John Cassavetes: Premier / Vígszínház
A hisztéria magasiskoláját produkálja az Eszenyi Enikő által játszott Myrtle Gordon vezető színésznő, abszolút sztár, mindenkit totálisan kiborít, magát is beleértve. A legváratlanabb helyzeteket idézi elő John Cassavetes híres, Premier című filmjének Vörös Róbert és Forgách András által írt színpadi változatában, amit most mutatott be a Vígszínház.
Fotók: Dömölky Dániel
Színház a színházban szituáció, ami általában hálás, imádja a közönség, mert az az érzése, hogy a kulisszák mögé láthat, imádják a színészek, hiszen rendszerint jutalomjáték jellegű alakításokra ad lehetőséget. Akár teljesen jogosan lehet kulisszát hasogatni, telivéren ripacskodni, ami máskor nem férne bele, az ezúttal azért megengedett, hiszen érzékeltetni lehet, hogy a színész a deszkákon állva csak máshogyan beszél, gesztikulál, mint civilben, megemeltebb a hangja, netán nagyobbak, kaszálóbbak a gesztusai, némiképp természetellenesen hangsúlyoz, olyan dolgokat csinál, amiket tulajdonképpen nem szabad, de azért mégiscsak fölöttébb jólesik.
Cassavetes 1977-ben forgatta egyik leghíresebb, ha nem a leghíresebb filmjét, a Premiert, amit sokan meglehetősen személyes vallomásnak is tartanak, mert saját színházi együttese is volt, melynek tagjaival rendszeresen dolgozott, és úgy gondolta, hogy a legőszintébb megnyilvánulásokra a színész azért nem filmen, hanem a színházban képes. Meg hát a Premier forgatásakor már közeledni kezdett ötvenéves korához – ahogy a főszerepet játszó felesége, Gena Rowlands szintén –, ezért hangsúlyosan foglalkoztatta az öregedés, ami különben már korábban is feszélyezte. Az öregedéstől való félelem, a test változása, sok minden elvesztése, ami addig megvolt, a haláltól való rettegés, a lélek óhatatlan torzulásai kiemelten érdekelték. És ahogy mindig, örökösen, egyfolytában, foglalkoztatta a színház misztériuma, a varázslata éppúgy, ahogy az is, hogy szinte lehetetlen tőle szabadulni, ami azt is jelenti, hogy tulajdonképpen bizonyos mértékig börtön, a foglyává lehet válni, ez történik Myrtle-vel is. Tönkremegy a magánélete, nincs gyereke, ami vissza-visszatérő, sajgó fájdalom, igazából nincs számára rokon, barát, mindent, de mindent a karrierjére tett fel, ami vele együtt összeomolni látszik.
Eszenyi Enikő és Hevér Gábor
Ennek kiváltó oka, hogy egy fiatal lányt, egy tiszta szívű, tágra nyílt szemű rajongóját, miután autogramot adott neki, ahogy örömében elrohan, elüt egy autó és meghal. Ekkor a színésznő megzavarodik, látszólagos magabiztossága elinal. Összeomlik, a pohár fenekére néz. Képtelen koncentrálni a próbán, pedig fenyegetően közeleg a premier. Amúgy se volt könnyű eset, de most aztán úgy istenigazából elviselhetetlenné válik. Örökösen felcsattan, kiabál, fullánkos megjegyzéseket tesz, hisztériázik, hisztériázik, és megint csak hisztériázik. A nagy színésznő mellé a nagy hisztérikát is alakítja, és persze erre is rájátszik, még azon kívül is, hogy ez azért eredetileg is a vérében van. Kibírhatatlan, állandóan megsértődik, iszonyú szemrehányóan néz, akár üvölt, mint a sakál.
Ez persze nehéz ügy, mert kibírhatatlansága átsugározhat a színésznőre, gondolhatják többen, hogy Eszenyi ilyen elviselhetetlenül játssza a szerepet, nem bírják a kulisszahasogató rikácsolást, a teátrális gesztusokat, a vibráló mimikát, azt gondolják mindez túl van spilázva. Idegenek is odajönnek hozzám a szünetben, előadás után, és kárörvendően mondják, kíváncsiak rá, hogy mit fogok erről írni. Sőt, olyan megjegyzés is van, hogy Eszenyi biztos saját magát adja.
Myrtle Gordon: Eszenyi Enikő
Én azért ezt nem hiszem, miközben persze sok tekintetben valamennyi színész magát is adja a deszkákon. Az nyilvánvaló, hogy a produkció leginkább Eszenyi jutalomjátéka, arról is szól, hogy mi mindenre képes, mennyi színben tud pompázni, ha szükség van rá, bárkit az ujja köré tekerő, igencsak nőies nő, virtuóz színész, humoros és tragikus, könnyed vagy éppen fajsúlyos, elbűvölő, vagy taszító. Szóval csillog-villog a színész, és ezt lehet utálni és szeretni egyaránt, ahogy azt is, hogy Martin Cicvák rendezésében sok minden elpárolog Cassavetes mélységeiből, mert a színészi tűzijáték hangsúlyosabbá válik nála.
De ugyanakkor ez nem olyan móka-bóka, színház a színházban játék, mint például a Ma este megbukunk vagy a Függöny fel! Azért csirájában ott van benne Pirandello örök problémája, amit oly érzékletesen fejt ki a Hat szereplő szerzőt keres című darabjában, amiben összemosódik a színház meg a valóság, és már bajos szétszálazni.
A Hegedűs D. Géza által megformált rendező azért eléggé a valóság talaján áll. Alighanem neki van a legnagyobb élet- és színházismerete. A legváratlanabb, legkiélezettebb helyzetben is tud viszonylag higgadt maradni, inkább belül őrli magát, képes optimálisnak látszó döntésekre, Ő már nem akar nagy művész lenni, nem akar mindenáron bizonyítani, megelégszik a magabiztos rutinnal. Ahogy a Börcsök Enikő által megformált írónő, és a Seress Zoltán alakította producer ugyancsak. Hevér Gábor olyan józan életű vezető színészt játszik, aki korábban Myrtle férje volt, a próbált darabban a szerelme, teszi, amit kell, már egyáltalán nem akarja megváltani a világot, ahogy Balázsovits Edit képében a rendező felesége sem. Orosz Ákos színészének még csillognak a szemei, ő még érezhetően várna valamit a pályától. Egri Márta öltöztetőnője, ha törik, ha szakad, kitart a szeszélyes színésznő mellett. Király Dániel színpadmestere maga a megtestesült alkalmazkodás.
Hegedűs D. Géza és Balázsovits Edit
Hans Hoffer sok szabad teret hagy a játéknak, fő díszleteleme, a klasszikus színház jelképe, a vörös bársonyfüggöny. Pusztai Judit civil ruhákat és hangsúlyosan jelmeznek ható öltözékeket egyaránt felvonultat.
Myrtle a premierre az utolsó utáni pillanatban, tajtrészegen érkezik. Kávéval, noszogatással, valahogyan életet lehelnek belé. A színpadon kezd kijózanodni, valós és képletes értelemben egyaránt, végül oroszlánrésze lesz a végveszélybe került előadás sikerében.
A Premier megosztó produkció. Az általam látott második előadás után vannak, akik erősen, lelkesen tapsolnak, mások udvariasan, és akadnak akik tüntetően egyáltalán nem verik össze a tenyerüket. A következőkben is valószínűleg lesznek utálkozók és rajongók egyaránt.
