Lezser elegancia

|

St. Andrea Restaurant

Vagányság volt a Nyugati pályaudvar környékén egy minőségi éttermet nyitni. A St. Andrea Restaurant mégis hamar berobbant a gasztroköztudatba.

Kicsit olyan volt ez, mint amikor Rosenstein Tibor a Keleti pályaudvar környéki „dzsumbujosban” megnyitotta a vendéglőjét. Akár még gyors bukást is jósoltak neki, de azóta is ott van az ország legjobbjai között. És röpke idő alatt a St. Andrea szintén felküzdötte magát oda. Igaz, hogy azért az Eiffel Palotában nyílhatott meg, ami meglehetősen patinás, szép és elegáns épület, ha már a környék nem az. A St. Andreában, ahol a kiváló borász, Lőrincz György és fia, ifj. Lőrincz György nedűi adják a borválaszték javát, igen lényeges, hogy a borokhoz is jól passzoló fogások szülessenek. A helyiség világos, nyüzsgéssel, életörömmel és persze vitrinekben megcsodálható borospalackokkal teli. Lezserül elegáns. És ott jártunkkor, hétköznap este is tele. A pandémiahullám csitulását követő újranyitása előtt az étteremből leválasztottak egy hangulatos kávézó részt.

A hely arcának is tekinthető Lizsicsár Miklósról, aki először kapta meg a Dining Guide Az Év Szervizembere elismerését 2019-ben, az az érzésem, hogy egyszerre több asztalnál is tud lenni. Egyiktől a másikhoz siet, szót vált, diskurál, figyel arra, hogy éppen mire lehet szükség, „leveszi” a vendégek gondolatait. Tulajdonos és üzletvezető, ülhetne nyugodtan a fenekén, felügyelhetné a munkát, de valószínűleg ezt nem bírná sokáig, mert vérbeli, tettre kész házigazda, aki miközben sok mindent csinál, jó hangulatfelelős is, remek anekdotákat mesél meglehetősen jól előadva ezeket. Általában hibátlan öltöny van rajta, hozzá díszzsebkendő, finom ing, gondosan kiválasztott cipő. De nyakkendő nem feltétlenül, amit hord, nem párosul feszességgel, éppen hogy nagyon is oldott, lefegyverzően természetes az eleganciája. Pontosan beleillik a miliőbe. Nehéz eldönteni, hogy ő idomult-e hozzá, vagy sok tekintetben miatta is lett épp ilyen.

Sok a törzsvendég. Magyarok és külföldiek egyaránt előszeretettel járnak ide. Egyedien formatervezett, érdekes alakú, az ételekkel harmonizáló tányérokkal terítenek. Egy diszkréten gitározó fiatalember fokozza a hangulatot. Néhány, hitvallásnak is felfogható felirat olvasható a falakon. Például, hogy „Törekszünk a jónak gyakorlására.” Vagy az, hogy „A bor az isteni szeretet megnyilvánulása.”

Üdvözlő falatkaként igencsak jólesik a séf által sütött, lefegyverzően friss kenyér, az itt már megszokott kacsazsírral, újhagymával, almával. A másik üdvözlőfalat egy kis gusztusos mangalica szalonna, amihez ropogós kacsa chips is társul. Bármelyik fogás kérhető külön-külön is, de van négy, illetve hatfogásos húsos vagy vegetáriánus menü, előre kigondolt italsorral. Különböző minőségi italokban itt aztán igazán nincs hiány. Starovics Gábor sommelier segítségét is kikérve, bárki bármilyen italpárosítást összeállíthat magának, egyedi ízlése szerint. Starovics, és az alaposan megpakolt, vonzó látványt nyújtó italos kocsija, amin elképesztő különlegességek és márkás régiségek is vannak, önmagában is élmény. Hihetetlen milyen élvezettel, szakértelemmel, azt kell mondanom, hogy gyönyörrel tud mesélni róluk. Úgy, mint irodalmár, vagy művészettörténész a remekművekről. Igazán nem vagyok nagy alkoholfogyasztó, de mindegyiket megkívánom, legszívesebben valamennyit megkóstolnám.

A St. Andrea Pincészet Nagy-Eged dűlő, 2017-es Grand Superior Egri Bikavérét, ami először a magyar nedűk történetében, bekerült a világ első 50 bora közé, is megkóstolnánk, de azt annyira elkapkodták, hogy már itt sincs belőle. Amikor erről a sajtótájékoztatót tartották, Márai Sándor Bikavér című írásából idéztek. „Ezen a hegyen terem a bikavér és az egri siller. Ezt a dombot megjelölte az Isten, mint a toscanai völgyet, ahol a chianti terem, mint Burgundia lankáit, mint a tokaji hegyoldalt. Van a világnak néhány ilyen pontja, ahol titokzatos szándékkal és eszközökkel, valami sajátos és egyéni készül. Ennek az egri dombnak lelke van, mint a burgundiai lankáknak; s álltam a dombtetőn és hallgattam e csendes lélegzetvételt, e megjelölt és választott táj lélegzetvételét. Az idő fölé él ez a táj és a történelem fölött, még a török tanyázott itt, a dombokban százötven éven át elkeveredett a bikavér az embervérrel. Sok vér folyt ezen a tájon. De a föld, a domb őrzi titkát, ezt a nemes és sűrű mámort, a bikavért. Vannak nemes tájak; az egri is ilyen, a toscanai, a burgundiai és a Verona-vidéki is. A föld tele van itt azzal a különös erővel és erjedéssel, az örök mámor és feledés itala készül itt, vész és viszály fölött, múló idő és múló emberek fölött; ez az engesztelő és békítő, ez a lelkesítő és nyugtató csepp, a bikavér.”

A kiváló ételek és a jó borok párosításától hatványozottan mámoros állapotba lehet kerülni, vagy éppen meglehetősen kellemesbe. Némiképp elfelejtkezve a külvilágról, átadva magunkat a gasztronómiai élménynek, azt érezhetjük, hogy legalább itt, legalább ezen az estén, rendben vannak a dolgok, felejtkezzünk bele az ízlelőbimbóink által közvetített élményekbe, és élvezzük az életet. Ebben segítenek a séfnek, Kollár Endrének az ételei. A nyitás óta a konyhán dolgozik, a séfhelyettesi pozíció után vált séffé. Így egy személyben képviseli a folyamatosságot és a megújulást. Épít a magyar konyha hagyományaira, de kreatív módon. Nem akar semmit a felismerhetetlenségig újragondolni. Gusztusos és ízletes ételeket csinál.

Az előételek közül a vegetáriánusok számára is ajánlható a zöldségtekercs, ami szójaszósszal, mogyoróval érkezik. Az aranydurbincs vajpuha, szinte önmagától készségesen elomlik a szájban, kaviárral, turbolyával mutatósan adjusztálták. Az angus bélszín tatár a lehető legklasszikusabb módon készül, színpompás zöldségek ölelik körbe. A füstölt kacsamellel teli kacsahúslevesnek is fontos összetevői a zöldségek, a leve pedig annyira pompázatosan aranysárga, olyan sűrű, úgy koncentrálódnak benne az ízek, mintha esszencia lenne. A burgonyakrémleves is annyira sűrű, hogy szinte hozzásimul a szájpadláshoz, a belé pottyantott lágytojással harmonikus elegyet alkot. Főleg Burger Miklós üzletvezető helyettes szolgál ki bennünket, biztos szakértelemmel, néhány kedves szó kíséretében. A séf specialitásai közé tartoznak a vadételek, maga is vadászik. A gím borjú gerinc egészen különleges, zsenge hús, pasztinák, csipkebogyó, birsalma teszi kissé pikánssá. Az angus bélszín „Rossini” szintén a jó öreg klasszikusokhoz tartozik, ahogy kell, a nemes hús tetején sült libamáj tanyázik. A desszertek közül kihagyhatatlan a már kevés helyen rendelhető, vanília krémmel finoman átitatott, dióreszelékkel megszórt aranygaluska.

Az St. Andrea Restaurant a pandémia miatti kényszerbezárás után is tartja a formáját. Minőséget, élményt nyújt, ünneppé teszi az étkezést.

CÍMKÉK: