#gyergyó #kollokvium

|

XII. Nemzetiségi Színházi Kollokvium, Gyergyószentmiklós

Mindegy, mit csinálunk a színházban, csak ne hagyományosan tegyük! Gondoltam nem is olyan régen. Most már újra tudom: nem véletlen, hogy a színházban viszonyok, helyzetek vannak.

Liliom         Mátray László, Vass Zsuzsanna         Fotók: Jakab Lóránt

#cakompakk

őszillat – kusztosattila dizájn – gabikának több mint egy hónapja nincs szabadnapja – terüljasztalka – ezerlelkű áruskati – színes székek a livingben – pesti csajok vásárhelyről – kóborkutyus – friss apukák: zénó, leó – bocsárdi-rendezések – a recepciós mosolya az astoriában – magorzene – györgyi a telefonra hajtja le a fejét

#liliom #bocsárdi #sepsiszentgyörgy

Amit a kisvárdai fesztiválbeszámolómban írtam, felülbírálom. Vass Zsuzsa játékáról abban ilyesmit mondok: minden gesztusa leheletpontosan átjön, egy jelenetet kivéve. Nos hát: Julikája abban a jelenetben is tökéletes. Tökéletes? Akkor milyen jelző marad Nemes Leventének? Mit bánom én: osztozzanak.

Pálffy Tibornak ha csak egyetlen mondata van egy jelenetben, Ficsurként azt is belevalóan tudja helyezni, csak úgy káprázik a szem és a fül. Bezsán Noémi a kislányt nem külsődlegesen, hanem hangjával, attitűdjével mutatja meg: üdeség, szárnyaló lét. Benedek Ágnes precízen elrajzolt Marija fájóan nevettető. Fáj: hisz a néző tükörképe.

Liliom         Vass Zsuzsanna, Benedek Ágnes

Az elején nem tudom, mi Liliom viszonyulása Julihoz (talán mert ő sem tudja még). Mikor adja meg magát a lányból sugárzó erőnek? Amikor a rollerre állnak, az már néma csengésbongás. (A rablógyilkosságra bujtogatásnál sem értem pontosan, mivel hessegeti el Ficsur e tiszta lélek aggályait.)

Mátray László a mennyországban csupa csillogás, és utána is, végig. Mint a nézők szeme alatt a csöppek. A tócsányiak. Vagy mint a röpke kártyák élénk fonákja: a szeretet megannyi színe.

#máthéancsa #egyetlen #gyergyó

Cukros margarintos kenyér. Ha kérsz, adatik. Sajáthang. Krétával rajzolt négyzetek, amik már körök. Mozgás, ami kívül-belül. Apa, ne! Szende, dögös. Öregasszonyok egymás vállán. Ha szeretni akarsz, tanuld meg a lépéseket. Akarat, gubancos kinyílás. Enyhe pátosz, de hát itt a levegő is ózonabb. Játszi-durva, dallott mondatok. Okosság. Tánc a halállal. Bátorság. Csupasz lét. Tiszta, éles-puha tekintet. Ránk jövő fény. Lemenő fény.

Egyetlen         Máthé Annamária

#szeretikabanánt #yorick #mvhely #aba #csaba

A szöveget már ismertem, így nehéz volt meglepődnöm az előadásbeli fordulatokon. Mégis sikerült: amikor az apja temetésén megkérdezi Robert a haragvó egybegyűlteket, a legszebbet kínálva fel nekik, amije van: szeretik a banánt, elvtársak? Az gazdag, mély pillanat.

Sebestyén Aba pár gesztussal, különböző hanghordozásokkal könnyen megalkot egy-egy új figurát. Robertként a hangját viszont sokat játszatja: szükséges ez?

Szeretik a banánt, elvtársak?         Sebestyén Aba

A nézők hálásak voltak a téma felvetéséért. Szerintem is fontos. Nem tudom, hogyan lehet újat mondani a korról: az egyediesítés, a poénok vagy az általánosítás, melyik a nagyobb csapda. A ‘nosztalgia’ a dalok segítségével beindult nálam, mindenesetre…

A nyelv. A gyerek azt mondja, ‘Batman’ a ‘pulpituson’. A pap helyett Batmant mond, de a pulpitus szót ismeri? Másik ilyen: ‘odasóz neki’, ‘ad neki egy frászt’. Nálunk, Csíkban ezt nem így mondták (hanem ‘kapsz egy pofot!’ így, n nélkül). Robert marosvásárhelyi: ott vajon frásszal pofozkodnak?

#nagyvárad #amizantróp

Novák Eszter rendezése nem mond újat nekem a darabról. Ami mégis tetszik az előadásban, az zömmel nonverbális elem. Kis poénok, amik áthangolják csattanóként a verbális szólamokat, vagy egyes színészek folyamatos játéka a szélen, míg mások küzdenek a sok szöveggel a főszerepekben. Szép az, amikor valami nem megjósolható. Nagyobb baj beütése után, ahogy két haragvó szerelmes egymás közelében áll, vonzásban. Ahogy a prűd nő becsípve viselkedik. Ahogy a barátság és a szerelem között vergődő fiatalember megpróbál egy kedves vállpuszit, és ahogy azt fogadják. A másodhegedűs lány pörgése, mozgásának pontossága, rebbenései.

A mizantróp

Szép az, amikor valami nem egyértelmű. Mert ami egyértelmű, az nem tud minket zavarba hozni. Ha Oronte ennyire nevetséges, nem valódi a kérdés, hogy Céliméne kit választ. Ha a vendégei nevetségesek, nem értjük, miért választja inkább őket, mint a szerelmét. Ha egy gyönyörű fiatal nő és egy középkorú hölgy úgy párbajozik, hogy csak a bájaikat vetik össze: nem gazdag a jelenet. Túl közel hajolva sziszegnek. Nem maradnak kérdéseim. Csak egy kérdésem marad.

#tévedésekvígjátéka #bocsárdi #szatmár

Píszínek kell-e lennie egy színházi előadásnak? Rendben van-e, ha egyik ember üti-veri benne a másikat – sőt, ez jogában áll? Rendben van-e, ha a nő csupán háziasszony lehet benne, hetéra avagy apáca? (Klassz, hogy itt a herceg is nő.) Rendben van-e, ha egy előadásban valakit a kinézete miatt – itt a kövérségéért – szerteszét aláznak?

Így írta meg a nagy Shakespeare, tehát minden sor szent! Különben is, így volt régen, hát mit akarsz? Jaj, dehogy lesz muzeális az előadás, Shakespeare a garancia rá…

Tévedések vígjátéka         Fotó: Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat, Czinzel László

Garancia, valóban. Ahogy Bocsárdi is. Összefognak a buffo szolgákkal, a rendőr gumibotjával, a fényeffektekkel, az erotika és a féltékenység erejével, a család iránti vágy nagyságával, a pénz uralmával, az evés, a hiúság felnövesztésével…

Annyira brutális, amit látunk, hogy bár azt hittük, el fog menni mellettünk, egyszer csak megszólal az előadás. Rólunk kezd szólni ez a fekete komédia. Arról, hogy egy húr milyen könnyen elpattanhat. Tömegsírjainkról, mondvacsinált ürügyek nyomán.

#reactingchernobyl #váróterem #kvár

Mindegy, mit csinálunk a színházban, csak ne hagyományosan tegyük! Gondoltam nem is olyan régen. Most már újra tudom: nem véletlen, hogy a színházban viszonyok, helyzetek vannak.

A Chernobyl is akkor működik igazán, amikor egymásra mosolyognak benne. Amikor a két búvár lemerülni készül, miközben önmagát és a másikat áltatja. Amikor családi jelenetet látunk. Vagy amikor benne sztaniolból készült bábukkal „játszanak”: Tímea koporsókba gyömöszöli őket.

Reacting Chernobyl

Illetve Timi – a saját nevüket használják benne a színészek. Tetszik ez a közvetlenség. Tetszik a gyermekjátékok halk elevensége, még ha nem is illeszkedik ez a forma magától értetődően a témához. E derűs-improvizatív alap csupán ahhoz kell (?), hogy a szörnyűségeknek ellenpontja legyen. A gyermekjáték-„függöny” zizegő rojtjai előtt meg tud szólalni Hatházi, vagyis a Csernobilba költözött csavargó monológja. E képzeletbeli szalagok közül ki tud sejleni Imecs Levi leírása arról: hogyan bomlik szét az élő test, miután sugárzás éri. Hát, nem fénylünk sokáig.

#temesvár #moliendocafé

Amikor Purcăretét nézel, rájössz, mennyi mindenki foglalkozik színházzal, aki nem ért hozzá. Merthogy valaki itt végre ért hozzá. Játékos, van ritmusérzéke, humora, tud látványban gondolkodni, ill. extrém, mégis otthonos helyzetekben, jók az átvezetései. Néha ellaposodnak Purcărete rendezései a végük felé – ez is. Vagy csak a tűz közben nem tudtam másra figyelni. De hálás vagyok a sok színházi derűért. Több ilyen “lökött” rendező kéne.

Moliendo Café

#madamedesade #arielszh #mvhely

Kolozsvár és Vásárhely messze van egymástól. (Nem látok el odáig.) Örültem ezért a nekem viszonylag új arcoknak, Trabalka Cecília üde-performatív jelenlétének, Badics Petra határozott-ironikus figurájának.

Porogi Dorkától eddig egy csíkszeredai Tudós nők a kedvencem, meg a Parasztoperája is tetszett, Marosvásárhelyen. Ez a mostani előadás nagyon szövegcentrikus, nehéz követni, hol vannak a dialógusokban a fordulatok, miért olyan fontosak a tétjei valakinek.

Madame de Sade         Gecse Ramóna

Miért fontos ez a darab, ma, itt? Talán mert a prűd nézők szexuális szokásairól szeretné levenni a pókhálót?  Nem is volna baj. Vagy az abszolútumot kergető márki (akárki, aki nem szabályosan „közlekedik”) növekedjen szimbólummá? Esetleg az érdekelhette Dorkát, hogy ha egy író megír téged (Madame de Sade-ot), azt hogyan viseled?

Igaz is: ha a színház megformáz bennünket, azt hogyan viseljük? Bár tenné…

#arad #szeged #szexdrogsgods #rockandroll

Az Aradi Kamaraszínház idén tízéves. Soha nem jutottam el hozzájuk, illetve ugye az aradi román bábszínház épületébe. Fesztiválokon láttam őket. Leginkább talán a Gyerekességek tetszett tőlük, és benne Lung László Zsolt. Produkcióik nagyrészt bohók, mint ők maguk, Tapasztó Ernő, Harsányi Attila – egy néző meg is fogalmazta a kollokviumon: a színházi előadás a szakmai beszélgetésen folytatódott, épp csak a színész közben nadrágot húzott.

Tetszett, hogy nem volt nadrág Harsányi Attilán. Csak zokni, meg ing, meg bokszeralsó, meg szemüveg, alatta bőrkanapé, ami jelenetváltáskor forgott, hátul kellékcsere… szórakoztató volt a gesztikulálása, ültek a grimaszai, technikailag és tartalmilag élénk volt a szövege, a játéka. A végére azonban nem állt össze nekem egy katartikus egész – talán mert a nézőtéren elvonta valami a figyelmem.

Az egyik jelenetben festi az ujjvégeit, kotont húz a mikrofonra, és játékosan befalja. Esküszöm, nem jöttem rá, hogy itt nőt játszik, a szakmain tudtam meg. Mert miért ne lehetne férfi, aki örömmel szájába vesz egy péniszt? Miért ne festhetné a karmait ő is? Ismerek ilyent. Ettől lenne valaki nő? Vagy attól, hogy az előadásbeli feleségként csupán a költekezés a dolga? Esetleg a titkárnőségtől vagyunk azok, mint Angyalka, természetesen a férfi Nagyfőnök beosztottjaként? Vagy szeretőként, akivel félrekúr?

Sex, drugs, gods & rock ‘n’ roll          Harsányi Attila

Az előadásban mindenki elrajzolt, tehát mondhatjuk, hogy ez belefér. Mégis, kissé kellemetlenül éreztem magam ennél a mozzanatnál a szakmain. (Az egyetlen női karakter, akit eljátszik a színész: péniszpuszilós.)

Szinte minden színházi előadáson feszengek hasonlók miatt. Van néhány nő a környezetemben. Járnak színházba, ülnek ott némán, néznek úgymond a tükörbe. Ilyenek ők? Ezek a gondjaik? Ez az, amik ők lenni szeretnének? Talán az Ariel színházban a Pentheszileia program mutatott be mai, hús-vér nőket. Vagy felbukkannak a Homemade-ben, a Double bind-ban, a Hogyne, drágámban, és főleg a Terminusban. Köszönet érte.

Kedves igazgatók, rendezők: amikor témát választotok, kérlek, őket is tekintsétek méltónak a figyelmetekre. Ha nincs olyan darab, ami a nőket a 21. században foglalkoztató kérdések mentén fogalmazna, ki lehet írni mondjuk drámapályázatot. Női témára, meleg témára, roma témára. A társadalomnak ők is részei.

#giuvlipen #romaszínház #kéknarancssárga #bukarest

Bírom ezt a bukaresti román-roma társulatot. Azt, hogy nem csak a kisebbségi kérdést feszegetik (azt meg úgy, hogy magamra is vehetem), hanem más társadalmi kérdéseket is (úgy, hogy azokat szintén magamra vehetem). Az előző előadás, amit tőlük láttam, meleg romákról szólt, ez most egy pszichiátriai kezelés alatt álló roma nőről és a hozzá való viszonyulásról. Egyazon intézményen belül két orvosról, akik emberségben, hierarchiában és stratégiázásban messze állnak egymástól. A kérdések komplexen vannak felskiccelve, a színészi játék jó, és ahol nem annyira, ott is elviselem. Mert a szándék és az elgondolás bátor, alapos. Zeneileg és önreflexióban is hozzá van téve az, amitől az előadás friss zuhanyként hat. Hálás vagyok a roma társulatnak mindkét előadásukért.

kék / narancssárga

#gyergyó #figura #phaedra

Már csak Albu István Phaedrájáról kéne pár sort írnom, a fogadalmamnak megfelelően (mindegyik előadásról, amit láttam, írok pár sort – amit nem láttam, arról hallgatok). Olyasmit mondanék róla, hogy annyi benne a fordulat, hogy csak kapkodom a fejem, nem tudom, mire fókuszáljak. De az esztétikai kérdéseknél van fontosabb. Ma este sajnos már tudom, mi (lehetne) a fókuszom, vagy az erdélyi színházi szakmáé, ha lenne ilyen néven nevezendő. „Jövőbeli elképzelései között szerepel még, hogy átvegyék a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház ügykezelését és összevonják a csíkszeredai társulattal, hogy ezáltal bővítsék, jobbítsák a színházi szolgáltatások minőségét.”

Sosem figyeltünk oda, mi történik Csíkszeredában. Hát most ez.

https://szekelyhon.ro/aktualis/atszerveztek-a-csikszeredai-kulturalis-intezmenyhalozatot

Gyergyószentmiklós, 2017

CÍMKÉK: