Ferdinand von Schirach: Isten / Örkény István Színház
Engedjük-e orvosi segítséggel elhalálozni az egészségesnek mondható Kertész urat, vagy szeretnénk, ha akarata ellenére élve maradna. Igen/nem. Szerencsére az átélt erkölcsi dilemma súlyán enyhít valamelyest Bíró Kriszta háziorvosa.
Bíró Kriszta, Gálffi László és Hámori Gabriella
„Az, hogy meg akarok halni, nem egoista, nem erkölcstelen, nem beteg dolog…”
Társadalmi konszenzusra kéne jutnunk eutanázia ügyben. Hirdeti az Örkény Színház jobbító szándékú előadása, az Isten. Ferdinand von Schirach német jogrendre készült szövegét, Varga Zsófia dramaturgnak és az előadás rendezőjének, Mácsai Pálnak köszönhetően, hazai viszonyokra adaptálva mutatta be a színház társulata. (Épp aktuális alaptörvény, szakmai szervezetek, állam, egyház, magyarországi mentális viszonyok, stb.) A jogi végzettségű szerzőt már ismerjük a Kamra Terror című előadásából. Most újra a bevált séma. Végy egy szélsőséses érzelmeket kiváltó társadalmi jelenséget, amely mindvégig izgalomban tartja a nézőt, majd miután megismerte a szereplők egymástól gyökeresen eltérő nézőpontját, állítsd egy erkölcsileg megoldhatatlan kérdés elé. A Terrorban ez úgy hangzott, hogy föláldoznád-e a terroristák elfoglalta repülőn utazó százhatvannégy embert a célba vett stadion több tízezer nézőjéért cserébe.
Von Schirach-nak legyen mondva, akkor is kaptunk, most is kapunk némi könnyítést.
Fotók: Horváth Judit
Bárhogy is szavaztunk – ezúttal – arra a kérdésre, hogy engedjük-e orvosi segítséggel elhalálozni a felesége elvesztésén évek óta búsongó, erősen életidegen, amúgy egészségesnek mondható Kertész urat, vagy szeretnénk, ha akarata ellenére élve maradna, mert – szemben a Benelux államokkal – nálunk tilos az eutanázia. Igen/nem. Az átélt erkölcsi dilemma súlyán ezúttal Bíró Kriszta háziorvosa enyhít (boldogabb időkben lehetne ez is egy háziorvos dolga), aki a szünetben leadott szavazataink birtokában nagy megkönnyebbülésünkre megerősíti, hogy szerinte sincsen jó válasz.
(Von Schirachot, aki nem csupán íróként és jogászként, de jó eséllyel származásánál fogva is rendkívül érzékeny a morálisan kiélezett társadalmi helyzetekre, különösen vonzzák a mai társadalom kanti morálfilozófiával összefüggő, eldönthetetlen erkölcsi kérdései. Lásd mint fent.)
Csuja Imre és Hámori Gabriella
Nyolc színész ül, vagy ágál a színpadon székéről fölpattanva, miközben kisebb-nagyobb vehemenciával képviseli az eutanázia kérdésköre kapcsán kikristályosodott véleményét. Beszélnek és beszélnek – egyházról, vallásról, bibliáról, hippokratészi esküről, orvoslásról, emberi méltóságról, aktív és passzív eutanáziáról, a halni készülő és környezete mentális státuszáról – spontán összehívott, nyilvános konferenciát imitálva. Színházi szempontból első látásra nem túl hálás szituáció. Ám a szerző fentiekben ismertetett módszere ezt sokszorosan cáfolja.
Az eutanáziát kérelmező hetvenöt éves Kertész úr (Gálffi László), az őt képviselő ügyvéd (Hámori Gabriella), a távolról bejelentkező, éppen covidos alkotmányjogász (Kerekes Éva), az orvosi kamara elnökségi tagja (Csákányi Eszter), a gyógyszerész kamara elnökségi tagja (Vajda Milán), a katolikus egyház képviselője (Csuja Imre) s az említett háziorvos egymásnak szélsőségesen ellentmondó, ám bizonyos mozzanataiban meggyőző érvrendszere, s vele a színpadon alakított figura megtévesztésig valóságos habitusa – a moderátorként önmagát játszó Máthé Zsolt vezényletével – mindvégig sistergő izgalomban tartja erkölcsi érzékünket.
Még azokét is, akiket az eutanázia kérdése eddig nem igazán érintett meg.
A 2020-ban a Berliner Ensemble-ban és a düsseldorfi Schauspielhausban egyidejűleg bemutatott darab címe, a Gott sok mindenre utal. Például arra, hogy nem kéne Istent játszani. Vagy épp ellenkezőleg. Akár önnön istenünk szerepében is tetszeleghetünk, ha a saját sorsunkról van szó. Tehát hasonló ellentmondásokat generál, mint a valóságosságot mímelő szöveg. A büntetőjogi ügyvédként is sikeres von Schirach szövege, amely – mondjuk ki – bármennyire is dokumentarista jellegű, valójában fikció. A szó nemes értelmében vett játék.
Élet és halál játéka.
Jelenet az előadásból
Valóságos társadalmi kérdéseket tárgyaló fiktív sztori, amely a rendezést is különleges feladat elé állítja. Megtörténhet például, hogy a jogi pontossággal felépített történetben központi szerepet játszó ügyvédnő érzelmi szélsőségei, látens agresszivitása, konfliktushelyzetekben föltörő cinizmusa, más szóval Hámori kivételes színészi teljesítménye elvesz néhány igen szavazatot az eutanáziától. Márpedig a jelek szerint az igenek többsége lenne a darab, s vele a most bemutatott előadás célja. De akárhogy is, Mácsai Pál truppja színészete legjavát adja.
A tény kedvéért. A bemutatón leadott szavazatok aránya 65:35 százalék volt az igenek javára. Ez fölvet egy újabb kérdést. Nevezetesen, hogy az előadás hatására valóban lesz-e a témában társadalmi konzultáció. De ez már a jövő kérdése.
