A Robinson Étterem a Városligetben
A Robinson Étteremben, a teraszról Városligeti-tó látványában gyönyörködni, és jókat enni, inni, életérzés.
fotó: Robinson Étterem
Robinsonhoz méltón kis szigeten van, melyet a tulajdonos harmincnyolc éve maga épített a tóba. A gondosan formatervezett üvegpalota nagyvonalú és elegáns, de ettől még laza is a hely. Nem az extravagáns, a felismerhetetlenségig újra gondolt fogásokról híres az étterem, hanem a jó alapanyagokból készülő, igencsak ízletesekről. A megbízhatóan garantáltan finom marhatatárra, gulyáslevesre, borjúpörköltre, csokoládé soufflé-ra, esetleg garnéla pil-pilre vágyó kellemes órákat tölthet itt.
Már nem kell harcolni azért, hogy télen se engedjék le a vizet az étterem körül, mely a rendszerváltásig, negyven éven át megszokott volt. Azóta állandó tava is van a Ligetnek. Emlékszem elég ronda látványként az étterem körül csupasz, nem túl tiszta tómeder éktelenkedett. Az étterem időközben két szintesre bővült és néhány asztaltól rá lehet látni a Vajdahunyad várára, a Jégpályára, valamint a Hősök terére egyaránt. A teraszról pompázatos körpanorámában látszik a Széchenyi fürdő, az Állatkert főbejárata és az egykori konkurenciát jelentő, nagyhírű Gundelre. A zajos Oktogontól pár percnyire a természetben ez a béke és a gasztronómia szigete.
fotó: László Árpád
A mutatós üvegpalota látványossággá is vált, esténként kivilágítva különösen gyönyörű. A Városligetben sötétedéskor kihalt, de a Robinson fényei messzire és hívogatóan világítanak. Sajátosan magyar története van a Robinson Étteremnek. László Árpád nevéhez kötődik az első Dunára épített étteremhajó, a Spoon, amelyet azóta eladott, de közben megnyitott még néhány a vendégek által közkedvelté vált éttermet. (Columbus Pub, Cucina, Fusion, Vendetta) Első ötlete még 1986-ban egy fagylaltozó volt. Mindezt a tó partján álló, százötven éves Nádor híd tetejére képzelte el. Az ötleten megdöbbent osztályvezető végül kiadta az engedélyt. A siker és a leleményesség új ötletet adott. Építsünk szigetet a tóba és arra egy éttermet. A bürokratikus akadályok után a hangulatos, életteli teli Robinson 1989-ben nyitotta meg kapuit. Randevúk, társas együttlétek, baráti dumapartik kedvelt helyszíne. Még, aki nem tér be ide, az is élvezheti látványát.
László kapott már a Dining Guide-től életműdíjat. A Gault&Millau tavaly két sipkával jutalmazta az éttermet. A tulajdonos halkan beszél a munkatársakkal. Odamegy az asztalokhoz, szót vált a vendégekkel, a törzsvendégeket ismeri. A séf, Kugyela Dávid már nyolcadik éve dolgozik itt. Főzött Angliában, Michelin-csillagos helyen is. A látványkonyhában készülő választék jelentős részét magyar ételek adják, amiket kiváló alapanyagokból készítenek. Nem az újra gondolt ételekben gondolkodnak az étteremben. Itt minden étel úgy néz ki, ahogyan nevezik, csak abban nem ismert megalkuvást, hogy szépen tálalt és kifogástalan ízvilágú legyen minden. Fábián Róbert sommelier szintén a magyar borokat részesíti előnyben. Érdekesen beszél és kiváló nedűket ajánl.
Az angus marhanyakból, csipetkével készül. A tartalmas gulyáslevesen, a klasszikus marhahúslevesen kívül, mindig van szezonális leves is. Azonnal „rákattanunk” a sűrű medvehagyma krémlevesre, amely marhanyelvvel és angol zellerrel készül.
Illik, nem illik, de ezután kérjük az előételeket. Az ízlelőbimbókat lágyan simogatja a kacsamáj paté, édeskésségével jól harmonizál az aszalt sárgabarack, a sült almapüré, a sütőtök és a marinált cékla. Az angus marhatatárt fanyar ízzel vegyíti a cornichon, az általában igen apró, öt centiméternél nem nagyobb, ecetes, fűszeres, francia csemegeuborka. A kompozícióhoz kapribogyó, japán majonéz, mustármag, szárított tojássárgája társul. Ahogy a kacsamáj paté esetében, úgy ezúttal is érzékelhető, hogy tradicionális az étel elkészítési módja, semmi nincs túlgondolva, felismerhetetlenségig átvariálva, de a séf hozzáteszi a saját elgondolásait. A vajpuha vörös tonhal tatakihoz mangó saláta, avokádókrém, ponzu, azaz citrusos alapú japán szósz, és yuzus szezám társul, így a japán konyhából is ízelítőt kaphatunk. A hortobágyi palacsinta a lehető leghagyományosabb, csirkéből csinálják a töltelékét, markáns a zaftja.
fotó: László Árpád
Nyerges Lúcia gördülékenyen és szakértelemmel szolgál ki bennünket. A garnéla pil-pil fokhagymás, chilis olajban sült rákokat tartalmaz. Serpenyőben, tűzforrón hozzák, nincs is más körete, mint házi burgonyás kenyér, amellyel érdemes tunkolni. Az omlós marhapofa lefegyverzően puha, a hozzá dukáló burgonyakrém, amelybe lencse is vegyül, elomlik a szájban. A borjúpörkölt a lehető legklasszikusabb, a zaftjában, amiben összesűrűsödnek a hús ízei, szinte megáll a kanál. A vele járó túrós csusza tésztáját pazarul megpirították, ettől különösen finom lett.
A ház specialitásai közé tartoznak a faszéntüzelésű Josperban sült húsok. A benne készült angus bélszínnek hajszál vékonyan megpirított kérge remekül őrzi a nemes hús zamatát, és fenségessé teszi az ízét. Szintén a Josperben sült roppanós zöldségeket kérünk hozzá, a bélszínhez pedig szarvasgomba krémmártást.
A soufflé-ból szinte lávafolyamként tör elő a meleg és boldogító csokoládé. A Robinson Étterem a jó ételek, italok, az életélvezet vonzó, kívánatos gasztronómiai szigete.
