Csehov: Cseresznyéskert / Katona József Színház
Elegáns kabát, jókora utazótáska. Nem látszik az öltözetén, hogy élete változóban. Egy korábban biztos egzisztencia indult el a lejtőn. Nem tudni honnan jön a férfi, ahogyan az sem, hogy merre vezet az útja.
Zokog a padlón, holott egészen addig tartotta magát Rujder Vivien és Ónodi Eszter Fotók: Horváth Judit
Tempós léptekkel siet át a színpadon. Láthatóan a legkisebb gondja is nagyobb a társaságnál, amely mellett elhalad. Emberünk gondol egyet, és megáll. Kétségbeesésében határozottan lép fel, bár vélhetően soha nem csinált még ilyet. A színlapon És egy arra járó néven feltüntetett szereplő pénzt kér a társaság tagjaitól. Ljuba gondolkodás nélkül nyúl a pénztárcájáért. Hasonlóan gondolkodik testvére, Leonyid (Kocsis Gergely) is. Ám az idegen elköveti azt a hibát, hogy a legracionálisabbtól, Várjától remél anyagi támogatást. Kérésének metafizikus nyomatékot adnak Pilinszky János sorai. Égve hagytad a folyosón a villanyt. / Ma ontják véremet. Alföldi Róbert nyúlfarknyi jelenete tükre az előadásnak, amely a szorongást helyezi a középpontba.
A Katona József Színház Cseresznyéskert című előadása igazodik a csehovi dramaturgia egyik szabályához, nevezetesen, hogy a szereplők mindegyikének önálló jellemnek kell lennie.
Kevés társulat van a Katonán kívül, ahol jól ki lehetne osztani a szerepeket Kocsis Gergely, Pálmai Anna és Szacsvay László
Tarnóczi Jakab rendezőt Csehov Cseresznyéskert című színdarabjából a megmagyarázhatatlan félelem és a függés a gyermekkortól érdekli. Ezért nem jelennek meg a hangulatilag változékony jelenetek. Tarnóczi aprólékosan felépíti a figurák közötti kapcsolatokat. A rendező bátran játszik a publikum azonnali kielégülésre váró érzékeivel. Nem zavarja, ha az expozíció hosszúra nyúlik, mert lesz legalább egy szituáció, amikor a maszkok mögött megbújó arcok keltette érzelmi vihar maga alá gyűri a szereplőit és a nézőket. A megszakítás nélkül játszott előadásban a diszkójelenetben futnak össze a szálak. Hunyadi Máté névtelen dj-je keveri a zenét, miközben napfényre kerülnek az addig rejtegetett motivációk.
A Cseresznyéskert, a többi egész estés Csehov-darabhoz hasonlóan féltucat azonos súlyú karaktert kínál. Kevés társulat van a Katona József Színházon kívül, ahol jól ki lehetne osztani a szerepeket. Nem mutatódik meg azonban széles spektrumon a figurák összetettsége. Az inga sem a dráma, sem a komédia irányába nem leng ki igazán. Ezért tűnik olykor vontatottnak az előadás expozíciója. A zárlat líraisága sok mindenért kárpótol. A színészek a komplexitás helyett szerepeik egy-egy jellemvonását emelik ki.
Hosszan zokog a padlón, holott egészen addig tartotta magát. Próbálják ölben kivinni, majd legalább elvonszolni, végül nehezen talpra áll, illetve a segítségére sietők tartják meg, hiszen lábujjai alig érintik a talajt. Ónodi Eszternek Ljuba szerepében főleg a csendje szuggesztív, ahogy villámként belehasító fájdalmában hang nélkül üvölt.
Gesztusai a zsákmányra leső ragadozóé. A feltörekvő vállalkozónak Ljuba marad a NŐ Vizi Dávid és Ónodi Eszter
A Párizsból öt év után hazatérő Ljuba nem sokarcú nő, de Ónodi a karaktere főbb attribútumait izgalmasan árnyalja. Az asszony egy időben kislány és léha szirén. A legcsábosabb pillanataiban is marad gyermeki Ljubában. Ónodi minduntalan módosítja a néző vele kapcsolatos elvárásait, és képes újabb arcát mutatni. Csupa kedvesség, ám gesztusai a zsákmányra leső ragadozóé. Annak a nőnek a nonverbális megnyilatkozásai ezek, akinél soha nem mehet biztosra a férfi. Az asszony nyíltan vállalja a kapcsolatát Jasával (Pásztor Dániel). Kézen fogva állnak a fiúval, mással inkább játszmába kezd. Ljuba tegeződni kezd Jermolajjal, ám búcsúzáskor annak feléje nyújtott kezét nem szorítja meg. Később az előbbi férfi és fogadott lánya, Várja (Pálmai Anna) lehetséges kapcsolatát ecseteli, közben kezét Jermolaj kezére teszi, mert tudja, hogy a feltörekvő vállalkozónak minden körülmények között ő, Ljuba marad a NŐ.
Vonzó asszonyként látjuk először, akinek lelki szemei előtt gyermekkora otthona elevenedik meg. A régen látott háziak nagy becsben tartják. Firsz (Szacsvay László) észrevétlenül csempész széket leülni készülő asszonya alá. Ónodi Ljubája, a csábító játszmákat nem számítva, a múltban él. Majd minden tárgyhoz emléke fűződik. Gyermekként, tágra meredt szemmel nézi a cseresznyéskertként funkcionáló publikumot, majd hosszasan csókolgatja a régen látott asztalt. A későbbiekben csalódott nő, aki képtelen kilépni a se veled, se nélküled kapcsolatból. Ónodi alakításának halványabb vonulata, hogy a mutatós gesztusai mögött nem tapos lelkileg. Ljuba nem elég önző és hideg, például a gyermekeivel való kapcsolatában.
A maszkok mögött megbújó arcok keltette érzelmi vihar maga alá gyűri a szereplőit és a nézőket
Vizi Dávid Jermolaj alakítójaként első blikkre szereposztási tévedés. Vizi ugyanis nem elég darabos az ambiciózus vállalkozó karakteréhez. Ám a színész előnyére fordítja a hátrányokat. Vizi a megszokottól ellenkező utat jár be. Nem egy alapjaiban durva lélek próbál finomodni, hanem az alulról jött üzletemberen hatalmasodik el a pénzmánia. Emlékezetes jelenetében, már a cseresznyéskert tulajdonosaként, zenét, bulit szeretne, de tapasztalnia kell, hogy pénzért ugyan minden megvehető, de ez éppen nem. Jermolaj csupa empátia Ljuba családja, de leginkább az asszony iránt. A férfi alig tudja titkolni abbéli örömét, hogy újra láthatja az elérhetetlen nőt. Vizi komoly beleéléssel magyarázza a birtok megmentésének módját a családtagoknak. Jermolaj rámenősen keresi a szemkontaktust. Nem tolakodón, de azért kellemetlen ember. Ráadásul, ha racionálisan nézzük, igaza van. Ám kevesen lennének olyanok, akik felparcelláznák az atyai házat.
Petya nem különb azoknál, akikről beszél Rujder Vivien és Tasnádi Bence
Petya szabadbölcsész, tehát az átlagos bölcsésznél is elméletibb tudású egyéniség. Tasnádi Bence csúnya szandált visel (ruhák: Kálmán Eszter), egyébként is minden divaton kívüli és felüli a fiatalemberen. Petya kétlábon járó, vitriolos kritikája, vagy még inkább görbe tükre az önmagukat érdemtelenül gondolkodóknak nevezőknek. Minden szava belénk hasít az összevissza szövegelő, mind súlytalanabb értelmiségi rétegről. Olykor érezni, hogy Petya nem különb azoknál, akikről beszél. Utolsó jelenetében azonban megingathatatlan. Nem fogadja el Jermolaj anyagi támogatását, holott biztosan nem veti fel a pénz az egyetemet befejezni képtelen fiatalembert.
Kiskakasként próbál kapargatni a szemétdombon, de gerince sem férfiként, sem emberként nem hajlik meg
Elek Ferenc játékának meggyőző ereje „észrevehetetlenségben” rejlik. Ám Borisz nagyon is észrevehetően simul a környezetébe, és figyeli azt. A karaktere szerint az egzisztenciális problémákat átvészelő Elek életet lehel az élősködő ősrégi színpadi konvenciójába. Boriszon nem lehet csak úgy átnézni, csak megszületnie volt nehéz. Másokból él ugyan, kiskakasként próbál kapargatni a szemétdombon, de gerince sem férfiként, sem emberként nem hajlik meg. Aztán akkor hullik ölébe a pénz, amikor nem számít rá.
Egymással ellentétes irányba halad a két főszereplő. A sorsuk rövid ideig újra keresztezi egymást. Ljuba képtelen túllépni a saját árnyékán, a jövője homályos. A dúsgazdag Jermolaj előtt viszont ott a világ, amelynek középpontjában a cseresznyéskert emléke áll. A gyermekkor útvesztőjének számukra sincs meg a kijárata.
Angyal száll el felettünk
Angyal szállt el felettünk, szokták mondani a Csehov-darabokban, amikor a társaságban beáll a csend. A Katona József Színház előadása azonban nem a hallgatásé. Sokkal inkább a búcsúzásé. Gyönyörű, ahogy a lírai végjátékban istenhozzádot mondanak nekünk. A távozók tekintetei szemeket keresnek a nézőtéren, hogy azokba kapaszkodhassanak. Ám nincs haladék, menniük kell. A csupasz színpadot lassanként mindenki elhagyja, és az elfelejtett Firszen kívül a remény marad, hogy a vég kezdet is egyben.
