Ionesco: Rinocéroszok / Újvidéki Színház
Az előadást kiváló színészi összmunka jellemzi, melyet a társulat remek fizikai állapota fűszerez.
Fotók: Újvidéki Színház
Ionesco abszurdját az Újvidéki Színház miniévadjában láthatta a közönség május 25-én. A Rinocéroszok egy vidéki város elorrszarvúsodásának története, a folyamatnak csak a főhős, a teszetosza, alkoholista Béranger (Balázs Áron) áll ellen. Az újvidéki adaptáció megannyi elemmel színesítette a Ionesco-darabot: a kezdeti, jelzésértékű kávéházi díszletben a két fős asztalok köré szervezett szituációs gyakorlatok feszes ritmust adnak az első felvonásnak. A felemás jelenetből Német Attila Logikatanára tűnik ki leginkább. A kávéházi hangulatot rinocéroszbőgés rekeszti be, ezután szabadul el a szerzőtől ismert abszurd: mondatok és szavak cserélődnek föl; Béranger és karót nyelt barátja, Jean (Mészáros Árpád), ádáz bokszmeccsbe kezdenek, hogy eldöntsék, melyik rinocérosznak van egy, illetve két szarva, az ázsiainak vagy az afrikainak. Az első felvonást a kötetlen abszurd uralja: a rendező, Nikita Milivojević remek húzása, hogy az eredeti irodai jelenetet egy műtőszobába helyezte, a beékelt epizód az előadás – számomra – legszórakoztatóbb pontja, melyben Béranger takarítóként jelenik meg (ez jobban hangsúlyozza társadalmi rangját). Az abszurd nyelve közel áll a játszókhoz, a színészi összmunka produktumai feldobták a Ionesco-darabot, valljuk be: ráfért a portalanítás.
A második felvonást teljes egészében a darab filozófiai síkja határozza meg, a „rinoceritisz-járvány”, avagy a közösség orrszarvúvá válása többféleképpen értelmezhető. Ionesco épp a fasiszta eszmék terjedésével tette egyenlővé, de jelentheti pusztán a dehumanizációt, kinek mit. A második felvonás színpadképe önmagában nyomasztó, derékszögben álló falak jobbról-balról és a színpad hátsó részéről egy emberhossznyi résbe szorítják a „beteg” Jeant, ebben az elemelt térben látogatja meg őt Béranger. Mészáros Árpád – aki a miniévad mindegyik előadásában remekelt – nyílt színen történő rinocérosszá alakulása izgalmas színészi játék, hosszan, de egy pillanatig sem vontatottan veszíti el énjét, kihasználja a meredek síkokat, hörög, vergődik, riasztó látvány. Örömömre szolgált, hogy a rendező nem alkalmazta a szerzői utasításban szereplő rinocéroszfejeket, mégis nehéz volt a profin átváltozó Mészáros Árpád után bárkiről elhinnem, hogy veszedelmes vastagbőrű. A szorongató érzés kivész az előadásból, amint az azt hordozó színész is elhagyja a teret; hiába, Mészáros Árpád rinocérosza volt a leghitelesebb.
Mintha az első felvonás ötletbörzéjéből nem maradt volna semmi a második részre. Eltűnt az előadást kezdetektől kísérő jazzalap, talán ebből kifolyólag a második felvonásra a ritmustalanság, az indokolatlan kapkodás volt jellemző. Holott a második rész is bővelkedik meghatározó színészi pillanatokban: Dudard (Sirmer Zoltán) pontos, sztoikus nyugalma és Daisy szerepében feltűnő Ferenc Ágota erőteljes alakítása, Balázs Áron sajátos küzdelme. Béranger a darab végén egyedül marad, szerelme, Daisy, hamar feladta a rinocéroszság elleni küzdelmet, és ő is csatlakozik, hiszen a többségben lévő rinocéroszok „nem érzik rosszul magukat a bőrükben, nyilván igazuk van”. Béranger örök ellenállást fogadó, hosszú monológja zárja a drámát, az előadás befejezése mégsem jut el odáig, amit a szemembe vakító reflektor hivatott elmondani.
Mindent egybevetve a Rinocéroszok című előadást kiváló színészi összmunka jellemzi, melyet a társulat remek fizikai állapota fűszerez. A rendező alkotta díszlet kreatívan bánik a síkok szimbolikájával, mégis megválaszolatlan marad egy alapvető kérdés: egy elemelt és képtelenségekkel tarkított világban mi okozza a nézőben a drámát? A rendező által felvázolt történet hol hasonult, hol elvált a valóságtól, humora hullámzóvá vált; voltaképp eldöntetlen marad, hogy egyszarvú vagy kétszarvú, ázsiai vagy afrikai, abszurdra törekvő realitás vagy realitásra törekvő abszurd.
Szereplők:
Béranger ‒ Balázs Áron, m. v.
Étteremtöltelékek, doktorok, kórházi dolgozók, páciensek, tűzoltók, de főleg rinocéroszok:
Bíró Alekszandra
Dienes Blanka, f. h.
Ferenc Ágota
Krizsán Szilvia
Mészáros Árpád
Német Attila
Ozsvár Róbert
Sirmer Zoltán
Tóth Dániel, f. h.
Adaptáció és rendezés: Nikita Milivojević, m. v.
Színpadi mozgás: Amalia Bennett, m. v.
Magyar fordítás: Lénárd Róbert
Díszlet: Nikita Milivojević, m. v.
Kosztüm: Marina Medenica, m. v.
