Interjú Pethő Anikóval, a Kolozsvári Állami Magyar Színház színésznőjével
Június 18-26. között rendezik meg a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválját, melyen a kolozsvári színház versenyelőadása a Botond Nagy rendezte Ibsen-darab lesz, a Nóra. A címszerepet Pethő Anikó játssza. Külön érdekesség, hogy tavaly ősszel vette át a szerepet, vagyis beugrott ebbe a cseppet sem egyszerű előadásba. SZABÓ B. ESZTER interjúja
Pethő Anikó Fotók: Bíró István
Színházmentes időszak, majd egy hirtelen beugrás. Előbb beszéljünk az előbbiről. Hogy telt ez az időszak?
Az elején olyan hihetetlennek tűnt, aztán egy hónapra nagyon belekényelmesedtem, hiszen egy erdei faházban voltunk egy kistelepülésen. Aztán elég lett és nagyon elkezdett hiányozni a színház és az úgynevezett normális életem. Ekkora szünet még soha nem volt az elmúlt tizennégy évemben, és végül is ez az, ami engem feltölt. Ez az időszak is megerősített abban, hogy igenis szükség van a színházra.
Szerencsére kezd elvonulni a vihar és nyitnak a színházak: a Kisvárdai Fesztiválon a Nórát játsszátok a társulattal, melynek címszerepét ősszel vetted át. A szerep önmagában sem lehet egyszerű, hát még így…
Igen, teljesen más, mint amikor végig én próbálom a szerepet. Olyan ez, mint amikor valaki másnak a ruháját próbálod fel. Egy kész előadást kaptam, de ami nagyon jó volt, hogy Botond Nagy rendező nem akarta, hogy ugyanazt csináljam, mint amit a kolléganőm, hanem hagyta, hogy kipróbáljam magam benne. Elmondása szerint annak ellenére, hogy formailag nem változott, szerinte mégis egy teljesen más előadás született. Más dolgokat hoztam be, a rendező tehát nem erőltette, hogy valamiféle másolása legyen az előző verziónak.
Viola Gábor és Pethő Anikó
Egy színész mennyit tud profitálni pályája során a beugrásokból?
Sok előnye nincs, mert nincs idő arra, hogy a szövegben elmélyüljön. Ilyenkor be kell vágni, nincs mese; olyan ez, mint a szakadék szélén állni, és az egyik pillanatban tudod, mit kell csinálni, aztán egy későbbi pillanatban megint nem vagy biztos a dolgodban. Nagyon gyorsan változnak a jelenetek, előfordult olyan, hogy más kolléga jött be, mint akire számítottam. Pánikközeli élmény a gyors beugrás, de ahogy egyre többet játsszuk majd, egyre jobban elmélyül, egyre szervesebb lesz.
Nóra: Pethő Anikó
Mesélj egy kicsit a Kolozsvári Állami Magyar Színház Nóra figurájáról.
Nagyon friss még nekem, de én Nórát egy nagyon erős embernek látom, aki nem kap levegőt, és olyan életet él, ami nem az övé. Rémálomszerű állapot, és nehéz az ébredés. Az előadás egyébként az ébredés motívumára épít, vagyis felteszi a kérdést, hogy az ember mikor jut el odáig, hogy ráébredjen arra: döntést kell hozni, amely változáshoz vezethet.
Albert Csilla és Pethő Anikó
Mennyire áll hozzád közel Nóra? Felismersz bármiféle közös vonást?
Az az igazság, úgy érzem, hogy jókor talált meg ez a szerep. Tudok vele azonosulni, épp nemrég gondoltam bele, hogy néhány évvel ezelőtt valószínűleg csupán a fantáziámból tudtam volna meríteni, ma már az életkorom és az élettapasztalatom is segít, hogy otthonosan érezzem magam a szerepben. Hamar meg tudtam szeretni.
Rendező: Botond Nagy
Közrejátszik az is, hogy anya vagy?
Igen, abszolút. A darab legnagyobb kérdése, és ezzel egyik problematikája, az a gyermek elhagyása. Ennél keményebb dolgot nehezen tudok elképzelni, és persze akkor is megcsinálnám a szerepet, ha nem lenne gyerekem, de így sokkal erősebbnek érzem. Egyébként amióta megszületett a kisfiam, azóta sokkal koncentráltabb vagyok, pedig most több dologra kell egyszerre figyelnem. Sokat gazdagodtam, valamiféle érzelmi feldúsulás történik ilyenkor az ember lelkében: sokkal érzékenyebb lettem, és a színpadon is könnyebb így megtalálni a mélységeket.
