AppleTV+
A techcég 2019. november 1-jén debütált streamingszolgáltatása látszólag hatalmas tévedésben van, valójában azonban csak teljesen más pályán játszik, mint a többiek.
Cikksorozatunkban a streamingpiac meghatározó szereplőit vesszük végig: fejlődésüket, stratégiájukat és hogy mindez milyen hatással van arra, milyen filmek és sorozatok versengenek a figyelmünkért a nappalinkban – és bizonyos esetekben a mozivásznon. Korábbi írásainkat itt találjátok: Netflix, HBOMax.)
Ha az AppleTV+ kezdeti, majd egyre bővülő palettáját nézzük, a streamingplatform egyszerre próbálta presztízsben felülmúlni az HBO-t és kínálatban a Netflixet: a grandiózus fantasyk rajongóinak érkezett a See posztapokaliptikus vakvilága, az alternatív múltak és a sci-fi iránt érdeklődőknek a For All Mankind űrversenye, a sztárokkal teletűzdelt hatalmi játszmák szerelmeseinek a The Morning Show az Aniston-Witherspoon-Carrell trióval, a fiatalabbakat a Dickinson célozta meg. Igazi ritkaságként megszületett a horrorfanoknak szóló Servant, a tárgyalótermi drámák kedvelőit a Defending Jacob egyenesen Chris Evansszel csigázta fel, legfrissebben pedig a Dűne mozipremierje mellé egy Alapítvány-adaptáció és Invasion címmel egy Világok harca-parafrázis jött.
Azonban egyik sem lett az a gigasiker és kulturális mérföldkő (legtöbb esetben pedig az a presztízsszéria sem), aminek szánták: egyedül a díjakat besöprő The Morning Show jutott el ebbe a pozícióba (bár társadalmi-politikai felhangjai miatt messze nem ér el akkora közönséget, mint azt várni lehetett), és meglepő módon a minden porcikáját kedvesség-áradatra felfűző Ted Lasso (7 Emmy-díj) tudott méltó vetélytársa lenni.
Ted Lasso
Ez jól mutatja, hogy mennyire más logika szerint épül fel a szériák világa, mint azt az Apple szeretné látni: a bombasztikus, mozivászonra kívánkozó alapötletek sokkal kevésbé érdeklik a sorozatnézőket, mint az izgalmas karakterek és a magukkal ragadó történetek. A See második évadára már egyértelműen kiütközött, hogy a tájpornó mögött már az eleve poros és elnagyolt fantasy-panelek is csak döcögnek, és míg a Dűnének megbocsátunk egy miszticizált, vázlatos galaxist, egy Alapítvány-sorozattól ennél többet várnánk – pontosan úgy, ahogyan az Invasion sablonkaraktereit és -konfliktusait is legfeljebb egy Roland Emmerich világvége-tobzódástól tudnánk elviselni.
Ehhez képest egy Ted Lasso hangzatos alapvetés nélkül is belopta magát a közönség szívébe, de elég csak megnézni más platformok legnagyobb sikereit: az Utódlás bőven leírható annyival, hogy „gazdag emberek gonoszak egymással”, a Netflix hasonlóan egyszerű gigászairól (The Queen’s Gambit, Squid Game) már nem is beszélve.
Persze nem véletlenül neveztem az AppleTV+ sorozatait „mozivászonra kívánkozó”-nak: a platform kínálata megszólalásig hasonlít egy stúdió blockbuster-felhozatalára, és erre a vállalat mintha rá is játszana a televízió-képernyőkön messze túlmutató látvánnyal, valamint a kamera előtt és mögött felsorakoztatott sztárok mennyiségével. Ugyanakkor arra meglehetősen kevés figyelmet fordít, hogy maguk a narratívák epizódok akár évek múltán is képernyő elég szögezzék a nézőket.
Itt kell ugyanakkor megjegyezni, hogy a „mindent vagy semmit” elven működő Netflixsszel szemben az AppleTV+-t csakis a vállalat ökoszisztémáján belül szabad nézni. Az Amazonhoz hasonlóan ugyanis itt sem maga a streamingplatform a fő termék, csak egy adalék a cég számos más szolgáltatása (hardverek, szoftverek, Apple Music) mellett, amelyet így akár ingyen is megéri kínálni, hogy a felhasználókat minél inkább a brandhez kösse. Ebből a szempontból nem lényeges, hogy a néző minden egyes percét az AppleTV+ tartalmait bámulva töltse, bőven elég, ha a könyvtár akkora, hogy mozgóképfogyasztási igényeit is képes legyen kielégíteni az Apple berkein belül.
Beszédes, hogy a filmes részleg is gyakorlatilag annyiból áll, amit éppen leértékelten fel lehet kapni a piacról (Tom Hanks két moziját, a Greyhoundot és a Finchet is így vették meg a Sony, illetve Universal stúdióktól) – jelenleg nem szempont ebben a szegmensben saját tartalmakkal előrukkolni, valószínűleg már csak azért sem, mert az iTunes még mindig az egyik legnagyobb szereplő az online kölcsönzői piacon.
Finch
És míg a kínálat mennyiségileg elenyésző, a Netflixhez hasonlóan dokumentumfilmekkel vagy éppen showműsorokkal igyekszik megragadni a figyelmet, és tulajdonképpen az AppleTV+ elfuserált nagy durranásai is ezt a szerepet töltik be: lehet, hogy a See, a Defending Jacob vagy az Invasion nem válik kulturális mérföldkővé, de Jason Momoa, Chris Evans vagy az újabb világpusztítás ígéretének kedvéért egy esélyt mindenképpen adunk majd nekik. És addig sem felejtjük el, hogy az Apple-nek is létezik egy ilyen szolgáltatása.
