűleg a hangosítással is bajok lesznek, hiszen nem a megszokott helyen játsszuk. Elhatároztuk, hogy mindegy, ez az évad utolsó előadása, akármi is van, mi megtoljuk és a maximumot akarjuk nyújtani. Mondhatjuk, hogy egy derekas harc után, ahogyan végigküzdöttük magunkat az előadáson, és kiderült számunkra, hogy még így is működik, és hat, iszonyatosan jól esett. Érződött a kollégákon is, hogy szívét lelkét odatette mindenki, és nem igazán foglalkozott a hátráltató tényezők sorával, és én már önmagában ettől meghatódtam.
Kicsit eltávolodva Kisvárdától, amikor színészként meg kellett formálnod Tevje figuráját, mennyire érezted magadon a nyomást, hogy ezt már előtted sokan eljátszották, és ez egy óriási szerep?
Tavaly októberben, amikor szembesültem vele, hogy ez nem csak a Hegedűs a háztetőn-előadás, hanem azon belül is Tevje szerepe, akkor átfutott rajtam egy nagyfokú döbbenet. Hogy ezzel egyáltalán mit lehet, mit kell, vagy mit szabad csinálni? Ez egy tipikus érzés, amikor az ember egy nagy vagy híres szereppel találkozik az élete során, és azt érzi, hogy ezt nem lehet félvállról venni, meg kell mászni ezt a feladatot. Úgy kell elsajátítani, és megoldani, hogy abból a lehető legjobban jöjjünk ki.
Két hétig kerestem, és kóvályogtam benne, hogy honnan fogjam meg. Rengeteg videót néztem, és hanganyagot hallgattam, hogy megnézzem, hogy ki, honnan fogta meg. Megnéztem a Topol-félét, a Fülöp József Zoltán, Füles által megformált Tevjét. Amikor Füles számára kiderült, hogy én játszom Tevjét, rögtön felajánlotta, hogy bármi van, ő segít. Ez már a kezdetektől nagy mankónak és támasznak bizonyult. Egy kicsit meg is nyugodtam, hogy van kihez fordulni, és van segítségem. Persze a rendező és a csapata mellett.
Az előbb említetted, hogy volt mankód, esetleg olyan konkrét Tevje alakítást láttál, ami inspirált téged a saját szerepmegformálásodban?
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, hiszen óhatatlanul hatott a Fülesé, amit láttam, még anno, középiskolásként. Ezt most újra is néztem felvételről. A Topol-filmet is rongyosra néztem. Tulajdonképpen a YouTube-on található összes olyan anyagot megnéztem, ami elérhető. A Broadway-től elkezdve, a Dunai Tamás-félén át, Hegedűs D. Gézáén keresztül, egészen Bessenyei Ferencig. Bessenyei Ferenc kapcsán sakkoztam ki, hogy zeneileg hogyan van felépítve, hogyan képezte a hangot, mennyivel van lejjebb véve. Utólag kiderült, hogy nem volt lejjebb véve, csak így szólalt meg az ő hangján. A rengeteg kutatás, és keresés mind hatott rám és megerősített abban, hogy menni fog.
Az én személyes problémám volt, az előző kérdésre visszakanyarodva, hogy megtalálom-e a saját hangomat benne, és azon keresztül fel tudom-e építeni a saját Tevjémet. Eleve ebben az előadásban Tevjén fiatalítani kellett, hiszen én is fiatalabb vagyok. Ez magával vonta, hogy a feleségem, Golde és a lányok is fiatalabbak kell legyenek. Amikor megkaptam ezt a szerepet, az egyik első gondolatom volt, hogy én ehhez a szerephez fiatal vagyok. Majd Erwin, a rendezőúr megkérdezte tőlem, hogy Topol szerintem hány éves volt a forgatás alatt. Én nem tudtam, és utána kiderült, hogy 36. Ekkor már éreztem, hogy van remény.
A Hegedűs a háztetőn a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján, 2023. június 29-én Fotó: Ráthonyi Ráhel Sára
Mindezek mellett, ami nagyon sokat nyomott a latba, akkor kezdtem azt érezni, hogy meglesz, és megtaláltam a szerep lelkét, amikor megszületett a kislányom. Így, hogy egy apának, egy hétköznapi kisembernek a lányaival való vívódását követjük végig, és azon keresztül a korszellemet és a hagyományt, kezdtem benne otthon érezni magam. Nagyon sok lett a kapcsolódási pont, és egyre inkább azt éreztem, hogy nincs szükségem másra, csak arra, hogy hagyjanak egyedül megküzdeni. Figyeltem és szívtam magamba minden rendezői instrukciót, a kollegák észrevételeit, és egyre inkább lecsendesedtem.
Mik a tervek a jövőre nézve, milyen előadások vannak kilátásban?
A Száz év magánnyal nyitjuk az évadot, amelyet Alejandro Duran rendez majd. A szilveszteri előadásunk a Cabaret lesz, rendező Szűcs Artúr. Március 15-én bemutatunk egy kortárs magyar előadást Visky Andrej rendezésében. Ezek a nagyszínpadi előadások, ezek mellett természetesen lesznek stúdióelőadások és alternatív helyszínen zajló produkciók is. Illetve a már műsoron lévő előadásokat is tovább játsszuk, többek között a Hegedűs a háztetőnt is.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium III. helyezését megosztva kapta a Szabadkai Népszínház Magyar Társulata a Nem élhetek muzsikaszó nélkül című előadása a népszínmű műfajának megújító megőrzéséért, a nagyszerű egyéni alakításokért,
valamint a
Csíki Játékszín Hegedűs a háztetőn
című előadása a zenés színház műfajának értő színpadra állításáért
