Beszélgetés Kovács Dominikkel és Kovács Viktorral
Kovács Dominik és Kovács Viktor egyre jobban otthonra talált a magyar színházi életben. A Kovács ikrek „brand” alatt futó alkotópáros mindkét tagját a történetek kötik le, ezért is fordultak a színház felé. Ám most nem csak saját elképzelt sztorijukat kellett drámává formálni. A november elején Gergye Krisztián rendezésében bemutatott MILF szövegében ugyanis a főszereplő Pető Kata saját élményei fonódnak össze a szerzőpáros kultúraantropológiai megközelítésével is. A beszélgetés fontosságáról, a Mother I Like to Fuck jelenségről és a felelősségről is beszélgettünk.
Kovács Viktor és Kovács Dominik Fotó a szerzők Fb oldaláról
Hogyan írtok együtt szöveget?
Kovács Viktor: Sokat jegyzetelünk, vázlatokat készítünk, közösen gondolkodunk, mielőtt nekiállunk a konkrét szövegírásnak, legyen szó prózáról vagy drámáról.
Kovács Dominik: Megosztjuk a feladatokat. Én koncentrálok jobban a lélektanra, a testvérem meg a társadalmi háttérről gyűjt információkat. Idővel azért ezek a határvonalak elmosódnak. Most már mindketten otthonosan mozgunk mindkét területen.
K.V.: Szimultán dolgozunk, nem volna amúgy sem jó, ha csak az egyikünk alkotói horizontja érvényesülne. De amikor asztalhoz ülünk és elkezdünk írni, az olyan ösztönösen megy már, ahogyan beszélni szoktunk. Igazodunk egymás gondolatához…
K.D.: Befejezzük egymás gondolatait.
K.V.: Igen, gyakran mondja rólunk ezt a külvilág. Spontán alakult ez nálunk, de arra már nagyon figyelünk, hogy az fejezze be a gondolatmenetet, aki elkezdte. Bár ez azért írás közben nem ennyire egyértelmű…
K.D.: Egyikünk ott ül a monitornál, a másik járkál az íróasztal körül, megy az ötletelés, aztán helyet cserélünk. Eközben születik a szöveg, mintha egy társalgás lenne. Mindig diskurzusból jön létre. A kettős jelenlétünk nem ellehetetleníti, hanem segíti az írást. Elképzeljük, hogyan viselkednek, viszonyulnak egymáshoz a karakterek a dráma előterében, előjátszunk egymásnak. De ez nem feltétlenül tudatos folyamat.
A fiktív szálakban való gondolkodás mindig is jellemző volt rátok. Azonban a MILF esetében Pető Kata színésznő konkrét élményeiből kellett kiindulnotok, nem csak a fantáziátok alkotta képekből.
K.V.: Elengedhetetlen az az informális beszélgetéssorozat, amit Katával folytattunk a kezdetek kezdetén.
K.D.: A darab ötlete is tőle származik. 2021-ben a novelláink felolvasóestjén Kata is közreműködő volt, már akkor elkezdtünk beszélgetni erről a témáról.
K.V.: Kata is hozott saját történeteket, felvetett olyan kérdéseket és szempontokat, amik a mi ismeretségi körünkben, környezetünkben nem merültek fel.
K.D.: Mindannyiunknak fontos volt, hogy ne teljes mértékig autobiografikus előadás legyen, hanem általánosabb. A milfnek egyfajta archetípusát szerettük volna létrehozni, ami több szempontból foglalja magába a problémát, megmaradva közben abban a színházi-intellektuális közegben, ami a beszélgetés során feljött. Így kerültek bele a világirodalmi utalások…
K.V.: És az operarészletek. A beszélgetéseink során olyan érzetünk volt, hogy ennek a történetnek valamiféle barokkos zenei világban kell megszületnie. Ezt kívánja az a típusú…
K.D.: Impulzivitás…
K.V.: Ívesség, monumentalitás, ami egy ilyen női típusban megjelenhet akár már az ókori görög drámairodalomban is. Ha összevetjük akár napjaink tapasztalataival is, láthatjuk, hogy valójában az öregedő nő témaköre is egy örök kérdés.
K.D.: Csanaki Eszter figurájában próbáltuk egyesíteni mindazt, amit ehhez köthetően hallottunk és tapasztaltunk, a szélesebb körű kontextussal együtt.
Két fiatal fiú hogyan tud közelíteni egy ennyire nőket érintő megítéléshez, mint a milfség? Legalábbis én „dilfről” még nem hallottam.
K.V.: Tudtuk, hogy felelősségteljes feladatra vállalkoztunk, hiszen ma már a kritikai párbeszédben egyre többször jelenik meg az a kérdés, miképpen tud egy elbeszélő megszólaltatni egy figurát úgy, hogy közben nem egyezik a nemük, nem egyezik a koruk és a társadalmi hátterük sem. Itt ismét a Katával való beszélgetés jelentőségét emelném ki.
K.D.: Pető Kata saját érzésvilágát is megosztotta velünk, ez volt talán a legfontosabb adalék az anyaghoz. Így felmerültek olyan emberi változásokkal kapcsolatos kérdéskörök, amikre nem is gondoltunk volna magunktól.
Azért tőletek eddig sem volt idegen a női szempont érzékeny használata…
K.V.: Igaz, de ez a megközelítés majdnem mindig ösztönszerűen jön, noha ebben a kontextusban ez így furcsán hangozhat. Az ember ösztönénél fogva azért nem érezhet mindent…
K.D.: De valami igazságérzet, empátia mégis magától értetődően működik az emberben. És hogyha erre hallgat, akkor nyer némi magabiztosságot ilyen témák tekintetében is. Valamennyi írásunk esetében ebbe kapaszkodtunk.
K.V.: Azért nem vagyok biztos benne, hogy a felkérés nélkül lett volna bátorságunk hozzányúlni egy ekkora témakörhöz. Amikor elkészültünk a szöveg egy bizonyos változatával, mindig átküldtük Katának ellenőrzésre, aki visszaigazolt minket, hogy jó úton járunk.
K.V.: Jól esett, hogy általában pozitív visszajelzéseket kaptunk vissza. Megerősítettek és inspiráltak minket.
Volt bármilyen „marketingfogási” szándék a címválasztásban?
K.V.: Több variáció létezett, de mind a milf terminus körül forgott.
K.D.: Alapvetően ez a felvetett problémáknak a sztereotípiák keretei közt létező kategóriája, ami kezdetektől fogva az előadás koncepciójához tartozott. Nem szántuk marketingfogásnak, sokkal inkább a történethez kapcsolódott olyan szinten, hogy az alaphelyzet, miszerint Csanaki Eszter figurájának egy majdnem két évtizeddel fiatalabb élettársa van, hogyan jelenik meg a társadalmi nyilvánosságban? Egyébként sajnos a leggyakrabban az erotika útján, ezen a terminuson keresztül.
K.V.: Sztereotípiával találkoztunk, és mint ilyenhez, a szövegnek kötelessége kritikusan viszonyulni, felülírni, kiléptetni a valós jelenséget a társadalom által meghatározott körből. Az elterjedt látásmód kritikus megközelítésére törekedtünk.
Pető Kata és Rohonyi Barnabás
Csanaki Eszter operakritikus és regényt is fordít, korábban pedig a színészi pálya is vonzotta. Bölcsész-művész területen mozog a főhős.
K.V.: A foglalkozás kiválasztásánál kulcsfontosságú volt, hogy az illető lássa is maga körül azokat a kulturális utalásokat, amik aztán hozzáadódnak az ő hétköznapi kommunikációjához, és így rajzolódjon ki egy milf-történet a tudatában.
K.D.: Az irodalommal való kapcsolattartás ezért is volt szükségszerű.
K.V.: Hogy legyenek milf-évszázadok, milf-évezredek…
K.D.: Legyen egy elemző személyiség, akinek az elemzései részét képezik az előadásnak.
K.V.: A másik fontos momentum a megismerés. A karakter operakritikusként és fordítóként állandóan új jelenségekkel, új rendezésekkel, új alkotókkal, szövegekkel találkozik. Alkotóként fontos volt látni magunk előtt, hogy a főszereplő milyen módon tudja a saját életébe beágyazni ezeket az ismereteket.
K.D.: Az alapvető státusza is ezt a folyamatot rögzíti. A kulturális tartalom mindig ilyen hatással bír, akármennyire bizonygatjuk, hogy csupán esztétikai befogadók vagyunk, valamilyen szinten mindenki alanyként viszonyul a történethez, elhelyezi a maga életének színterén azt a sztorit, amit kulturális termékként megkap.
K.V.: Úgy éreztük, hogy ez az analógia kiváló dramaturgiai alapszituáció lehet ahhoz, hogy a darab keretéül szolgáló önelemzés létrejöjjön a főszereplő, Csanaki Eszter életében.
Igaz lehet az a felvetés, hogy ez a címke a művészeti területen dolgozókat jobban érinti vagy ez inkább a nőkhöz és a korukhoz kötött?
K.V.: Szerintem az utóbbi. Általában a darabjainkban a megválasztott környezet mindig – nem leminősítve mondom, de – háttérelem. Egy általánosságban érvényes problémához szükséges keretrendszer.
K.D.: A kiválasztása pedig legtöbbször attól függ, hogy mik azok a szimbolikus jegyek vagy tárgyak, amelyek hatásosan tudnak alkalmazkodni az adott problémához. Úgy éreztük itt, hogy ez a párkapcsolat, kiegészítve több irodalmi utalással, jól működhet egy magát analizáló és egyáltalán szakmájában is az elemzéssel, a kritikai diskurzussal foglalkozó személyiség esetében.
K.V.: Összességében olyan történetet akartunk létrehozni, ami némiképp szembeszáll ezekkel az előítéletekkel.
K.D.: Azonban a sztereotípiák özönlenek ránk, nehéz kivédeni ezeket ebben a világban. Mi mindig kritikusan igyekszünk ezeket megközelíteni, ahogyan most is tettük.
És erre biztatjátok itt is a közönséget.
K.V.: Megváltoztatni azért senkit nem akarunk, az elbizakodottságnak tűnhet. Mindazonáltal megmutatunk egy érzékeny kapcsolatot életszerűen, hogy lássuk, egy ilyen viszonyban mit is adhat az egyik fél a másiknak. Ha ezt be tudjuk mutatni, akkor érzékenyebbé válhat a jelenség körülötti párbeszéd.
K.D.: Önelégültség lenne részünkről azt mondani, hogy ezzel a darabbal megváltoztatjuk a társadalmi berögződést. Szerintem már akkor nagyon elégedettek lehetünk, ha bizonyos nézők, akik látják ezt az előadást, egy apró lépésben el tudnak vonatkoztatni a berögződésektől.
