Jógyerekek képeskönyve – Tamási Áron Színház
A pokoli szobából már épp csak a plüssöket és nyunyókákat hiányolom, mire betoppan Konrádka, aki saját mackójának van öltöztetve.
Fotók: Barabás Zsolt, Tamási Áron Színház
Ha létezik a többszörösen ihletett musical kategóriája, akkor az 1998-ban útjára indult Shockheaded Peter egészen biztosan beletartozik ebbe. Nem csak a jeles alkotók száma, hanem a későbbi feldolgozások garmadája, valamint az igen régre visszanyúló alap, egy 1845-ben kiadott, nemes pedagógiai céllal írt képeskönyv léte is bizonyítják ezt.
Heinrich Hoffmann Struwwelpeter című, 19. századi műve a jelenkor színpadának tökéletes alapanyaga, megvan benne minden, ami itteni helyzetét megszilárdítsa: didaktikus, erőszakos, mégis naiv, a végletekig sarkos, és nem utolsó sorban szöges ellentéte a gyereknevelésről alkotott kurrens képünknek. Hoffmann alakja összemosódott a Struwwelpeterrel, pedig a német ideggyógyász tanmeséi, szadizmusuk ellenére, nem bizonyítják azt, hogy a frankfurti orvos ezeket tényleges pedagógiai fogásoknak tekintette volna. Érdemes hozzátenni, hogy a Struwwelpeter első kiadásának címében (Lustige Geschichten und drollige Bilder mit 15 schon kolorierten Tafeln für Kinder von 3—6 Jahren) még megjelöli az olvasni nem tudó, három és hat év közötti korosztályt, mely utal arra, hogy Hoffmann a nyomtatványt inkább ábrái miatt szánta a gyerekeknek, a rövid mesék értelmezését pedig a szülőkre hagyta. Valljuk be, nehéz menteni a képeskönyvet, az utókor azonosította a 19. századi nevelési módszerekkel, nem alaptalanul, de nem is teljes joggal.
Hoffmann, szándékán kívül, nem csupán a családi fészkek világában hagyott nyomott; alig pár év telt el művének megjelenése után, már háborús karikatúraként alkalmazták színes tablóit, így örökítődött a XX. századra, hogy (számos egyéb földolgozás után) annak utolsó éviben már zenés színpadi művé nemesüljön. Egy szó mind száz, a Tiger Lillies zenekar dalai és az ezekre épülő, 1998-as Shockheaded Peter musical jócskán kiforgatta Heinrich Hoffmann kiforgatásra alkalmas képeskönyvét; hazánkban Parti Nagy Lajos fordításában, az Örkény István Színház előadásában ismerte meg a nagyérdemű 2009 telén.
„Kedves gyerekek!” – vigyorog az arcunkba a padló alól előbukkanó Pálffy Tibor (Prof. Megmondja Sándor), egy nyájaskodó-okoskodó showman szerepét ölti magára; a nyakába aggatott készülékkel irányítja a nézői reakciókat, ez jelzésül szolgálhat a Sepsiszentgyörgyben is érvényes járványügyi szabályok okán foghíjas nézősereg tényére. Hegymegi Máté rendezésében olykor-olykor fölbukkan a tévéshow-jelleg, de nem válik uralkodóvá. Devich Botond több funkciót betöltő, igényes díszlete kiállhatatlan kék lakásbelsőt ábrázol, ahová étellifttel érkeznek az újabb és újabb porontyok. A látványt erősítik a profi jelmezek: babaárnyalatú, gyerekpasztell, rugdalózószín kötött pulcsikban flangálnak a gyerekek, de bődületesek a hajak és a smink is; Giliga Ilka díjat nyert tervezésével. A pokoli szobából már épp csak a plüssöket és nyunyókákat hiányolom, mire betoppan Konrádka, aki saját mackójának van öltöztetve.
Anyusunk (Gajzágó Zsuzsa) és Apusunk (Erdei Gábor) két igazán visszataszító szülő, a deviancia-kabaré méltó indítói és főszereplői. Ha már a kabarénál tartunk (bár a műfaji meghatározás jelen esetben ugyanaz, mint az eredeti musicalé: junk opera), érdemes hangsúlyoznom a műfaj társadalomkritikus hangnemét: a Tamási Áron Színház előadása nem csupán a gyereknevelésről, hanem magáról a gyermekvállalásról, annak ideológiai felhasználásáról is gunyoros képet fest. Mindezt egy amerikai sitcom hangeffektjeinek kíséretében kapjuk, ahol még a család házi kedvence, egy jókora komondor is géptapsot kap, amint színre lép.
A bugyuta gyerekdal-nyitány után szép sorjában érkeznek a csemeték: először az esetlen, kócos Petike (Derzsi Dezső) esik áldozatul a pedagógiának, majd a személyre szóló árnyékkal rendelkező Auguszta (Benedek Ágnes) hal éhen, kisvártatva a rendetlenkedő Frici (Korodi Janka) nyeri el méltó büntetését, hogy a piromániás kislányról, Henikéről (Mátray László) ne is beszéljek. De a buzgó szülők nem adják föl a reményt, hogy egyszer még születhet egy igazán jó gyerekük, így folytatódhat a rémmese az álmatag Rebikével (Pál Ferenczi Gyöngyi), majd következhet Konrádka. Nem kívánom összehasonlítani a 2009-es magyarországi előadást a Hegymegi-rendezéssel, de érdekes egybeesés, hogy az ujját szopó Konrád szerepe itt is egy idősebb, neves művészre jutott, az Örkény esetében Pogány Judit, Sepsiszentgyörgyön Nemes Levente kapta az orális fixációjával rendetlenkedő fiú szerepét. Janikát ketten alakítják: Beczásy Áron és Szakács László a Ragyogás ikerpárjának beöltöztetve bambulnak el olyannyira, hogy vesztüket vízbefúlás okozza. A túlmozgásos Fülöpke zárja a sort az infantilis vesztőhelyen, Vass Zsuzsanna elképesztő tánccal pezsdíti föl az utolsó halálesetet.
Képeskönyv áll a címben, és valóban: maga az írott és a zenei anyag katalógusszerű, ahogy a professzor mondja: „modul modul után”. A Jógyerekek képeskönyve rétegzettsége ellenére alig hagy rést pajzsán, formája javarészt megingathatatlan; a nyolc negatív példa, a textus fekete humora és szürrealitása eléggé behatárolják a színpadi előadást, bár úgy vélem, ennek ellenére sikerült kihozni belőle a maximumot. Apusunk perverzitása, szexnyulakkal való enyelgése még az alapvető szintjénél is betegebbé tette a nagy zenés borzadályt. Ugyancsak kiemelném a koreográfiákat és Kónya-Ütő Bence zenei vezetését: a Huligánok, tehát a zenészek: Bocsárdi Magor, Kertész János, Kolcsár József és Kónya-Ütő Bence virtuóz muzsikával parádézzák körbe a tárlatvezetést.
A rendező és Komán Attila dramaturg Parti Nagy Lajos átiratát alapul véve alkották meg saját szövegkönyvüket, de a Parti Nagy-ság továbbra is tetten érhető az elhangzó sorokban. A világirodalmi remekek mellett akadnak József Attila és Petri György-idézetek is, bár voltaképp „mindegyik költő” megnevezhető forrásként. Kár, hogy „az angyal a részletekben lakik”, és a gyerekek elhaláloznak, mielőtt a részletek összeállnának egy egésszé.
The Tiger Lillies, Phelim McDermott, Julian Crouch: Jógyerekek képeskönyve. Junk-opera, Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
