Nincs okom panaszra

|

Interjú Ónodi Eszterrel

Sorozatban, mozifilmekben és a színpadon egyaránt érzékeny hősnők sorát játszotta már el. Nemrégiben kapta meg a színikritikusoktól a legjobb női főszereplő díját a Katona József Színház Nóra – karácsony Helmeréknél című előadásának főszerepéért. Ónodi Eszterrel beszélgettünk.

Fotó: Nánási Pál

Júliusban indult az Aranyélet 3. szériájának forgatása. Milyen hangulatban teltek a forgatási napok?

Olyanok vagyunk már, mint egy nagyra duzzadt család. Ugyanott vettük fel a fonalat, ahol pár hónappal korábban abbahagytuk. Szerintem más lesz ez, mint amilyen a második széria volt. A második évad akciódúsabbra sikerült, a mostani viszont kevesebb szereplővel újra a családi életre koncentrál.

Mennyiben különbözik egymástól a színészi játékot tekintve a sorozat a nagyjátékfilmtől?

A differencia sok mindentől függhet, de ha olyan nagyjátékfilmes igényesség jellemzi a sorozatot, mint most az Aranyéletet az HBO-nál, akkor tulajdonképpen nincs különbség. Annyiban feltétlenül más a kettő, hogy a sorozatban több idő jut kibontani a karaktert. De ez lehet nehéz is, hiszen küzdelmes visszatalálni a hangulatba, a figurába, ha felvettünk egy jelenetet augusztusban, és a következő, ehhez szervesen kapcsolódó szituáció rögzítésére már csak februárban kerülhet sor.

Az Aranyélet egyik jól eltalált figurája, az Ónodi Eszter által életre keltett Janka. Minek köszönhető a hölgy népszerűsége?

Hízelgő, hogy ezt mondja, de a saját figurámat ennél sokkal megosztóbbnak gondolom. Például a sorozat Facebook-oldalán olvasható hozzászólásokból is ez szűrhető le. De talán azért találhatják szimpatikusnak sokan, mert nem ítélhető meg egyértelműen ez a nő, ráadásul igazán bonyolult jellem. Nem szabad elfelejteni, hogy a mai magyar valóságra ő reflektál leginkább. Egyébként pont Janka sorsának lesz olyan fordulata, amely remélhetőleg nagy meglepetést fog okozni a nézőknek, de erről most még nem beszélnék.

Az Aranyélet erősen szól a jelenkori magyar társadalomról is. Valóban ennyire nehéz ma becsületesen megélni Magyarországon?

Természetesen talán ennyire nem fekete azért a kép. Csak a magam életéről tudok beszélni: úgy érzem becsületesen és a képességeimhez mérten teszem a dolgomat. Mindig is hittem abban, hogy a befektetett munka egyszer csak megtérül. De eléggé különleges a szakmám, ezért könnyen elképzelhető, hogy mondjuk egy tanár másképp gondolja. Egyébként meg picit fáj a szívem, mert jól tudom, hogy ugyanennyi munkával, mennyivel jobban élnek más országokban az emberek.

Nem tart attól, hogy Janka inkább negatív figurájával azonosítják majd a mindennapokban is?

Erről azt gondolom, hogy eléggé idősen lett enyém ez a szerep. Így előtte már megmutathattam magam többféle műfajban ahhoz, hogy ne alakuljon ki rólam egyoldalú kép. A fiataloknál lehet ez másképpen, mert elképzelhető, hogy ők azonosítanak Jankával, mert nem láttak másban. De hát ezt meg bevállalom.

Az igazán jó szerepek mostanában találták meg. Egyetért?

A szakmai életem valahogy így alakult. Lehet, hogy jó lettem volna már húsz évvel ezelőtt is, de úgy látszik, mostanra találtak meg az igazán testhezálló feladatok. Például, ha Ibsen Nórájának címszerepét, mondjuk, másfél évtizeddel ezelőtt kapom meg, biztos vagyok abban, hogy egészen más előadás lett volna. Fontos tudni, hogy anyaszínházamban, a Katona József Színházban, amely határozottan művész- és ilyen értelemben rétegszínház, nem feltétlenül az adott színészre keresnek szerepet, hanem a nagyon erős rendezői garnitúra egyik tagjának színpadi vízióját valósítja meg a társulat. Ha van olyan karakter, amely passzol az adott színészhez, akkor szerencséje van a kollégának, ha nem, akkor bizony várnia kell a következő alkalomra. Elképzelhető, hogy például vidéken, ahol más a műsorpolitika, előbb keresnek a színésznek különösen testhezálló szerepet.

A Katona József Színház iskolát teremtő mesterei – Ascher Tamás, Gothár Péter, Máté Gábor, Zsámbéki Gábor – mellett az utóbbi években egyre fontosabb szerepet kapnak olyan fiatal rendezők, mint amilyen Dömötör András vagy Hegymegi Máté. A Nóra – karácsony Helmeréknél című előadást a szintén fiatal Székely Kriszta jegyzi. Mi jellemzi az ifjú rendezőnő munkastílusát?

Krisztának határozott, markáns látásmódja van a világról. A rendezéseiben a karakterek mindig aprólékosan kidolgozottak. Sohasem blöfföl, ami különösen a pályakezdőkre jellemző: hatást hatásra halmoznak, ám közben a két ember közötti kapcsolat nincs kellően kielemezve. Kriszta ezzel szemben hihetetlenül precíz, 100 percesre húzza a darabot úgy, hogy minden sallangot, felesleges kitérőt elhagyunk. Vagy ott a nyitány, ahol a komplett (!) első felvonás mozdulatokkal, mintegy hét perc alatt játszódik le, mindamellett az emberek közötti viszonyok, valamint a szereplők is kifogástalanul megjelennek.

Ebben az előadásban nyújtott teljesítményéért kapta a legjobb női főszereplő díját. Fontos elismerés ez a pályáján?

Jelentem, hogy már elfogyott, mert megettem. Ugyanis finom csokiból készült, de remélem a pluszkilók azért nem rakódnak rám. 20 év alatt másodszor kerültem a díj közelébe, és nagy megtiszteltetés nekem. Már az sem semmi egyébként, hogy nagyszínpadi előadásként júniusban, tehát az idény végén 5-ször megy zsúfolásig telt házakkal a Nóra – karácsony Helmeréknél, sőt még a falak mellett is állnak nézők.

Nóra – karácsony Helmeréknél         Ónodi Eszter, Keresztes Tamás         Fotó: Horváth Judit

Milyen filmekben látható a közeljövőben?

A Valami Amerika 3. része februártól nézhető a mozikban, és van egy kicsi szerepem a Korhatáros szerelem című romantikus sorozatban is. Ez utóbbi decembertől lesz látható a TV2-n.

Elmondható, hogy színészi pályafutásának legszebb évei a mostaniak?

Nincs okom panaszra, de azért ezt ne mondjuk ki, mert úgy tűnhet, hogy innentől kezdve csak lefelé vezethet az út. Ezt pedig nem szeretném. De tény, hogy a Nóra – karácsony Helmeréknél, ahogy az Aranyélet is szakmai és közönségsiker egyaránt, és valóban ilyen eddig még nem volt az életemben.

CÍMKÉK: