Orbán Borival a dobogón
Edith Piaf hangja szárnyal fel egy törékeny magyar lány torkából. Mást is tud, mást is énekel, de ebben a legjobb.
Orbán Bori
Szellemidézést hajtunk végre az első szeptemberi vasárnapon. A Pozsonyi Piknik kora délutánján Orbán Borival állunk dobogóra a Radnóti Színpadon.
Bejön a színpadra egy huszonegy éves lány – neki még el lehet árulni a korát, mert vagy tizenötnek néz ki. Törékeny alak, zavart, már-már riadt pillantás. Legszívesebben visszakozna. Mit akar tőle itt ez a sok ember?
Hallani akarják, és látni is a reinkarnációt, az újjászületést. Edith Piafot már sokan idézték, utánozták. Se szeri, se száma halhatatlansága jeleinek. Mivel tud többet Orbán Bori? Csak rá kell nézni. Nem, az kevés. Mert amíg nem énekel, nem hiszünk a varázslatban. Csak ha megszólal. Piaf hangja szárnyal fel egy törékeny magyar lány torkából. Mást is tud, mást is énekel, de ebben a legjobb.
Mintha Párizsban lennénk, s nem a Radnóti Miklós utcában. Mintha a múlt század közepén járnánk a Quartier Latin közepén, mintha a filozófus Sartre lépkedne amott, mintha Beauvoir lelkesedne érte. Csak hat dal, mindegyik így vagy úgy himnusz a szerelemről, amit nem kell megbánnunk sohasem, ugye, Mylord?
