Beszélgetés Mörk Leonórával
Bár a regényeimet elsősorban nők olvassák, jó néhány férfi olvasó is akad közöttük, és mindig kellemesen meglep, mennyire mást vesznek észre a történetekben. – Mörk Leonórával beszélgettünk.
Mörk Leonóra Fotó: Szekeres Niki
Mikor született az első regényed? Mi inspirált akkor? Mindig is tudtad, hogy ezzel szeretnél foglalkozni?
Elsősorban újságírónak tartom magam, és az első regényem, Az utolérhetetlen Mr. Yorke is abból az újságíróként szerzett élményemből született, hogyan nem tudtam elkészíteni egy sztárinterjút. Hogy írással szeretnék foglalkozni, az nagyjából a gimnáziumban eldőlt. Bölcsészkarra jártam, és ötödéves koromban írtam egy cikket, amit bevittem az Egyetemi Lapok szerkesztőségébe. Ott ült a neves rádiós, Nyakas Szilárd, az akkori főszerkesztő, elolvasta, majd közölte: akkor ezt beteszem vezércikknek a következő számba! És betette. Ha létezik karrierdiplomata, aki az egész pályafutását diplomáciai szolgálatban töltötte, akkor én karrierújságíró vagyok: ahogy végeztem az egyetemen, elkezdtem dolgozni a Hírlapkiadó Vállalatnál, és azóta is különféle szerkesztőségekben keresem a kenyerem, eddig a leghosszabb ideig a Nők Lapjánál, illetve a mostani munkahelyemen, az Elle-nél.
Hogyan kapcsolódik össze az újságírói munka a regényírással?
Nagyon jól. Az újságírói feladataim révén eljutottam egy sor különleges helyre, megismerkedtem egy sor különleges emberrel, és szereztem egy sor különleges tapasztalatot, mindezt pedig remekül tudom hasznosítani a regényeimben. De megfordítva is igaz, amióta elkezdtem fikciót írni, azt vettem észre, hogy a cikkeimben is lazábban és merészebben fogalmazok. Hasonlóképpen hasznos képesség íróként, hogy tudok szerkesztői aggyal gondolkodni, nagyobb mennyiségű szöveget is átlátok, és nem követek el olyan hibákat, hogy ha valakit a 40. oldalon piros bőrszoknyában küldök be a szobába, akkor az a 62. oldalon farmersortban lép ki onnan. Azt is valószínűleg az újságírásból hozom magammal, hogy mindennek igyekszem minél pontosabban utánanézni, szakemberekkel beszélgetek mondjuk egy festmény restaurálásának lépéseiről vagy arról, milyen ruhákat hordott egy polgárlány az 1910-es években. Legutóbb a szentendrei skanzenbe mentem el kipróbálni, hogyan kell gyertyát mártani, és a regényeim helyszíneit is végigjárom. Hiszek a hely szellemében, Németország például mindig megihlet.
Fotó: Bulla Bea
Milyen mértékben keveredik a fikció és a valóság a történeteidben? Előfordul-e az, hogy a főszereplő az alteregód?
A lányom nagyon jól szokott szórakozni a regényeimen, amikor felfedezi, bizonyos motívumok honnan származnak. Nyilván felhasználok saját élményeket, ahogyan olyan eseteket is, amik valaki mással történtek meg, viszont a dolgok jelentős részét kitalálom. Elvégre azért hívják ezt úgy, hogy kreatív írás. Az egyes szám első személyben íródott részek elbeszélőiről nagyon gyakran gondolják azt, hogy én vagyok. Kezdetben próbáltam ez ellen kapálózni, aztán úgy döntöttem: higgyék csak nyugodtan, hogy én rejtegetek az életemben hol egy jóképű német ügyvédet, hol egy zongoraművészt, hol egy menő építészt!
Legújabb regényed hamarosan az olvasóid kezébe kerülhet. Mi inspirálta ezt a regényt? Hogyan tudnád jellemezni a hangulatát?
Amikor tavalyelőtt nyáron átmenetileg beköltöztem egy német kolostorba a Türingiai erdő közepén, hamar megéreztem, hogy én oda még vissza akarok térni egy regényemmel. Így lett ez a 12. században épült ciszterci kolostor és az azt körülvevő nemzeti park a Ködkirálynő helyszíne. Időközben arra is rájöttem, hogy én, aki a cikkeimben rendszeresen azt hangsúlyozom, hogy az életkor nem annyira évszám, mint hozzáállás kérdése, eddig csupa harmincas, általában gyerektelen hősnőt választottam. Logikusan egyébként, mert őket lehet jól mozgatni, ők tudnak egyik pillanatról a másikra felmondani a munkahelyükön, csapot-papot otthagyva új helyre, másik országba költözni. Mivel azonban magánemberként szörnyen zavar, amiért a reklámokban a negyven-ötvenen túli nő kizárólag mint reumakrém, műfogsorragasztó, kalciumtabletta meg hüvelysíkosító potenciális vásárlója tűnik fel, úgy döntöttem, ezúttal szakítok a fiatal lány vonulattal. Így lett a két idősíkon játszódó Ködkirálynő mai történetének főszereplője egy olyan nő, aki a cselekmény során ünnepli meg az ötvenedik születésnapját, mer változtatni, és hosszú távra tervez. Ami pedig a könyv hangulatát illeti, olyan, mint a helyszínéül szolgáló Türingiai erdő: szép, titokzatos, és olykor fájdalmas titkokat rejt.
Fotó: Jónap Rita
A Ködkirálynő nagyon misztikus cím, előre tudtad, hogy ez lesz a címe, vagy időközben alakult ki? Esetleg ennek tükrében született, épült fel a történet?
Az eredeti címe Zarándoktölgy lett volna, a történetben ugyanis kulcsszerepet játszik ez a több száz éves fa. Aztán október végén Bécsben jártunk, kint laktunk a város szélén, Ottakringben, fenn a hegyen, szőlőskertek és nagy fák között, egy régi kastélyból átalakított hotelben. Reggel igazi őszi napra ébredtünk, a fák között gomolygott a köd, a levelekről csöpögött az eső, és avarillat úszott a levegőben. Ahogy sétáltam az erdőben, egyszerre eszembe jutott egy történet a Ködkirálynőről. Miután hazaértük, megírtam a róla szóló mesét, fokozatosan megnőtt a szerepe a történetben, és végül ez lett a címe. A fa-motívum azonban megmaradt, a címlapon és a belső előzéklapon is.
A Jaffa Kiadónál jelenik meg ez a regény is úgy, ahogy az összes eddig kiadott történeted is. Annak idején ők találtak meg téged, vagy te szerettél volna együtt dolgozni velük?
Az egyik kollégám közvetítésével kerültünk kapcsolatba, és azóta is ők adják ki a könyveimet. Nemcsak szerzőként dolgozom nekik, hanem szerkesztőként és fordítóként is, és nagyon örülök, hogy egymásra találtunk.
Kiknek szól ez a regény, és mit szeretnél vele üzenni az olvasóidnak?
Az már eddig is kiderült számomra, hogy bár a regényeimet elsősorban nők olvassák, jó néhány férfi olvasó is akad közöttük, és mindig kellemesen meglep, mennyire mást vesznek észre a történetekben. A főszereplő sorsa pedig azt üzeni minden negyven-ötven-akárhány fölötti nőnek, ne hagyják, hogy a külvilág elhitesse velük, hogy már semmi jó, semmi új nem vár rájuk az életben.
Mikor kerül a könyvesboltokba a Ködkirálynő? Hol fog debütálni először?
Április közepén jelenik meg, és a 26. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, a Millenárison lesz a bemutatója április 27-én délután 4-től.
