Pintér Béla-Darvas Benedek: Gyévuska – Miskolci Nemzeti Színház
A várakozás sötétjében, a színpad homályában fehérre mázolt arcok és zöld egyenruhák tűnnek fel. A hószínre meszelt arcokon a szemöldökök és a halántékok körül a bomlás, az erjedés málló színei. Nyomasztó karikatúrák egy félelmetes korban. Szlávik Júlia jelmeztervező militáns öltözetei mintha egy megfakult, időrágta album oldalairól léptek volna elénk. A valamikori vizuális élesség a múlté, ám a nyugtalanító hatás megmaradt.
Gáspár Tibor, Seres Ildikó, Czvikker Lilla, Feczesin Kristóf, Rudolf Szonja Fotók: Éder Vera, Gálos Mihály Samu
A felütésben vihar előtti a csend, ahogyan mondani szokás. Megjelenik a magasban egy zászló. Ott, ahol kettőnek kellene lengenie. A katonaságnál megengedhetetlen hanyagság miatt nem sikerül Felkay ezredes (Gáspár Tibor) belépője. A feszes antrét természetesen ismételni kell. Jön újból az ezredes, és ezúttal minden az őt megillető helyre kerül. A magasban a piros-fehér-zöld zászló mellett feltűnik a horogkeresztes lobogó is.
A 8. Kinizsi Pál Kerékpáros Lövészezredet 1942. április 20-án az orosz frontra vezénylik. A túlélést remélő ember Ascher Tamás rendezésében különös súlyt kap. Pintér Béla és Darvas Benedek Gyévuska című, 2003-ban íródott zenedrámája a Miskolci Nemzeti Színházban látható.
Bodoky Márk, Görög László, Gáspár Tibor
A köznapi ember lelki békéje a társadalmi földrengésektől mentes időszakokban zavartalannak látszik, mert mások által észrevehetetlen élete legalábbis simulni igyekszik környezetéhez. A kisember sziluettje élesebb, amennyiben nagy körülötte a zűrzavar és a békétlenség. A II. világháború korabeli Magyarország ilyen volt, hiszen extrém módon és körülmények között szűkültek bizonyos társadalmi csoportok, közösségek életlehetőségei. A perifériára szorult észrevehetetlenek kénytelen hősiessége ilyenkor hálásan kegyetlen téma, hiszen az alul lévő(k) perspektívájából szélesebb keresztmetszet adható a korról.
Ez jutott, mondja kissé félrefordított fejjel Heinz Ármin munkaszolgálatos. Jobb kezével magához öleli a pezsgősüveget, amelybe szinte kapaszkodik. Bal vállán az asztalkendő. Alázatossága mögött érezzük a halálfélelmet. Túl van már a zsidó származású kényszermunkás azon, hogy szégyellje toprongyosságát, majdnem ember alatti létét. Görög László főszerepet csinál egy mellékszerepből, hiszen akkor is izgalmas, ha (látszólag) nem csinál látványos dolgokat. Precízen kidolgozott szerepformálása csendes tüntetés az élet szépségének elpusztíthatatlansága mellett.
Heinz: Görög László
Görög Heinz szerepében német tolmács, pincér és ruhafogas egyszerre. A mindenes a megalázottság fokozatait árnyalja. Nem játszik, inkább létezik a színpadon. Maga a kétlábon járó hangtalanság, mégis rettegnie kell, hogy mások bele ne ütközzenek. Heinz nehezen körvonalazható átmenet, hiszen környezete szerint már nem teljes értékű és jogú ember, de még nem tárgy. Az alakítás Heinz mulasztásairól is szól, de nem az egyén hibázik, hanem az a világ, amelyben élni kénytelen. A munkaszolgálatos a kezdőképben a noteszébe jegyzetel. Elnézi az ezredes érkezését, „jutalmul” hatalmas pofont kap Halász századostól (Harsányi Attila). Görög hosszan, sztoikus nyugalommal törölgeti az asztalkendővel az ütés helyét. Morális tartásáról sokat elmond, hogy horogkeresztes zászlót nem vonja fel.
Heinz kerüli a tekinteteket, inkább a földet nézi elmélyülten. Abból nagy baj nem lehet, gondolja. Pedig de. Ezt persze ő is tudja, de nincs más lehetősége. A lehajtott fej, a megtört váll mögött nincs egyéb a reményen kívül. A munkaszolgálatost kisfia, az ötéves Istvánka várja otthon. Az is nagy kegy a feljebbvalóitól, hogy levelet írjon a gyerekének, ám ezt sem adják ingyen.
Elő kell keresnie Kovács hadnagy (Bodoky Márk) kartotékját, amely bizonyítja, hogy a tiszt valójában zsidó. Az előadás egyik izmos pillanatában Heinz előkapja Istvánka fényképét. A hirtelen együttérzőnek mutatkozó Kovács azonban elfordul az izraelitától. A tiszt tudja, hogy az empátia itt és most értelmetlen, hiszen származásuk okán mindkettőjüknek pusztulnia kell.
Harsányi Attila, Görög László, Bodoky Márk, Gáspár Tibor
Görög alakja az állandó összehúzódásé, az alkalmankénti kiengedésé, még ritkábban a kiegyenesedésé. A test állandó összeütközésben áll a közvetlen környezetével. Heinz tart az aktuális beszédpartner esetleges ütéseitől. Ha túl közel kerül a másikhoz, mivel nem lehet tudni, hogy mit hoz számára a következő pillanat, már húzza is el a felsőtestét. Egyébként meghúzódik a sötét fal tövében, vagy az árnyékos sarokban. Ha pedig el kell jutnia valahova igyekszik a lehető legkevesebb helyet foglalni a térben.
Egyre többször kerül a munkaszolgálatos a földre. Térdre esve teríti ki a vörös szőnyeget az énekesnői karrierre áhítozó Gizella (Seres Ildikó) előtt, majd ugyanígy göngyöli fel azt az asszony előadása után. A kivégzett Kovács hadnagyot kiskocsira kellene tennie, de már nincs meg hozzá az ereje. Végül lehanyatlik a fiatalember mellé. Tehetetlenségében nevetve sír és kacagva zokog. Saját kivégzése előtt gondosan alsóneműre vetkőzik. Még utoljára Felkay ezredesre pillant. Még utoljára komótosan elvégzi a kisdolgát. Még utoljára gondosan lefordítja az őt csakazértis kivégezni készülő Von Ziege vezérezredes (Rózsa Krisztián) szavait. A megfélemlített, eltiport, de humanizmusát soha fel nem adó ember megrendítő gesztusai ezek. A publikumot a Gyévuska magával ragadó lendületén kívül a munkaszolgálatossal iránti együttérzés bilincseli le.
Magyarország egyik legjobb prózai társulatától Lázár Zsigmond vezényletével magas színvonalon működtetett operát látunk és hallunk. Ennél nagyobb dicséret nincs. A regnáló politikai hatalom által jócskán megszépített nemzeti múltunk kerül illúziótlan megvilágításba Miskolcon. Úgy is megfogalmazható, hogy nagyszüleink életéből retusmentes fotóalbumot lapozgatunk. A zenedráma pátosza és a recitált szöveg blaszfémiájának, humorának feszültsége a történelmi, politikai szituáció groteszkségét húzza alá. Éppen ezért sokáig nem felejtjük el, ahogyan Seres Ildikó, Gáspár Tibor vagy éppen Bodoky Márk énekel. Az előbbi József Attila Munkások című költeményének megzenésített változatát, az utóbbiak a Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország, illetve a Nincs kegyelem című zeneszámokat adják elő.
Rózsa Krisztián, Czakó Julianna
Végül az oroszok áttörik a frontvonalat. Bár a várandós Jolánka (Czvikker Lilla) az ellenkezőjét reméli, sokat kell még várniuk a magyar katonáknak a hazatérésre. A háborúk nem szoktak hamar véget érni. A zárlatban mintegy előrejelzésként felkerül a karácsonyfára az ötágú csillag. Nehéz évtizedek várnak Magyarországra.
