Apák és fiúk / Katona József Színház
„A világ úgy szar, ahogy van!”, jelenti ki Arkagyij szinte büszkén, mint alaptételt, amikor hazalátogat, az Apák és fiúk előadásában, a Katona József Színházban, Ascher Tamás rendezésében.
Vizi Dávid és Tasnádi Bence Fotók: Horváth Judit
Tulajdonképpen ezzel a tételmondattal „konferálja fel” a vendégségbe hozott orvostanhallgató barátját, Bazarovot. Tasnádi Bence az alakítójaként lesi kijelentésének hatását a családtagjain. Miközben így „kivágja a rezet”, kicsit a közönség felé is fordul, mintha bennünket szintén provokálni akarna, közben önelégülten mosolyog, hogy most aztán ő jól megmondta. Vizi Dávid a nihilista Bazarovként annyira mogorván néz, mintha mindenki tömeggyilkosságot követett volna el. Felé tett kedveskedő gesztusokat otrombán, mogorván hárít el. Megközelíthetetlen. Megvesztegethetetlen. Lerí róla, hogy neki igaza van és kész, punktum. Amit ő tud, az az abszolút tudás. És ez nem tölti el jókedvvel. Mindent meg kell változtatni, ami csak van. Három éve nem volt otthon, a család se számít, tulajdonképpen ő se számít, mihaszna, felesleges ember, tőle se megy előre a világ. Szerelem pedig nincs, különben is, annyi nő van, mint a szemét. Miközben szinte folyamatosan dúl benne a düh, sokszor fölveszi a pléhpofát, mintha nem is lennének érzelmei, csak hű, de logikus, megtámadhatatlan okfejtései. Maga a megtestesült tagadás, aki változtatni akar mindenáron, kifogásol eszméket, életmódokat, szokásokat, bármit és bárkit, aki a látókörébe kerül.
Arkagyij apja, Nyikolaj Kirszanov, Máté Gábor megszemélyesítésében, pont az ellenkezője. Ő az aki, földbirtokosként „jól elvan”. Nincs gondja megélhetésre, nem kérdőjelez meg semmit, eszmék nem különösebben nyugtalanítják, a külvilág bajai nem is igen jutnak el hozzá. Szert tett egy nála sokkal fiatalabb feleségre, élvezi, hogy neki „ilyenje” is van. Kicsit csellózgat a maga kedvére, ami arra is jó, ha éppen kitör a purparlé, összeveszés, családi viszály, féltékenység; flegma hányavetiséggel bevonulhasson a házba, és kedvenc hobbiját gyakorolja, nyüstölje a hangszerét. Ő pedig a megtestesült állóvíz, a moccanatlanság, a lehető legnagyobb nyugalommal eléldegél így mindhalálig. Ahogy magabiztosan eltesped a székben, ahogy rutinosan kedélyeskedik, tágra nyílt, bociszemekkel csodálkozik, de semmit nem vesz igazán a lelkére, bármi lepereg róla, maga a betokosodott változatlanság. Azt hihetnénk, hogy a csökönyös újító szándék, és a megrögzött begyöpösödöttség szinte életre-halálra megmérkőzik. De inkább csak kóstolgatják egymást. Mély sebek helyett karcolásokat okoznak. Elbeszélnek a másik mellett, ahogy Csehov-darabokban is szokás.
Jelmeztervező: Szakács Györgyi
Turgenyev Apák és fiúk című regényét Brian Friel alkalmazta színpadra, aki egyébként Csehov-adaptációi miatt is ismertté vált, a Katona pedig felkavaró előadásban adta a Pogánytánc című drámáját. Friel Apák és fiúk verziójának magyarországi ősbemutatóját Székesfehérváron tartották, Bagó Bertalan fantáziadúsan impulzív rendezésében, zömében jó színészi alakításokkal. A színészi alakítások most is igencsak erősek. Fekete Ernő Pavelként, Nyikolaj öccseként, az utolsó divatot követően öltöző, jól fésült, magát rendszeresen parfümöző, öntömjénező gigerli, lerí róla, hogy minden önajnározása dacára reménytelenül magányos. Amúgy lényegében mindenki az. Friel és az előadás a társas magányt, a mohó, furtonfurt kielégítetlen szeretetvágyat ábrázolja. Borbély Alexandra, Fenyicska házvezetőnőként, Nyikolaj friss feleségeként, hiába emelkedett fel, költözhetett ki a ház melletti sufniból, hiába dajkálja kisbabájukat, mint valami idegen kóvályog Kirszanovéknál. Jordán Adél Anna Ogyincova, özvegy földbirtokosnőként feszes ruhában állandóan icereg-ficereg, kelleti magát, ahogy néz, az kapásból felhívás keringőre, de igazán nem enged közel magához senkit. Bazarov pedig, feladva az elveit, rádöbbenve, hogy nem csupán az eszmék és az azok szintjén megrekedő világmegváltás létezik, hanem az érzékek is, sőt, bár hiába tagadta, tán még a szerelem is, belehabarodik. Fut utána. Macska-egér harcot játszanak.
Pálmai Anna és Borbély Alexandra
Jordán megmutatja, ahogy Anna incselkedik vele, kicsit közelebb engedi, majd megint eltaszítja, hogy aztán megeresztve egy-egy csábos mosolyt, kacér mozdulatot, ismét közelebb édesgesse. A férfi zaklatott, már-már letámad, de a nő tetszelegve ugyan, újra és újra tovasiklik, nemigen jutnak semmire. Egymás közelében is marad a másik hiánya. Katyerina, Anna húga, Veszelovszki Janka megformálásában, legalább kellemesen cicázik Arkagyijjal. Fogócskáznak, bújócskáznak, viháncolnak, vízbe csobbannak, nevetgélnek, mint két szertelen kölyök, akik éppen hogy csak kezdik megtapasztalni a férfi és nő közötti játékokat, párharcokat. Csoma Judit Anna nagynénjeként, Olga hercegnőként, borízű, sértett hangon, mint aki nagy méltóság, de mégis mindenből kirekesztették, időnként mond, sőt leginkább kiabál valami fatális baromságot. Ebből rendre kiderül, hogy az ég egy adta világon semmit nem ért abból a szituációból, amibe keveredett, és amiben azért makacsul fent hordja az orrát. Ráadásul Szakács Györgyi csillivilli, színes, fényes, gazdagságot, de kevés ízlést sugalló karikaturisztikus ruhát adott rá. Szacsvay László be-becsiszeg-csoszog inasként, az arcán ott a kiszolgáltatottság, a méltatlankodás, hogy öreg feje dacára még neki kell kiszolgálnia ezt a sok léhűtőt. A méltatlankodásában azonban ott van a zsigereibe ivódott alázatosság is, amit kiskora óta belé neveltek, amit megszokott egy életen át; tetszik, nem tetszik, mégiscsak az a dolgok rendje, hogy van úr és szolga. Pálmai Anna Dunyasa szolgálólányként már másik generáció, már nem a csendes megalázkodó, neki némiképp felvágták a nyelvét, ő szót ért a szintén alulról „felkapaszkodott” Fenyicskával. Lengyel Benjámin túlontúl gyakran cseszegetett Pjotr szolgálóként érezteti, csöppet sem boldog attól, hogy ezt a munkát kell végeznie. Megvan a véleménye az egész díszes társaságról, de nincs mit tenni, ki-kiakadhat időnként, ám az nem változtat azon, hogy neki ez jutott.
Díszlettervező: Balázs Juli
Szép kis, kusza, emberi televény, amit a Katona színészei Ascher „vezényletével” olyan összehangoltan adnak, mintha kiváló muzsikusok bonyolult zeneművet játszanának kifinomult érzékenységgel. A Balázs Juli tervezte szürke falú, tágas, menőnek látszó, mégis ridegen jellegtelen ház, leképezi az emberi lelkek sivárságát. Tespedtek, elaggottak a társadalmi viszonyok. Minden megérett a változásra, de a két ifjú forradalmár is cselekvésképtelen, nem tudja, azonkívül, hogy lázad, mit is kéne cselekedni. Patthelyzet. Langyos vízben való tapicskolás. A Turgenyev által megírt múlt figurái lidércesen mai karakterek most is. Olyanok, mint Beckett két csavargója a klasszikussá nemesedett Godot-ra várva című abszurdban, ha azt mondják, hogy „menjünk!”, garantáltan maradnak, egy helyben toporognak.
Amikor Bazarov vagy három év után csak meglátogatja a Kocsis Gergely és Szirtes Ági adta szüleit, ők annyira megállapodottnak, jó szándékúan begyepesedetteknek tűnnek, mintha soha el sem hagyták volna a házukat. A náluk szolgáló Tyimofejicset pedig Ujlaki Dénes egyenesen őskövületnek láttatja. A múlt lerakatának a jelenben, ahová folyamatosan visszakísért a múlt. A két fiatalban legalább megfogalmazódott a forradalmi változtatás gondolata, a totális tagadásból felépülhetett volna valami új. De ők is cselekvésképtelenek maradtak. Ha Bazarovot nem viszi el egy járvány, akkor végletes kiábrándultságában feltehetően elemészti magát.
Arkagyij újra otthon van egy víg családi „összeröffenésen”. Mulatozik, iszogat, kötekedik, hangoskodva röhécsel a társaság. Arkagyij kifakad, hogy csak pár hete halt meg a barátja, és mintha mi sem történt volna, máris elfelejtették, ilyen fenemód jól érzik magukat. De ők nem csitulnak, továbbra is nevetgélve, vacsorázni indulva, kitrappolnak a színről. A fiatalember egyedül maradva, szinte csecsemőpózban összekucorodik, a levegőbe bámulva, kétségbeesve néz. Hallgat, a nézőtéren sincs pisszenés sem. Majd hirtelen kiált egy nagyot, hogy „várjatok!” Utánuk rohan, egyértelművé téve, hogy most adta fel az elveit, roppan a gerince, ő is beáll a sorba, fuccs a világmegváltó terveknek. Nincs már, aki megzavarja az állóvizet.
