Masayuki Suo: Hölgyválasz / Játékszín
A vég felé közeledve Richard összefoglalja, hogy miről szól az előadás. Mivel ez addig is egyértelmű volt, ezért a megerősítés felesleges. Máskor a kelleténél kevesebbet bíznak az alkotók a fantáziánkra. Például a háttérben látható lesz, amint a művészi elbizonytalanodás átmeneti időszakában tanárként dolgozó Julia (Molnár Andrea) végül magára talál, és megnyeri az áhított táncversenyt.
Szente Vajk az előbbiektől eltekintve jó ritmusú rendezése szívesen hagyatkozik a koreográfiára. A Hölgyválasz a Játékszínben a reggelente a munkába tartók automatikus mozdulatainak mozgalmasságától tart a nézőtéren ülők aktivizálásáig. A színészek a tapsrend részeként táncra kérik a publikum vállalkozó kedvű tagjait. Jó látni, hogy az utóbbiak milyen sokan vannak.
Többen feldolgozták az élete lemezjátszójának „B” oldalán tartó férfi történetét, aki táncórákkal próbál újra értelmet adni hétköznapjainak. 1996-ban Masayuki Suo készített a témából filmet. A Jennifer Lopez és Richard Gere főszereplésével készült amerikai Hölgyválasz az előbbi remake-je.
A Játékszín előadásában a tánc nem mozgásforma, nemcsak a szabadidő eltöltésének egyik lehetséges módja, hanem terápia, sőt maga az élet. A szereplők válaszút elé érkeztek, vagy ha oda még nem is, érezték már sokkal jobban magukat a bőrükben, mint most.
Túri Lajos Péter és Molnár Andrea árnyalt koreográfiáiban a nyomasztó közösségekben az egyéniség személytelen, ha mégis karaktere lesz, fenyegetőleg lép fel. Az egyenszürke közegtől különbözni, akár a legkisebb mértékben eltérni veszélyes vállalkozás, mert könnyen megbélyegzés és kirekesztés lehet a kísérlet vége. Amikor Richard és munkatársa, Stewart (Csonka András) a tánc felszabadító erejéről vallanak egymásnak, az egyik hivatali munkatárs gyanúsan érdeklődő arca tűnik fel a háttérben. Az együttes mozgássorok a kezeikben összetépett papírt szorongató könyvelők hivatali életéből a monotóniát, a vonat utasainak mindennapjaiból az arctalanságot emelik ki.
A színészi alakítások a humor mellett a napos oldalra való visszajutás drámaiságát is sikerrel hangsúlyozzák, ráadásul az utóbbit nemcsak verbálisan teszik.
Lévay Viktória magányos kétségbeesést tematizáló gesztusai az elárvult nőé. Az egyik jelenetben egyedül van a színpadon Martha asszony, akinek teste a tanácstalanságé. Legalább annyira társtalan keringő ez, mint lírai tétovaságot kifejező mozgássor. Energia és céltalanság egyidőben van mozdulatokban. Máshová néz a fej, máshová tart(ana) az alsótest. Martha több irányba is szívesen indul(na). Ám retteg az első lépésektől, hiszen fogalma sincsen, hogy az új, esetlegesen közös út, amelyet férje, Richard kínál neki nagyvonalúan, mennyire lesz járható számára.
Richard White könyvelőnek mindene meg van, amire csak szüksége lehet. A középkorú családapa számára az utolsó csepp a pohárban az lehetett, hogy lánya, Rebbie elköltözött otthonról. Kolovratnik Krisztián nem egyszerűen kapuzárási pánikkal küzdő férfinak láttatja a sármos Richardot. Kolovratnik az embert adja, aki már látja az útja végét, és őszintén megrémült az elébe táruló semmitől. Különösen az útkeresésben meggyőző. Az otthonába történő megérkezéseikor Richard olyan, akár a csalódottan türelmetlen kisgyerek, akinek valami szépet ígértek, de nem tartották be.
Miss Betsy, a tánciskola vezetője szerint a tökéletes férfi esés közben is vigyáz a partnerére. Ritkán hallunk ennyire frappáns megfogalmazást a témában. A társastáncot tanulni akkor kezd az ember, ha magányos, halljuk ugyancsak tőle. Tóth Enikő Julia fordított pályaképét játssza. Miss Betsy nem tudta túl tenni magát a művészi kudarcon, amelyre Julia képes lesz. Mondatain látszik, hogy profi táncosként sokra vihette volna. Tóth tapasztalt, szigorú nőt játszik, aki lassanként engedi közelebb magához a világot.
A könnyed téma mögött felfedeztetik velünk életünk kisebb-nagyobb igazságait, amelyek nélkül lehetetlen átvergődni a hétköznapokon. A koreográfia mellett a tánc nyelvének metaforikussága is hat a nézőre. Összességében jó mulatságot, gondtalan időtöltést nyújt a Játékszín romantikus vígjátéka.
A fényképeket Juhász G. Tamás készítette.
