Gáspár Sándor a Vörösmarty Színház igazgatóváltásáról
Június 27-én döntött Székesfehérvár közgyűlése a Vörösmarty Színház új igazgatójáról. Cser-Palkovics András polgármester bejelentette, a szakmai bizottság álláspontja és a Humán Közszolgálati Szakbizottság javaslata alapján, ellenszavazat nélkül választották meg Dolhai Attila Jászai Mari-díjas színművészt, így augusztus 1-től átveszi a színház vezetését.
Gáspár Sándor Kossuth-díjas színész, a székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja most először beszélt hosszabban a döntésről és a jövőről.
Gáspár Sándor – Fotó: Szalai Csaba
Az igazgatóválasztás első fordulója után a színész úgy nyilatkozott, rendkívüli módon bízik a városvezetés jó ízlésében. Végül mégsem úgy alakultak a dolgok, ahogyan elképzelte. Erről Gáspár a következőket mondta: „Ahhoz képest, amit reméltem, másképp alakult – nem az a kollégánk kapta meg a posztot, akiben a folytonosság lehetőségét láttuk. A második körben Egyed Attila és Hargitai Iván indult, akik a társulat túlnyomó részének bizalmát is élvezték.
Támogatottságuk házon belül 80% körül volt, így őszintén megmondom, meglepett, hogy végül nem ők kapták a megbízást. Külön köszönet jár az ő munkájukért, hiszen az első, eredménytelen forduló után reményt adtak, hogy sikerülhet. Ugyanakkor nem érzem már fontosnak, hogy elkezdjek kutakodni, ki, miért, hogyan döntött. Ez nem visz előre.
Az új évadot még Szikora János terve alapján indítjuk, Dolhai Attila elfogadta ezt a koncepciót, és ez egyfajta biztos alapot ad mindannyiunknak. Mindenkinek éves szerződése van, így nekem is, tehát jut időnk ismerkedni a helyzettel, és ha úgy adódik, eldönteni, merre tovább.”
Gáspár Sándor méltatta Szikora János munkásságát, mint fogalmazott, hálás, amiért hosszú éveken keresztül együtt dolgozhatott vele, s bízik abban, hogy sikerül továbbvinni ezt az irányt: „Jánossal már a fehérvári létünk előtt is dolgozhattam, de életművének jelentős szakaszát a királyok városában, a Vörösmarty Színházban alkotta. Örülök, amiért részese lehettem. Olyan színészekkel játszhattam együtt regnálása alatt, akikért a világ túlsó felére is elmennék.
Többek között Cserhalmi Gyurival, László Zsolttal, és számos olyan fiatal kollégával, akikből mára jelentős színészek lettek, de dolgozhattam Horváth Csabával és Bagó Bertalannal, akiknek a munkáit addig is ámulattal néztem. Nem lehet figyelmen kívül hagyni Szikora életművét.
Ha visszagondolok az elmúlt évadok előadásaira, országos szinten is kiemelkedett a teátrum, bízom benne, hogy ez így folytatódik. A színház bőven teljesítette a népszínházi küldetést, más kérdés, hogy bizonyos évadokban miként alakultak az arányok, adott esetben merre tolódtak. Olyan színházat csináltunk – és reményeim szerint örökítünk tovább –, ami nem csupán szórakoztatott, nem is csak szomorkodtatott, hanem egy missziót is képviselt. A műsorpolitikát nézve helyet kaptak a repertoárban a klasszikus és a kortárs magyar művek is, ahogy a világirodalmi alkotásokból is voltak klasszikusok és kortársak egyaránt. Hiszem, hogy ez továbbörökíthető!
Ugyanakkor azt is tudomásul kell vennünk, hogy az operett az egyik legnépszerűbb színpadi műfaj, és ebből talán arányaiban lehetett volna több. Most viszont, mivel az igazgatónk egy remek énekes-színész, ez is változhat. Dolhai Attilának a zenés színház igazi hazai pálya, remekül műveli, biztos vagyok benne tehát, hogy a legmagasabb szinten fogja hozzátenni, amit tud.”
Gáspár Sándor kérdésünkre beszámolt arról is, a következő évadban nagyszerű feladatok várják: „Dolgom van a tavasszal bemutatott A Nibelung-lakópark című Térey-darabban, amit majd a Vígszínházban is játszunk. Ott van Az ügynök halála, Hargitai Iván rendezésében, és tavasszal Mohácsi Jánossal is dolgozom majd A miniszter félrelép című előadásban.”
Ahogyan az köztudott, a városnak az egyik nagy célja, hogy Nemzeti Színház minősítést kapjon a teátrum, erre Gáspár Sándor így reagált: „A Nemzeti Színház ott van, ahol én vagyok – idézek ezzel valakit, de nem tudom már, hogy kit.
Van ebben egy kis humor és irónia, de komolyan is gondolom, ilyen értelemben, számomra ez nem lenne sokkal másabb. Ugyanakkor nekem is fontos, hogy a színháznak kedvező legyen, így az anyagi támogatást tekintetében, és még számos más aspektust vizsgálva, természetesen jó lenne, ha a fehérvári színház elérné ezt a minősítést.”
