Ivan Viripajev: Álomgyár (Dreamworks) / Nemzeti Színház
A hollywoodi filmek dramaturgiájára hajazó, de annál mélyebb tartalmú előadást ígértek az alkotók a Nemzeti Színházban.
Fotók: Eöri Szabó Zsolt
A színpad szélén negyvenes férfi ül fehér hálóköntösben. David közvetlen hangnemben mesél a mindennapjairól. A közönséggel szemezve keresi a kapcsolatot. Kitárulkozós típus, hiszen férfi elvétve beszél ennyire kötetlenül az érzéseiről. Midlife crisisnek hívja a lélektan a folyamatot, amikor a középkorúak elbizonytalanodnak az addig járt útjuk helyességét illetően. Mivel már elérhető közelségbe kerül az élet vége, sokan valami egészen másba kezdenek, hogy a fiatalkori álmaikat, hevüléseiket megvalósíthassák, illetve még legalább egyszer átélhessék.
Kicsit később puha léptekkel közeledik a nő. Meryl vonzó asszony, akiben a férje megtalálta az ideális társat. Azt a partnert, akire sokan csak vágyakozni fognak teljes életükben, még ha hosszú idő adatik is számukra a földön. Katona Kinga jól eltalált alakítása arra épül, hogy a férjénél gyakorlatiasabb nő készülődik, például vendégséghez öltözik, miközben türelemmel vár a késlekedő a párjára. Idilli ez a helyzet, egy baj van csupán: Meryl mindössze a férj emlékezetében él, hiszen három hónappal ezelőtt hunyt el rákban.
Jelenet az előadásból
Trill Zsolt David szerepében Woody Allen filmjeiből ismerős gondolkodó, ám a férfiasabb és a kedvesebb fajtából. Nem a midlife crisis határozza meg őt elsősorban, hanem az, hogy el kell engednie valakit, akit mindenkoron imádni fog. Előbb félrefésült, később kócos haj, Harry Potterre emlékeztető szemüveg teszi teljessé az elmélet emberét, a Tudomány és Társadalom című újság főszerkesztőjét. A duó remekül játssza az aktivitás és a passzivitás egyenesén egymástól jó messzire elhelyezkedő házaspár érzelmi harmóniáját.
Felkelti a figyelmünket az alaphelyzet a Nemzeti Színházban. Ám a többet ígérő kezdetet nem követi a gondosan felépített folytatás. A Részegek című, több magyar színházban sikerrel bemutatott drámát jegyző Ivan Viripajev Álomgyár (Dreamworks) címmel írt darabjából igen széteső előadást rendezett Viktor Rizsakov. (Fordította: Kozma András.)
Whiskey, slukk a marihuánás cigarettából, no meg a lelkiismeret csitítására a buddhizmus nyugtató misztikája. Így vezeti le a heti feszültséget David társasága. A felső tízezerbe tartozó barátok segíteni szeretnének, ezért igyekeznek a főszerkesztő feleségének a helyét betöltetni a szerintük arra érdemes nővel. A társak nem válnak hús-vér emberré, papírfigurák vagy még inkább képregényhősök maradnak. Teddy, a könyvkiadó (Rácz József), Frank, az üzletember (Kristán Attila) és Maximilian, az amerikai buddhisták gazdag mecénása (Tóth József) közös jelöltje Meryl pótlására a kapcsolatok terén teljesen tapasztalatlan Elizabeth.
Katona Kinga és Trill Zsolt
Tarpai Viktória tagadhatatlan belső átéléssel mondja a szerepe tartópillérét jelentő, többperces, vallomásos monológot. A szigorú, komoly elvárásokat megfogalmazó Elizabeth öt percet kér és kap Davidtól, hogy az általa ideálisnak vélt férfi jellemzőit összevethesse napjaink elbizonytalanodott, az útját kereső férfi tulajdonságaival. Mi tagadás, nem túl előnyös az így kapott kép. Nincs azonban igazi tétje az alakításnak, mert a lány a gyakorlati élettől elszakadt személyiség, így korán eldől, hogy David számára nem lehet a megfelelő partner.
Nincs meg a két óra tiszta játékidő a sztoriban. Az egyvégtében játszott előadás második fele hosszadalmas betétekre szakad, mert a történet fővonalától rendre elkalandozik a cselekmény. Így ezek a szituációk nem erősítik a koherenciát. Különösen az esztrád felé kacsingató zenés betéteknek nem találja a helyét a rendezés. Ilyen például a férjét egy nem eléggé indokolt fordulattal megölő Sally (Szűcs Nelli) és a Rendőrnő (Ligeti-Kovács Judit) közösen előadott énekes táncos jelenete.
Jelenet az előadásból
A hollywoodi filmek dramaturgiájára hajazó, de annál mélyebb tartalmú előadást ígértek az alkotók a Nemzeti Színházban. Az Álomgyár (Dreamworks) némely fordulata valóban idézi az amerikai romantikus komédiákat, ahogy az impozáns látvány is (díszlet- és jelmeztervező: Alekszej Tregubov), de egyvalami nem és talán ez a legfontosabb. Ez pedig a gördülékeny, kitérők nélküli cselekmény, amely nélkül sem a műfaj komolyan véve, sem az esetleges paródiája nem valósulhat meg.
