Bosszúszomj

|

Shakespeare: A velencei kalmár / Kolozsvári Állami Magyar Színház

A produkció ridegen célszerű világot mutat. Dragoș Buhagiar hidegen fémes díszlete, amibe többen modern vonalú, üvegfalú liften érkeznek-távoznak, banké, üzletközponté is lehet. Pontosan ilyen célratörő, túlzottan is racionális, kissé már-már falanszter jellegű, embertelen világ ábrázolásáról van szó.

Shylock: Bogdán Zsolt         Fotók: Biró István

A színpad jobb oldalán akkurátusan élesíti fenyegetően nagy kését a zsidó Shylock, akinek szerződésben kikötött joga, ha az üzletember Antonio nem fizeti vissza időre az adósságát, fél kiló húst kivághat a testéből. A Bogdán Zsolt által játszott Shylock élvezettel feni a fegyvernek szánt eszközt. Már-már olyan szeretettel néz rá, mintha édes gyermeke lenne. Valósággal büszke rá. Közben azért fel-felpillant, elégedetten végigméri a szín másik oldalán reszkető Antoniót, aki már félmeztelenre vetkőzött a gyilkos művelethez, és a barátai csitítják, lefogják, hogy valami őrültséget ne csináljon. Amúgy pedig ott van Velence apraja-nagyja, kíváncsiskodva, megrökönyödve bámulják ezt a lehetetlen szituációt. A velencei kalmár előadását látjuk, a Kolozsvári Állami Magyar Színház produkciójában, Tompa Gábor rendezésében, az Interferenciák elnevezésű, nagyszabású kolozsvári nemzetközi színházi fesztiválon.

Bogdán Zsolt, remek alakításában, egyáltalán nem játszik szimpatikus embert. Egy elvakultan gyűlölködőt ad, aki hiába uzsorás, már a pénznél is sokkal, de sokkal inkább érdekli a bosszú. Antonio barátai ajánlják neki a tartozás többszörösét, de ő vérben forgó szemekkel inkább csaknem, hogy kéjjel készül a végzetes vágásra. Köti az ebet a karóhoz, hogy határidőre való nem fizetés esetén neki ehhez abszolút joga van. De Bogdán megmutatja az érem másik oldalát is, a dermesztő bosszúszomj okát, a mély megalázottságot, azt az embert, akit kiközösítenek, akit csak megtűrnek, mert a pénzére szükség van, de lenézik, belerúgnak, amikor csak tudnak, huszadrangú állampolgárnak tekintenek. És most eljött az idő, hogy úgy érzi, visszavághat, revánsot vehet, demonstrálhatja, hogy ő is valaki, akivel nem lehet csak úgy packázni. Nem lehet őt félvállról venni, nem lehet a lányát suttyomban megszöktetni, ezért mindenáron végrehajtja elvetemült tettét. És már annyira elvakult, hogy ezt teljesen magabiztosan jogos cselekedetnek érzi.

Antonio: Viola Gábor

A túloldalon pedig ott a megrettent, remegő, totálisan kiszolgáltatott Antonio, Viola Gábor ugyancsak meglehetősen formátumos alakításában. Láttuk őt egészen más pozícióban, a színpadnak ráadásul pontosan azon a helyén, ahol most Shylock fenekedik. Amikor bejöttünk a nézőtérre, már ott ült makulátlanul jól szabott, frissen vasalt öltönyében, önelégülten elnézett a fejünk felett, áradt belőle a jólét, a lezser magabiztosság. Ő a befutott, a maximálisan befogadott, ő az, aki teljesen benne van a tojásban. Tompa az előadással arról is beszél, hogy bizony egyetlen pillanat alatt ki lehet kerülni belőle. Ez pedig most temérdek ember lúdbőröztető élménye.

A produkció ridegen célszerű világot mutat. Dragoș Buhagiar hidegen fémes díszlete, amibe többen modern vonalú, üvegfalú liften érkeznek-távoznak, banké, üzletközponté is lehet. Tetszetős, de tizenkettő egy tucat típusú, jellegtelenül korszerű lift.

Pontosan ilyen célratörő, túlzottan is racionális, kissé már-már falanszter jellegű, embertelen világ ábrázolásáról van szó. No igen ám, de mégiscsak felhorgadnak benne az érzelmek! Szerelmek támadnak, barátságok vannak, düh, harag, gyűlölet, gyakori a robbanás előtti létállapot, ami ütközésbe kerül az agyonracionalizált világgal. A hidegség felforrósodó puskaporos levegővel vegyül, és ez olyan veszélyes állapot, mint a kitörés előtti vulkán kráterében flangálni.

Jelenet az előadásból

Ez olyan világ, amiben amúgy el akarják kenni a bajokat. Látszólag minden rendben, a városka lakói élik az életüket, a fiatalok között sok a jómódú, az aranyifjú. Bodolai Balázs kiváló alakításában Bassanio, Antonio barátja is, léhának tűnő nőügy, kicsapongó mulatozás igénye miatt veri komoly költségekbe a barátját, akivel homoszexuális viszony is fűzi őket egymáshoz. Ez vitatható, de nagyon is indokolt lehet, hiszen igen szoros kapcsolat kell ahhoz, hogy valakiért azt vállaljuk, hogy fél kiló hús kivágható belőlünk. De ez is könnyedén történik. Antonio egyenesen úgy fogja föl, mint valami jó heccet, még tetszik is neki ez az ötletes, nem mindennapi kikötés, és hát tényleg magabiztos a végletekig, hogy ő aztán tutira fizet időre, ugyan már mi baja történhetne?! Meg is ölelik egymást, össze is csókolózik a két férfi, hogy ilyen jó brahiba mentek bele. Aztán persze bőven meglesz ennek a böjtje.

Díszlet- és jelmeztervező: Dragoș Buhagiar

A velencei kalmár Shakespeare tán legvitatottabb drámája. Az ő idejében zsidóknak tilos volt letelepedni Angliában, Velencében viszont már volt gettó. Shakespeare zsidóábrázolását egy nyilatkozatában a produkció dramaturgja, Visky András – akinek a fesztiválon tartották angol nyelvű drámakötetének a bemutatóját –, politikailag inkorrektnek nevezte. De azt mondta, hogy ezen nemigen akartak változtatni, ebben hűek akartak lenni hozzá. Amúgy pedig a kolosszális drámaíró gyűlöletábrázolása, az, ahogy féktelenné válva elszabadulnak az indulatok, és a harag igencsak rossz tanácsadó, totális önkontroll elvesztéssel jár, meglehetősen korszerű. Ahogy sajnos egyáltalán nem a múlté a borzadályos antiszemitizmus sem, ami a produkció végén egészen undorító módon kicsúcsosodik, a bosszúszomj a zsidó ellen lúdbőröztetően elhatalmasodik. Ehhez járul Nádasdy Ádám fordításának maisága, ami jól érzékelteti, hogy a nyelvezet is milyen mértékig durvul hozzá a világhoz.

Jessica: Imre Éva

Tompa Gábor rendezése számomra időnként kissé kimódoltnak tűnik olyan értelemben, hogy nem enged elég játéklehetőséget a színészeknek. Ez főleg a darab komikus vonulatán érződik, az álruha öltése, a szerepcsere, a bohózati elemek nem elég mulatságosak, emiatt nem mindig megfelelő az érzelmi amplitúdó, túlzottan egyeduralkodó a nyomasztó alaphangulat, ami olykor egysíkúsághoz, némi monotóniához vezet, míg bizonyos jelenetek kimondottan felizzanak. Az említetteken kívül a többi színész is, például Szűcs Ervin, Farkas Loránd, Balla Szabolcs, Árus Péter, Imre Éva, Györgyjakab Enikő, Albert Csilla, Fogarasi Alpár, Marosán Csaba, Orbán Attila, Laczkó Vass Róbert, Váta Loránd, Dimény Áron, derekasan állják a sarat. Érződik az erős társulati összmunka. Húsbavágó kérdésekről beszél a produkció.

CÍMKÉK: