Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivál, Kolozsvár
2016. november 27-én, vasárnap mutatták be Samuel Beckett A játszma vége című színművét a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulatának előadásában, Tompa Gábor rendezésében Kolozsváron, az Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztiválon.
November 28-án, a szakmai beszélgetésen a Beckett-mű színrevitelének számos aspektusáról, interpretációjáról, elméleti és gyakorlati kérdéséről beszéltek az alkotók, s az író életművének kutatója, Rákóczy Anita. Az elhangzottakból idézünk szemelvényeket.
Tompa Gábor Beckett-rendezése kapcsán többek között elmondta, hogy például a Lear király, s az Oidipusz esetében is valakinek el kell veszítenie a látását azért, hogy tisztábban lásson… S miközben korábbi A játszma vége-rendezésében penészes, zöldesszürke, vizenyős, korhadt fából készült a díszlet, s egy csatornán keresztül lefolyt a víz is, addig a Marosvásárhelyen színre vitt előadásban arra törekedtek, hogy anyagában is modernebb, fémes, szürke világban játszódjék az előadás, ahol a kukák is inkább lombikok… A rendező szerint a színpadi tárgyakkal konkrétan kell, hogy történjen valami, például a kutyával, ami most fémből készült, s hallhatóvá válik a kinti hegesztés hangja is…
Elhangzik: Clov, miért játszod mindennap ugyanazt a játékot? A válasz: Megszokásból. Talán történik valami, ma reggel. Az ember sohasem tudhatja. Mindenkinek a saját történetét kell végigjátszani… Legyen vége most, vagy várjunk még egy napot, hátha valami történik? Miért ne higgyünk abban, hogy megtörténhet a csoda? Az előadásban megtörténik a csoda. A remény azzal is összefügg, hogy nem hal meg Hamm. Tompa Gábor Pilinszky Jánost idézte, aki, mikor megkérdezték tőle, hogy miben reménykedik, azt válaszolta, abban, hogy sikerül meghalnom, mert ez eddig mindenki másnak sikerült.
Rákóczy Anita, Beckett életművének kutatója elemzésében a dráma s a textus interpretációiról beszélt. Többek között elmondta, érdekes megfigyelni, hogy az előadásban van egyfajta fémes világ, síró falakkal. Olyan anyaggal kenték be ugyanis a falakat, hogy bizonyos fényben látszanak a síró falak, máskor pedig nem. Az ismétlődések a díszlet szintjén is megjelennek.
Az előadás díszlet- és jelmeztervezője Dobre-Kóthay Judit.
Visky András szerint Hamm-nek föl kell ismernie, hogy a regény befejezésénél lényegesebb a dolgok békességes elfogadása. A mű nem nagyobb, mint az ember. Visky András a művel kapcsolatos romantikus leszámolásról is beszélt. Mindennek a hátterében szerinte Beckett és Joyce viszonya húzódik meg. Beckett James Joyce személyi titkára volt sokáig, neki diktálta Joyce az írásait, Beckett számára pedig Joyce volt a zseni. Visky András elmondta, hogy Beckett olyan ajándékot kapott, amely minden művében benne kell legyen, mint sejtés. A matematikában vannak sejtések, Visky András ezt Beckett-sejtésnek nevezné.
Amelynek lényege, hogy a kukában élő emberek életének is van valamilyen értelme. „A kukában élők az anyám és az apám. Ha konkrétan is, akkor még borzalmasabb.”
Azt a kérdést tették fel az alkotók, hogy ezeknek az életeknek tudnak-e értelmet tulajdonítani. S nem olyan színházat csinálnak-e, amely inkább elfedi ezeknek az életeknek az értelmét.
„Beckett nagyon gyakran beszél az eltűnés méltóságáról: a szereplői irtóznak a szörnyű fizikai haláltól – elrohadás, éhhalál, szétolvadás. Ezzel együtt egyik Beckett-szöveget sem tartom sötét drámának, mert, egyrészt a kétségbeesés a remény legmagasabb formája, másrészt pedig erősen jelen van a szereplők egymásrautaltsága, a szolidaritás, az együttlét fontossága.”
Részlet Tompa Gábor írásából, a fesztivál műsorfüzetéből