Charles Bukowski: A kezdő / SZFE
Nyolc színészhallgató lép színpadra Sándor Dániel Máté rendezésében. Hat fiú és két lány játssza a történetté összeálló szkeccseket. Mindannyian mesélik a sztorit, de a fiúk bújnak a főszereplő, Henry Chinaski bőrébe.
Fotók: Éder Vera, Színház- és Filmművészeti Egyetem
Nemcsak a sör habzik. Ködfátyolt borít a valóságtól elszakadni kívánó tudatra a whisky, a vodka, a konyak, a rum, a bor és még annyi más alkoholféleség. Nagyivó vagy. Tizenéves korodtól marjul a fejed a szesztől. Ernyednek az izmaid, de mégis várod és bírod, mert jó az a feledés. Van az a kattanás, ahonnan túllendülsz a napi ügyeken. Messze lehagyod a többieket a baráti ivóversenyeken. Hánysz utána, mégis kívánod. Aztán ott az anyád, a full idióta, ott meg az apád, aki még inkább az. Az utóbbi hetente legalább kétszer úgy elver a borotvaszíjjal, hogy majd összecsinálod magad. Anyád meg lelkesen asszisztál apucinak, bár nem teljesen elképzelhetetlen, hogy az előbbi valamiképpen szereti is a fiát.
A német származású Charles Bukowski (1920-1994) életműve az amerikai beatnemzedék és a minimalista próza között helyezkedik el félúton. A szerző első alkalommal 1982-ben megjelent, A kezdő címen magyarra fordított regényében a gyerekkort nem megélni, hanem túlélni kell. Minden egyes nap beavatás Henry Chinaski, az író alteregója számára. Az az olvasó, aki azt hiszi, hogy a hétköznapok pokoli kilátástalanságát és monotóniáját Bukowski az életrajzi regényében nem tudja fokozni, súlyosan téved. Mindig van tovább és tovább. „Én csak egy ötven centet érő szardarab voltam, ami az élet zöld tengerének tetején hullámzott.”
A szűkszavú puritánság az elevenünkbe vág. Hiába a kijelentő mód pontja, a mondat mégis elkeseredett kiáltás.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem Padlásán bemutatott színpadi változatot a regény fordítója, Pritz Péter jegyzi. Az adaptáló jó érzékkel írta színpadra a próza drámai szituációit. Nem az 1930-as évek világgazdasági válságtól sújtott Amerikája az érdekes. A színházi verzió készítőjét, Salinger Rozsban a fogó című regényéhez hasonlóan, a negatív fejlődéstörténet érdekelte.
Nyolc színészhallgató lép színpadra Sándor Dániel Máté rendezésében. Hat fiú és két lány játssza a történetté összeálló szkeccseket. Mindannyian mesélik a sztorit, de a fiúk bújnak a főszereplő, Henry Chinaski bőrébe. A rendező a férfiszerepeknél vigyázott arra, hogy mindenkinek legyen hosszabb monológja. Mindez a női szerepeknél nem valósult meg. Gombó Viola Lottinak jóval többször nyílik alkalma megmutatni magát Cseke Lilla Csengénél.
A fiúk monológjai egy-egy állomásai a felnőtté válásnak. Az alakítások közül azok hatnak erősen, amelyek a tizenéves eszmélését mutatják.
A szuggesztív Samudovszky Adrian a könyvek és az írók szerepét tárja elénk a kamasz életében. Kiábrándult hősünk eleinte nem talál izgalmat a könyvtár kínálatában. Aztán ráérez az olvasás ízére. Eljut a csalódásokat keltő 19. századi klasszikusoktól Upton Sinclairen és Sinclair Lewison keresztül a nagy kedvencig, Hemingwayig.
A kölyökarcú Fröhlich Kristóf monológja Chinaski megformálójaként a megszokott testi fájdalom felnőtté formáló erejéről szól. A gyerek retteg a hamarosan a bőrébe vájó borotvaszíj okozta sokktól. Mindent megpróbál, hogy a legkisebbre húzza össze magát, miközben hangtalan igyekszik maradni. Mígnem eljön az idő, amikor már kibírja. Így az apának kell igyekeznie úgy ütni, hogy fájjon, de már nem megy, pedig próbálkozik keményen. Így lesz felnőtté a fiú.
Gombó Viola Lotti jólelkű, szerelmes nővérként és boldogtalan, de annál dögösebb nőként egyaránt izgalmas alakításokat nyújt.
Ki ne akarná megölni az apját? Teszi fel a kérdést Bukowski Ivan Karamazovot idézve. Az előadásbeli apáról hallva nem csodálkozunk a felvetésen. Sándor Dániel Máté a csoportképeket a duókkal ügyesen variáló rendezésének a központi kelléke a narancs. A gennyes pattanások kinyomását, tisztítását éppúgy a déligyümölcsökkel játsszák el, ahogy az ivászatokban az alkoholnak is a szimbóluma a narancs.
A kezdő a Színház- és Filmművészeti Egyetemen az átmenetet tematizálja a traumatikus gyermekkorból a még traumatikusabb felnőttkorba. Vértesi Ferenc látványtervező koszos szobába helyezte a cselekményt. Foltok és hányásnyomok tarkítják a valaha volt fehér falakat. Alkoholban ázik a világ. A küzdelmes, nem irigylendő felnőtt életben az írói siker, a szesz és a nők minden mennyiségben megadattak a mellbevágóan őszinte és ezért kihagyhatatlan Bukowskinak.
