A második életmű – Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája
A könyv címében azt ígérik, hogy a színházcsinálás iskolájáról, Székely Gábor második életművéről szólnak, de fölsejlik egy egész élet. Tisztelgő kötet az életműdíjas színházcsinálóról, színházpedagógusról.
Székely Gábor Fotó: SZFE
Már ahogy kézbe kerül, nem lehet szabadulni tőle. Már a borítója rabul ejt. Mint az arcok a régi festményeken: bárhonnan nézed, mindig rád néz. Ahogy Székely Gábor arca is A második életmű című könyv borítójáról, Dömölky Dániel fotójáról. „És most elképzelem az arcát. <…> Ha mosoly közben rám néz – cinkosság velem, csak velem. Ennek a mosolynak is száz formája, intenzitása van, de mindenhogy aktív, arról tanúskodik, hogy a mosolygó fejében ellentétes indulatok csapnak össze és ellentétes gondolatok kergetik egymást. Érzékileg az a legizgalmasabb benne, hogy eltakar, elhallgat.” – Forgács Péter rendező, a tanítványok egyike látja így őt, s erre rímel nagyszerűen a portré.
De nemcsak ezért nem lehet szabadulni tőle. Elég belelapozni, s lenyűgöz gazdagságával a könyv. Letehetetlenül izgalmas a tudományos alapossággal összeállított kötet. A műfaji sokszínűsége is oka, hogy egyre beljebb és beljebb ássa magát az olvasó, egyik írás válaszol a másikra, a személyes hangú visszaemlékezésekre felfedező erővel ható dokumentumok felelnek, interjúk, tanulmányok, kerekasztal-beszélgetések, műhelynaplók, kritikák követik egymást. A szerkesztők – Jákfalvi Magdolna, Nánay István és Sipos Balázs – sok oldalról közelítve igyekeznek megmutatni, ki is ez az ember, ez a művész, a pedagógus Székely Gábor. A kötet címében azt ígérik, hogy a színházcsinálás iskolájáról, Székely Gábor második életművéről szólnak, de ennek mentén fölsejlik egy egész élet. Mert nem is lehet megérteni Székely szenvedélyeit, a pedagógusi elveit anélkül, hogy ne látnánk mögé mindannak, amit egész életében alkotott, képviselt, megszenvedett. A kötet végére összeérnek az írások és összerakódik, egyszerű képlet mentén, az ember: munka és személyesség és mánia. Majdhogynem Székely Gábor szavai ezek, legalábbis a tanítványai emlékezete szerint.
Maga a kötet is tanítványai egyikének, Bodó Viktornak a szívós unszolására született. A mai magyar színház meghatározó alakjainak egyike nemcsak rendezőtanítványa, hanem tanársegédje is volt, és személyes hangú, kitárulkozó írásban foglalja össze a „metódust”, kettőjük szenvedélyes kapcsolatát is megmutatva. Szervesen kapcsolódik ehhez a három „Székely-osztály”, a többi tanítvány vallomása a saját írásaikkal is, és a szerkesztők vezette beszélgetésekkel. Ezek közt olyan, mára megkerülhetetlen alkotók vannak, mint Novák Eszter, Hargitai Iván, Bagossy László, Forgács Péter, Schilling Árpád, Rusznyák Gábor, a fiatalabbak közt Göttinger Pál, Dömötör András, Kovács D. Dániel. És nem utolsó sorban a kötet szerkesztőinek egyike, Sipos Balázs is rendezőtanítvány a legutolsó Székely-osztályból.
Külön erénye a megszólalásoknak, hogy tanárukról nem a meghatottság hangján szólnak, nem egy idolról beszélnek, hanem a sok-sok konfliktusról, harcról, a dolgok másképp gondolásáról – és arról, hogy mindemellett a mai napig meghatározza világlátásukat. Ahogy a Nánay István által megszólaltatott Székely-színészek, alkotók is a munka öröme mellett a sikert eredményező kínról beszélnek, köztük olyan emblematikus művészek, mint Szakács Györgyi, Székely László, Antal Csaba, vagy azok az autentikus színészek – akik mintha Székely Gábor „köpönyegéből bújtak volna elő”, mint Csomós Mari, Cserhalmi György, Udvaros Dorottya, Bodnár Erika, Sinkó László.
Bodó Viktor, Székely Gábor
A kötet negyedik részében az alkotótársak, színháztörténészek interjúi, tanulmányai olvashatók – ezek egyikében például Radnóti Zsuzsa beszélget Székely Gáborral a meghatározó fontosságú Örkény-bemutatókról, vagy Duró Győző tárja föl aprólékos pontossággal Bulgakov Menekülés című drámájának hátterét; Forgách András a fordítások, köztük a Petri-féle Molière-k megszületésének körülményeit elemzi. Az utolsó írás – Jákfalvi Magdolnáé – Székely új színházi Molière-rendezéseiről szól – a gondosan megírt tanulmány alapos és megható egyszerre, mely a Katona József színházbeli 2004-es Ascher Tamás rendezte Ivanovra való utalással fejeződik be: „Hommage, megkerülhetetlenül”.
Hommage a kötet is, melyet Czeizel Balázs tervezett, s melynek része még a gazdag függelék, Székely Gábor színházi, televíziós és rádiós rendezéseiről és az olvasott szövegrészhez éppen odaillő gazdag fotóanyag is – a 20. század harmadik harmadának magyar színháztörténete, vagy legalábbis annak fontos szelete.
A második életmű – Székely Gábor és a színházcsinálás iskolája. Szerkesztette: Jákfalvi Magdolna, Nánay István, Sipos Balázs. Balassi Kiadó, Arktisz Kiadó, Budapest, 2016, 3500 Ft
Székely Gábor a Színikritikusok Díja 2016. évi életműdíjasa
