Bodó Viktor (szédületes) agymenései

|

Bertolt Brecht – Kurt Weill: Koldusopera / Vígszínház – Szputnyik Hajózási Társaság

Bodó vad, regulázhatatlan képzelete bodósítja Brechtet.

„…hogy ne olyan szomorú, szánalmas, szar napunk legyen, mint a többi.”
(Brecht: Koldusopera – vígszínházi változat)

koldusopera_ea_02_domolky_daniel_PRINT_066 (1140x714)

Ügyelők rohangásznak ki-be, színész szól föl a hangtechnikának…

Szerző ekkorát még nem bukott. Mondhatni állandósult a bukása. A színház kijátssza Brechtet. Becsapja egyik legkedveltebb szerzőjét, aki saját bevallása szerint a közönség érzelmei helyett a nézők józan értelmére kíván hagyatkozni. Szó, mi szó, ezzel a színház lényegét kérdőjelezi meg. A színházét, amely az általános gyakorlat szerint – Brecht ide vagy oda – kénytelen a közönség érzelmeire apellálni.

Azért nem valószínű, hogy forog a sírjában. (Sok dolga lenne, amilyen gyakran kerül színpadra.) Természetesen tudta, hogy lehetetlent kíván. Ez a játékmód is kelt érzelmeket, ha másféléket is, mint a hagyományos színjátszás – gyakorol megengedő gesztust a híres V-effektről, azaz a színház elidegenítő technikájáról szóló 1940-es írásában. De azt is tudta, hogy a színházat eluraló hagymázas álromantikát csak expressis verbis tudja lebontani. Másként nem értenek a szóból.

koldusopera_ea_02_domolky_daniel_PRINT_012 (1140x641)

Hegedűs D. Géza, Börcsök Enikő

A Vígszínházban bemutatott Koldusopera (ismét a Szputnyik Hajózási Társasággal közösen létrehozott produkció) nem olyan pimaszul látványos, mint Bodó Viktor előbbi rendezése, A revizor.

Mélyebb. Összetettebb. Talán szelídebb is.

Ezzel együtt Bodó látványosan igyekszik megfelelni a színpadi elidegenítés brechti teóriájának. Miközben teret ad az érzelmeknek, el is tartja a látottakat. Rendre kiragadja a nézőt a történetből. Nem hagyja elmélázni. Megmutatja a színház működését, gondosan kimunkált jelenetekben mintegy „véletlenül” bepillantást enged, hogyan működik ez az irdatlan szerkezet – ügyelők rohangásznak ki-be, színész szól föl a hangtechnikának –, elidőzik egy-egy jelenetnél, mintha csak egy próbán lennénk… (Szereplők egy népes csoportja hosszan tanakodik, hogy hívják a narrátort.) Egyszóval él a brechti V-effekttel. Nem minden előzmény nélkül, a maga sajátos módján behódol az elidegenítés művészetének. Egészen pontosan mai formába önti. S ami a legszebb…

…ezzel egyidejűleg a brechti elidegenítés-elméletet egyértelmű humorforrásnak tekinti.

koldusopera_ea_02_domolky_daniel_PRINT_031 (855x1140)

Mészáros a mindent lezúzó élvetegségből teremt embertípust.

Feltartóztathatatlanul robbannak a humorbombák. A szétömlő vörös fény, miután Tigris Brown, London rendőrfőkapitánya beszippant egy „csíkot”, vagy valami egyéb, hirtelen ható tudatmódosítót, egyáltalán a rendőrfőnök oroszlán(tigris…?)bőgéssel kísért megjelenése à la Metro-Goldwyn-Mayer, vagy az a nagyobb méretű, vicsorgó papírcápa (jó eséllyel a transzparenseken mutogatott brechti tézisek helyett), amely a színpadon sandán átgyalogolva épp egy kicsinyke papírhalat készül bekapni. Mit lehet erre mondani. Éljen a vizuális kultúra.

Bodó vad, regulázhatatlan képzelete bodósítja Brechtet.

A maga csapongó formájában is letisztult, rég érlelődő, újfajta színházi nyelv ez. Sziporkázó humorral előadott ötletparádé, amely nem önmagáért való. Annyi más mellett a színpadra engedi a modern európai színjátszás frissítő fuvallatát… (Legfőképp a brechti színházújító tradíciókat érzékenyen őrző német nyelvű színházkultúráét.)

S ha mindez nem elég, brechti szellemben lázad a nagy lázadó ellen. Bodó, a fenegyerek, már a nyitányban felülírja Brechtet. Pontosabban akkor még csak Kurt Weillt. Tépi, cibálja, direkt hamisan húzatja, hogy végül a nyitányt követő sokszólamú színpadi játékba az összes kifinomult, szociálisan érzékeny, legapróbb részletekre is figyelmes, lehengerlően szellemes agymenését belerakja.

koldusopera_ea_02_domolky_daniel_PRINT_032 (1140x814)

Pető Kata, Mészáros Máté

A kolduskirályt Hegedűs D. Géza, A revizor parádés polgármestere adja, nem kevésbé parádésan. Feleségét Börcsök Enikő, Pollyt, a lányukat Pető Kata játssza. A Peachum család nevét (ejtsd: hm… angolosan) egyfajta szemérmes színházi hagyomány Peacockra magyarosítja. Mindegy. Így szoktuk meg. Peacockék a társadalom koldusszükségletéből élnek. Mert az van neki. Minél nagyobb a szegénység, annál több a koldus. Egyfajta látványos divatbemutató keretében Mr. nagyhatalmú Peacock föl is vonultatja a koldustársadalom szívhez szóló prototípusait. Prezentációs jelleggel, csupán a biznisz kedvéért. Miközben a nyomor kizsákmányolása nagyüzemben folyik, Polly jövedelmezőbb tevékenységet keres. Hozzámegy Bicska Maxihoz, London legnagyobb gengszteréhez.

Kurt Weill zenéje olyan modern, hogy minden jövendő klóngeneráció a magáénak fogja vallani. Csak nehéz elénekelni. Itt nagyjából sikerül.

London megagengszterét, a dzsigolóként domborító, véres kezű Bicska Maxit Mészáros Máté, Tigris Brownt, London rendőrfőnökét Hajduk Károly adja. Mészáros a mindent lezúzó élvetegségből teremt embertípust, Hajduk nem típus, hanem az emberi lét pár csöppnyi kvintesszenciája. Gerinctelen, röhejes, szerethetően nyomorult. Kettejük találkozása szívhez szóló dallam e minden ízében lenyűgöző kakofóniában. Jól begyakorolt koreográfiával üdvözlik egymást, amely nemcsak, hogy vicces párzómozdulatokba torkollik, de méltón a brechti dramaturgiához, messzemenő politikai asszociációkat vált ki.

koldusopera_ea_02_domolky_daniel_PRINT_061(1) (1140x439) 22

Molnár Áron, Rainer Micsinyei Nóra, Gonda Kata, Kárpáti Pál, Karácsonyi Zoltán, Kopek Janka, Lajos András, Király Dániel, Kurta Niké, Mészáros Máté       Fotók: Dömölky Dániel

Arra csak tippelni lehet, ki öntötte végső színpadi formába a szöveget. Valószínűleg pont olyan közös produktum, „népművészet”, mint Bodó sok más rendezése. (A színlap tanúsága szerint a magyar szöveget Eörsi István fordításának felhasználásával készítette Bodó Viktor, Róbert Júlia és Veress Anna.)

„Ne guvasszátok olyan romantikusan a szemeiteket.” Mondja valahol másutt Brecht, s való igaz, semmi okunk a romantikus guvasztásra. Komoly dolgok ezek… Nos, igen. Az előadás második részében az ötletparádé kissé lecsendesedik, de próbálunk nem szomorkodni. Hiszen azért megyünk a színházba, hogy „ne olyan… (lásd: mint fent)

e7d43d853199990ad4f065a8e2b86fd2

Mit lehet erre mondani. Éljen a vizuális kultúra.

CÍMKÉK: