Jane Austen–Joannah Tincey: Büszkeség és balítélet két színészre / Centrál Színház
Az előadás mentes mindenféle giccstől, s pont azért működik olyan jól a mában is ez a történet, mert nagyon emberi húrokat – gyengeséget, sebezhetőséget, szerelmet, csalódást, bizonytalanságot, vágyódást– pendít meg.
Schmied Zoltán és Balsai Móni
Szeptember 28-tól látható a Centrál Színház Kisszínpadán Jane Austen világhírű klasszikusából, a Büszkeség és balítéletből készült színdarab Ujj Mészáros Károly rendezésében. Az adaptációt Joannah Tincey készítette, az előadás érdekessége, hogy a történet tizenegy szereplőjét összesen két színész, Balsai Móni és Schmied Zoltán játssza.
A Büszkeség és balítéletet sokan, sokféleképpen feldolgozták már, ott van például a nagy sikerű 1995-ben készült BBC-minisorozat Jennifer Ehle és Colin Firth főszereplésével. Jane Austen művéből Joannah Tincey angol színésznő készített átiratot, melyet nagy sikerrel játszottak az Egyesült Királyságban – hazánkban most először látható, a szövegkönyvet a Centrál Színház dramaturgja, Baráthy György fordította. Roppant kíváncsi voltam, hogy mitől lehet ma izgalmas a Jane Austen által 1813-ban írt mű színpadi adaptációja, illetve, hogy el lehet-e azt két szereplővel játszani? Merthogy Mr. Darcytól kezdve a csacska Bennet-lányokon át Lady Catherine de Bourgh-ig minden szereplőt – szám szerint tizenegyet – Balsai Móni és Schmied Zoltán játszik.
Fotók: Horváth Judit
Ujj Mészáros Károly előadása egy kellemes, érzelmes 19. századbeli kalandozásra, a Bennet-család birtokára invitálja a nézőt, ahol öt lány vár jómódú férjre. A kiházasítás azonban nem egyszerű feladat, már csak azért sem, mert az erőskezű anya, Mrs. Bennet szerint lányait csakis a leggazdagabb vőlegény illeti meg. A lányok szép sorjában elkelnek, csak Lizzie (a független nő megtestesítője) az, aki csípős nyelvével és éles eszével ellöki magától az udvarlókat, például a gazdag (de jóképűnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető) Mr. Bingley-t és a mindig komor, büszke Mr. Darcyt. Utóbbival egy bálon ismerkedik meg, eleinte ki nem állhatja a férfit (az érzés kölcsönös), idővel azonban egymásba szeretnek, de büszkeségük, állandó „játszmázásaik”, egymással szembeni prekoncepcióik gátat szabnak annak, hogy valóban kimutassák érzéseiket.
Nem mondom, hogy az előadás első tizenöt percében könnyű belerázódni a folyamatos karakterváltásokba, már csak azért sem, mert a színészek végig ugyanabban, a korszakot remekül megidéző öltözetben (jelmez: Kárpáti Enikő) játszanak, azonban Balsai Móni és Schmied Zoltán mindent elkövetnek, hogy a nézők könnyen tudják követni a darabot, s hogy mindig pontosan tudják, melyik karakter beszél éppen. Kiválóan kiemelik a szereplők legfőbb tulajdonságait, s mindegyik figura egyszerű kellékekről ismerhető fel: Schmied Zoltán Mr. Bennetjének például állandóan könyv, Mr. Darcynak fehér kesztyű van a kezében, Kitty fésűt, Lydia masnit, Mr. Bingley pedig kabátot visel. A díszleteknek (Fekete Anna) és a vetített háttérnek (Varga Vince) hála könnyedén követhető, hogy éppen melyik helyszínen vagyunk: korabeli festmények adják a Bennet-ház és a pemberley-i kastély kilátását, a falak felső harmada hol emelkedik, hol süllyed – így érzékelteti a rendező a tér szűkülését és tágulását. A rendező a csúnyácska Charlotte-ot és az agresszor Mr. Collinst meglehetősen szélsőségesre szabta, de Balsai és Schmied sosem tolják túl a szerepeiket annyira, hogy paródia legyen belőlük.
Balsai Móni azon kevés magyar színésznők egyike, aki – túlzás nélkül mondhatjuk – bármit el tud játszani (többek között depresszióban dagonyázó nőt a Jégsziromban, a hisztérikus, számító feleséget a Válótársakban, vagy épp rókatündért). Ezúttal egyaránt remekel a büszke és okos Lizzy, valamint a naiv Mr. Bingley szerepében, s jól állnak neki az olyan erős, impulzív karakterek is, mint amilyen például Mrs. Bennet vagy az arisztokrata Caroline Bingley. Schmied remekül hozza a komoly, mogorva Mr. Darcyt, az idős Mr. Bennetet, a szerelemre éhes Jane-t vagy a kissé infantilis Lydiát. (A két színész egyébként már többször forgatott együtt, de a színpadon még sosem találkoztak. Legutóbb az X – A rendszerből törölve című, szintén Ujj Mészáros Károly által rendezett szövevényes krimi-thrillerben dolgoztak együtt, melyet november 1-től vetítenek a hazai mozik).
Jelenet az előadásból
Érthető módon Mr. Darcy és Lizzie jelenetei a leghosszabbak és a legbensőségesebbek. Az előadás mentes mindenféle giccstől, s pont azért működik olyan jól a mában is ez a történet, mert nagyon emberi húrokat – gyengeséget, sebezhetőséget, szerelmet, csalódást, bizonytalanságot, vágyódást– pendít meg. Remekül eltalált iróniával és jellemkomikumokkal operál, s Mr. Darcy és Lizzie szerelmén keresztül emlékeztet arra, hogy szerelmesnek lenni az egyik legnagyobb kockázat, hiszen az ember ilyenkor bevállalja azt is, hogy hülyét csinálnak belőle, hogy elhagyják, hogy kinevetik, felültetik, s hogy esetleg kegyetlenek lesznek vele. Az Ujj Mészáros Károly rendezte érzelemmel és humorral átszőtt előadás bebizonyította, hogy az austeni történetnek a 21. században is van létjogosultsága, hiszen ma is szövődnek olyan szerelmek, melyeket az előítéletek, a büszkeség, az érzelmek fel nem vállalása, a pénz (illetve annak hiánya), a nemi szerepek felcserélődése, valamint az egó „túlműködése” tökéletesen képesek félrevinni. A kétszereplős Büszkeség és balítélet képes visszarepíteni a nézőt a kétszáz évvel ezelőtti romantikus korba, de a rendező a nézők fantáziájára, műismeretére is erősen számít.
