Négyen a páston

|

Edward Albee: Nem félünk a farkastól / Miskolci Nemzeti Színház

Nádasy Erika a kezdetektől érzékeny nőt játszik. Sokatmondó, ahogy a férjével közös csatájukban a gyűlölet mögött nagy ritkán felvillantja a ragaszkodó szeretetet.

Görög László és Nádasy Erika         Fotók: Éder Vera

A játék a középkorú házaspár lételeme már évtizedek óta. Különös, öntörvényű világot teremtettek saját használatra. A mindennapokat segítenek átvészelni a játszmáik, amelyek már régen túlléptek az évődéseken. A mai ütközet különbözik a többitől, hiszen éjjel 2 órakor kezdődik. Ráadásul tanúi és szereplői is lesznek az örökrangadónak, mert a vendégségbe érkezik e kései órán egy fiatal házaspár.

A Miskolci Nemzeti Színházban Székely Kriszta állította színpadra Edward Albee Nem félünk a farkastól című drámáját.  A rendezőt legjobban a légvárakból épített magánszínház érdekelte a darabból. Martha és George nemcsak történetet mesélnek, színházat is csinálnak magánéletük elunt díszletei között. A két hosszanti oldalra ültetett nézők testközelből figyelhetik a páston zajló csörtéket. (Díszlet- jelmeztervező: Pallós Nelli.)

Szabó-Székely Ármin dramaturg úgy karcsúsította Hamvai Kornél fordítását, hogy a dialógusok, amelyek az írott változatban hosszan és körülményesen készítik elő a játszmákat, az előadásban rögtön az elevenünkbe vágnak. A tapogatózás és a felvezetés elmarad tehát. Szaggatott, filmszerű vágásokkal operál a Nem félünk a farkastól. Gyors sötét követi, ha valamelyik szereplő távozik a színről. A nézőnek több minden utólag lesz világos a zaklatott ritmus miatt. Például nem hangzik el George szájából Martha első távozásakor a figyelmeztetés, hogy az asszony nem beszélhet a „fiukról”. Mégis a harmadik felvonásban összeáll a kép, miszerint Martha azzal indította el a láncreakciót, amely a gondosan felépített illúziók elvesztéséhez vezetett, hogy megemlítette a „gyereket” Honey-nak.

Czakó Julianna és Papp Endre

A komoly játékok buliját eleinte Martha vezényli. Nádasy Erika szerepformálása az asszonyt nem az annyiszor látott, két vállra fektetendő nagyvadnak mutatja. Nádasy ugyanis a kezdetektől érzékeny nőt játszik. Sokatmondó, ahogy a férjével közös csatájukban a gyűlölet mögött nagy ritkán felvillantja a ragaszkodó szeretetet. Ilyen a puszi és az odabújás jelenete, miután az ötletekből soha ki nem fogyó George megtréfálja a társaságot a töltény nélküli puskával. Martha élete annyira unalmas, hogy minden változásért hálás. Ezt csak és kizárólag George tudja nyújtani számára.

Görög László George alakítójaként a bárasztal avatott professzora ezen az éjjelen. Keveri az italokat, leginkább a viszkit jéggel részesíti előnyben. Görög a sokat tűrt férfit játssza, aki több évtized után is szereti a feleségét. A történelem tanszéken oktató férfi hűséges társként igyekszik igazodni neje elvárásaihoz. Mert van az a kínzó, ambivalens érzés, amikor lehetetlen elszakadni a másiktól. George mindazonáltal nem rejti véka alá a véleményét. Nick mellett elsétálva odaszúr egy-egy epés megjegyzést. Aztán szép csendben átveszi az irányítást az éjszaka felett. Tökön szúrom magam, ha meg kell innom még egy pohár vizet, mondja George a zárlatban, az üres színpadon. Nincs több díszlet, eltűnik a nappali, csak az üresség marad. Nem kell ezt annyira komolyan venni, csak színpad meg kulissza az egész, sugallják nekünk. Holott, ha komoly lenne a színház a színházban szituáció, kidomborodhatna akár az is, hogy nem lesznek a házaspárnak ezentúl még csak játékai sem. Nem néznek könnyű évek elé, nem vár rájuk kiegyensúlyozott öregkor. Székely Kriszta rendezése elindult egy irányba, de az előadás nem megy végig az úton.

Görög László, Nádasy Erika és Papp Endre

Honey a részegség gazdagon illusztrált enciklopédiája. Czakó Julianna ebben szerepben iszik, hány, iszik. Vélhetően többször rókázik annál a nő az éjszaka folyamán, mint amit bevall. Kezdetben spicces. Aztán a röviditaltól hamarosan talajrészeg. De lesz olyan is, amikor józanra issza magát. Czakó azt játssza változatosan érvényes színészi eszközökkel, ahogy a részegség különböző fokozatainál tartó Honey próbálja tartani a kapcsolatot a külvilággal. Sohasem lehet tudni, hogy mennyit érzékel maga körül az eseményekből. Egy alkalommal mezítláb, szétvetett tagokkal, horkolva alszik a fotelben, ám a körülötte beszélők egyes szavait gépiesen ismételgeti. A természetesnek ható önkéntelen gesztus a szerep tudatalattijának megnyilvánulása. A kéz gyorsan és lopva végigsimít a has altájékán, mielőtt George durván szembesíti azzal Honey-t, hogy a nő irtózik a gyerekszülés fájdalmától. A kanál és az üvegpohár zenéjével kísért dala Istenről, a hitről rögzül a nézői emlékezetben. A kis magánszám világossá teszi, hogy a nő jómódú családja honnan és hogyan szerezte a pénzét, és miért volt áhított parti Nick számára.

Nicket Papp Endre jobbára külsőségekkel törődő fiatalembernek játssza. De nem is egy szépfiút látunk, aki az első rázósabb pillanatban összeomlik. A házigazdával ellentétben Nick biztosan komoly karriert fut majd be az isten háta mögötti egyetemen. A gátlástalan farkasvigyor sokat elárul a biológia tanszék fiatal tanáráról. Parancsolsz, teszi hozzá a mondatai végén, amivel George idegeire megy. Aztán mind többször olvad az arcáról a magabiztos mosoly, végül egészen eltűnik a vonásairól az önfeledt öröm, de a tartását nem veszti el.

Görög László, Czakó Julianna, Nádasy Erika és Papp Endre

A Nem félünk farkastól népszerűsége töretlen. Pedig a kezdet nem volt könnyű. Hazánkban először 1963-ban, a Nemzeti Színházban Lengyel György rendezésében Olty Magda, Major Tamás, Tímár Éva és Gelley Kornél szereplésével mutatták volna be a darabot. Ám még a próbák alatt betiltották Albee drámáját. Négy év múlva szintén Lengyel rendezésében a Madách Kamara Színházban Tolnay Klári, Gábor Miklós, Vass Éva és Linka György vitte sikerre a darabot. A későbbi premiereken az idősebb házaspárt játszó színészek jutalomjátéka lett a Nem félünk a farkastól. A lendületes miskolci előadásban nagyszerű művészeket láthat a nagyérdemű. Ez, és Szabó-Székely Ármin következetes szövegalakító munkája feledteti Albee sokszor játszott drámájának túlbeszéltségét és dramaturgiai következetlenségeit.

CÍMKÉK: