Interjú Sághy Tamással
Sághy Tamás színművész 12 év után távozik a székesfehérvári Vörösmarty Színházból, és a Vígszínházban folytatja pályafutását. A váltás okairól, a jövő lehetőségeiről, a búcsúról beszélgettünk vele.
A Nibelung-lakópark – Ballér Bianka, Sághy Tamás fotó: Kiss László
Miközben a sajtó számára világos lett a tény a távozásról, még a beszélgetésünk előtti és utáni napokban is javában megy A Nibelung-lakópark című nagy sikerű előadás a Vörösmarty Színházban:
„Egészen más így felmenni a színpadra, hiszen tudom, hogy lassan-lassan vége. Keserédes… Tizenkét évig voltam itt, és nagyon megszerettem ezt a színházat. Természetesen nem elsősorban az épületre gondolok, bár arra is, hanem a kollégákra, akik mind emberileg, mind pedig szakmailag közel kerültek hozzám.”
A Vígszínház megkeresése Rudolf Péter igazgató úrtól érkezett, aki többek között Sághy Tamás korábbi munkáit – így például a Tizenkét dühös embert és a Nem félünk a farkastól című darabot – látva döntött a felkérés mellett. Sághy úgy fogalmazott: „Péter megkeresett és azt mondta, szeretne velem négyszemközt beszélni. Megkérdezte, mit szólnék hozzá, ha idetartoznék, vagyis, hogy lenne-e kedvem eljönni a Vígszínházba.”
A Nibelung-lakópark – Sághy Tamás, Gáspár Sándor fotó: Kiss László
A színész úgy véli, szerepet játszott a döntésben az is, hogy a Vígszínházban kevesebben képviselik jelenleg az ötvenes korosztályt, valamint Valló Péterrel, a Vígszínház állandó rendezőjével való korábbi sikeres munka is hozzájárulhatott a megkereséshez. Örömmel mondott igent a felkérésre.
Sághy hangsúlyozta, a színészet olyan szakma, ahol folyamatosan meg kell találni a kihívásokat, hogy szeretettel lehessen végezni a munkát. „Én előbb-utóbb valahogy mindenben megtalálom a kihívást, és azt, ami izgat az adott feladatban. Ahol mégsem találtam meg, onnan mindig eljöttem, de Fehérvárról nem ilyen típusú a távozásom.”
A hosszú színházi pályafutása során Sághy Tamás számára a fejlődés kulcsa az új rendezőkkel való találkozás és az új látásmódok megismerése is. „Nagyon sok rendezővel találkoztam a pályámon, és ezek mind hozzáadtak a színészi fejlődésemhez és a gondolkodásmódomhoz is” – mondja. Amikor arra kértem, emeljen ki néhány meghatározó feladatot múltjából, megemlítette a Debrecenben játszott Macska a forró bádogtetőn című darabot, ahol Brick szerepe, valamint a Kelemen István rendezővel való együttműködés különleges élményt jelentett számára. Emellett kiemelte Czukor Balázzsal való közös munkát a Nem félünk a farkastól című előadásban, ami szintén egy szakmai lökést adott neki. Sághy Tamás pályafutása során több vidéki és fővárosi színházban is megfordult. Hosszú ideig volt a József Attila Színház tagja, ahonnan saját döntéséből távozott, mert úgy érezte, elég volt. Ez a lépés is mutatja, hogy számára a szakmai elégedettség és a fejlődés prioritást élvez.
A Vígszínházhoz való csatlakozás is új fejezetet nyit. A társulattal való ismerkedés izgalmas feladat lesz, noha sok művésszel, mint például Méhes Lászlóval, Petrik Andreával, Radnai Csillával vagy Hirtling Istvánnal már dolgozott korábban. „Nyilván nem ismerek mindenkit, úgyhogy kicsit furcsán éreztem magam az évadzárón, amire már engem is meghívtak, ugyanakkor jó volt találkozni a régi/új kollégákkal.”
A színművész elmondta azt is, miként reagált a fehérvári társulat a távozásra: „Szikora János igazgató úr, és a kollégák is természetesen egyrészről szomorúak, ugyanakkor egységesen támogatnak az utamban, és velem együtt örülnek.”
Kérésünkre mesélt arról is, milyen volt, amikor az évadzárón felsétált a Víg színpadára és körbenézett: „Amikor bementem a nagyszínpadra, teljesen üres volt a nézőtér. Körbenéztem és meglepett, milyen nagy, pedig azért már többször játszottam azon a színpadon vendégelőadások során. A falak is sok mindent láttak, a nagy elődök, mint Páger Antal, Darvas Iván vagy Somlai Artúr is „megfordultak”. Komoly múltja van a helynek, ami megérinti az embert, amikor ott van.”
Részegek – Sághy Tamás fotó: Mándi Emese
Sághy Tamás készen áll az új kihívásokra és a Vígszínház által nyújtott lehetőségekre. Bízik benne, hogy a váltás jókor jön, és tovább gazdagítja majd szakmai és emberi életét. „Jól éreztem magam Fehérváron, de szeretem a kihívásokat, és azt gondolom, klassz dolog lehet vígszínházi színésznek lenni. Nekem ez egy elképesztően megtisztelő feladat! Majd kiderül, mennyire sikerül helytállnom, bízom benne, hogy menni fog!”
A közeljövőben filmszerepek is várnak Sághy Tamásra: egy televíziós játékban és egy dokumentumfilmben is láthatjuk majd, de a részletekről még nem beszélhet.
