Szakács Hajnalka Az üvegcipőről
Szeretnék én is ennyire önazonos és őszinte lenni. Irma nem szégyell semmit. Még ha butaságot mond is, mindig reflektál magára. Tökéletes világban élnénk, ha csak Irmák lennének benne.
Molnár Ferenc Az üvegcipő című darabját a Hamupipőke ihlette. De a mese nem az Óperenciás tengeren túl, hanem Budapesten, a nyolcadik kerületben játszódik, s 1924-et írunk. A királylány sem igazi királylány, és a legkisebb királyfi sem a fele királyság várományosa, hanem ötvenéves asztalos és bútortervező, Sipos Lajos. A cselédsorban szenvedő királylány az árva Szabó Irma, aki végzetesen beleszeret Sipos úrba. Az Irmát a Jászai Mari Színházban megformáló Szakács Hajnalkával beszélgettünk.
Hogy vagy Hajni?
Köszönöm jól, de nagyon fáradtan. Hatalmas hajtáson vagyok túl, de minden percét élvezem annak, amit most csinálok.
Csak nemrég kerültél a tatabányai Jászai Mari Színház társulatába. Milyen volt a fogadtatás, sikerült-e már beilleszkedned?
Óriási szeretettel fogadtak, és mindenki nagyon segítőkész volt az első pillanattól. Profi színészek és nagyon jó emberek, akiknek magánembereként és a színésznőként is nagyon sokat köszönhetek.
Az üvegcipő Czukor Balázs rendezésében került a színre. Milyen rendező Balázs, hogyan teltek a próbafolyamatok?
Ő egy édes ember, és remek, nagyon jó ízlésű, végtelen türelmű rendező. Gyönyörű volt a vele való találkozás, nagyon hálás vagyok érte, és bízom benne, hogy még fogunk együtt dolgozni.
Az Üvegcipő sikerének egyik titka, hogy szerencsés volt a szereposztás, szerintem minden színészt annyira izgatott a saját karaktere, hogy azonnal és kényelmesen belehelyezkedtünk a szerepeinkbe. Már az olvasópróbán érezhető volt, hogy mindenkinek jó érzés együtt mozogni a karakterrel. Az a koncepció, amivel Balázs az előadáshoz nyúlt, mindenkit inspirált és elvarázsolt.
Szakács Hajnalka és Kardos Róbert Az üvegcipő előadásában
Nemcsak színpadra akartuk állítani a darabot, hanem életre akartuk kelteni. A premier után megkérdezte tőlem valaki: nem volt furcsa, hogy egy idősebb férfival csókolóztál? Kikértem magamnak ezt a kérdést. Irmaként halálosan szerelmes vagyok Robiba a színpadon, mert zseniális színész, és nekem ott és akkor ő a legszebb férfi a világon.
Mennyire aktuális ma ez a történet?
A személyes életemből én is tudom, hogy milyen az, amikor kapcsolatokba, vagy éppen azok elől menekül az ember lánya. Sokszor nem vesszük észre, hogy az orrunk előtt van az az ember, aki nekünk lett teremtve. Szerintem a darab minden mondata rólunk szól.
Nem találkoztam még egyetlen olyan színésszel és nézővel sem, aki ne érezte volna magáénak egy-egy karakter problémáit. Mindenki talál a darabban egy szereplőt, egy viszonyt vagy akár csak egy mondatot, ami személyesen neki vagy róla szól és megszorongatja a szívét. Ezek olyan létező és valós problémák, amik nem változtak Molnár Ferenc kora óta.
Mennyire tudsz azonosulni Irma karakterével?
Megvan benne a komikus, a lírai és drámai én is, ezt a hármasságot kellett nekem kordában tartanom és mindig annak adni a legnagyobb teret, amit megkívánt a szituáció. Borzasztóan élveztem, hogy ennyire erősen megvan benne minden. Nagyon közel áll hozzám ez a fajta naivitás, szeretetéhség és odaadás. Abszolút empátiát érzek ezzel a drága lánnyal.
A főpróbahét végén azt fogalmaztam meg magamban, hogy bárcsak lehetnék ennyire bátor a magánéletemben, bárcsak tudnék ennyire jó értelemben vett naiv maradni, és mindig csak a szívem és az álmaim után menni.
Szeretnék én is ennyire önazonos és őszinte lenni. Ő nem szégyell semmit. Irma, még ha butaságot is mond, mindig reflektál magára. Tökéletes világban élnénk, ha csak Irmák lennének benne.
Fotók: Prokl Violetta
Van egy zsidó tradíciókra épülő zenei formáció, amiben énekesnőként vagy jelen. Hogy kerültél kapcsolatba a zenekarral és az énekléssel?
A színészi pályához a zene és az éneklés vezetett el. Gyerekkoromban is jártam énekelni és zongoráztam is. Nagyon szerettem ezekkel a dolgokkal foglalkozni, mert mindig sikerélményeim voltak.
Hiába prózai szakon végeztem, a zene és a zenés előadások mindig nagyon fontosak voltak nekem és közel álltak hozzám.
Négy évig játszottunk egy darabot, a Somnakajt. Ez egy roma musical, amit Szabó Máté rendezett; közel ötvenen voltunk a stábban, Kovács Antal, Oláh Gergő, Falusi Mariann, Szakcsi Lakatos Béla, Szirtes Edina Mókus és még sok hazai híres énekes és színész is részt vett a projektben. Álomcsapat volt. Müller Péter Sziámi írta a szövegét, igazából koncertelőadás volt, amiben az én monológjaim segítettek megérteni a történetet.
Egy fiatal, roma származású lány elindul a falujából és megpróbálja megvalósítani az álmait. Az előadás mondanivalója az, hogy az ember merjen nagyokat álmodni, és valósítsa is meg azokat úgy, hogy ne feledje el soha, hogy mik a gyökerei és honnan érkezett.
Ez a darab nagyon fontos állomás az én identitáskeresésemben is, hiszen az apukám félig roma származású volt, és az előadáson keresztül végre találkozhattam az ilyesfajta gyökereimmel és a roma kultúrával.
A roma mellett van egy másik nagyon fontos ága a családomnak, ez pedig a zsidó kultúra.
Van egy zsidó közöség, aminek Fináli Gábor rabbi a vezetője, neki pedig van egy zsidó rockegyüttese, a Bejn Hajamim, ahol visszatérő vendég vagyok. A családom egy része jár az ő közösségébe, és nagyon hálás vagyok neki azért, hogy lehetőséged adott rá, hogy velük énekeljek, és hogy ezen keresztül is megismerhettem a zsidó kultúrát. Már több éve dolgozunk együtt, vannak állandó számok, amikben héberül énekelek. Ősszel volt az új lemezbemutató koncert az Erkel Színházban. Régi zsidó dallamok modernizált változatai ezek a dalok. A cél az, hogy ebben a kortárs köntösben a fiatalabb generációkhoz is eljusson az üzenet.
A zenekar mellett nagyon szeretek zenés darabokban játszani. Debrecenben a Ha álom az élet volt számomra a legfontosabb zenés előadás, és talán az egyik legnagyobb mérföldkő is. Ha valaki egyszer azt mondja nekem, hogy zongorán fogom kísérni Varga Klárit, vagy hogy a zongorát nem csak a billentyűivel, hanem a húrjaival is meg fogom megszólaltatni, biztos, hogy nem hiszek neki.
