MoszkvaTér Bisztró
Az orosz konyha jellegzetes ételei megtalálhatók a MoszkvaTér Bisztróban, ami a „megboldogult” Belvárosi Piacról települt át pár éve a Fő utcába.
Felfűtenek a nagy orosz teleken is melengető levesek, a tartalmas szoljanka és a borscs, könnyed előétel a kapros majonézes lazac édeskömény salátával, mindig laktatók a mi derelyénknél lágyabb, könnyedebb pelmenyik, azaz töltött tészták, akár gombával, hússal, garnéla rákkal. A mustáros, uborkás, pikáns marha Sztoganoffot rengetegen ismerik, ahogy ropogós báránycsülköt is sokan ettek már, ha az nem is biztos, hogy kaukázusi raguval.
Az orosz konyha jellegzetes ételei megtalálhatók a MoszkvaTér Bisztróban, ami a „megboldogult” Belvárosi Piacról települt át pár éve a Fő utcába. Otthonosabb lett és melegebb. A Hold utcában ugyanis nem volt sokkal több mint egy bodega a piac első emeletén, ahol nem volt volt fűtés, ahol tulajdonképpen a folyosóra tettek ki asztalokat, székeket, és gyakran nagykabátban ebédeltünk. A nem túl kedvező körülmények miatt vacsorázni nem is lehetett. Nyáron pedig meg lehetett rekkenni a hőségtől, mert légkondicionálás sem volt. Ez volt az egyik oka, hogy a sok nagyvárosban remekül működő gasztropiac szép ideája nálunk rövid életű volt, nem teljesedhetett ki, Fényművészeti Múzeum lett belőle.
Bár időnként hallani tervekről, hogy itt-ott-amott tán mégis megvalósul.
Szerencsére a MoszkvaTér Bisztró viszonylag hamar feltámadt haló poraiból, és a Fő utcába költözve új köntöst öltött. Kicsit elegánsabb egy bisztrónál, de nem annyira elegáns, mint ahonnan „elszármazott”, mint az Arany Kaviár. Pont olyan, hogy farmerban, pólóban, de öltönyben, kosztümben is magától értetődő természetességgel be lehet jönni. A két tulajdonos is ugyanaz, Molnár Attila vendéglátós szakember és Nyíri Szása séf. Átkerültek magas támlájú, a fotel és a szék közötti mutatós és kényelmes bársony ülőalkalmatosságok a Arany Kaviárból. Van egy igazi tűzzel működő szemrevaló kandalló, ami felmelegíti a testet és a lelket. Barátságos, vendégmarasztaló hely. A pincéreken nincs zakó, sima fekete ingben szolgálnak fel, szakszerűen, ám könnyed lazasággal, de soha nem bratyizós tolakodással.
Az orosz konyhában a lazac elmaradhatatlan, mi is azzal kezdünk, gyönyörű vörös és vajpuha, gravlax módra készítik, ami azt jelenti, hogy nem a leginkább megszokott módon füstölik, hanem cukros, sós, citromhéjas lében pácolják. A majonéz és a kömény saláta még inkább kiemeli a hal enyhe édeskésségét. A tűzforró levesek ilyen hideg, nyirkos időben „életmentőek”. Fel lehet töltekezni velük melegséggel és energiával, miközben kényeztetik az ízlelőbimbókat.
Mindkét leves ugyanúgy laktatós, mint a gulyásleves, és mennyei ahogyan összefőnek bennük a különböző összetevők. A szoljanka itt sertéshússal készül, kerül bele kolbász, virsli, uborka, padlizsán, cukkini, paradicsom, fokhagyma, csípős paprika, friss koriander, olajbogyó. Egytálételnek is simán beillik nagyobb adagban, esetleg egy desszert még elkél utána, és teli a bendő, akár tökéletes lehet tőle a jóérzés. A borscsra is igaz mindez. Leveszöldségek szintén kerülnek bele, a káposzta sem árt neki, ahogy a kapor sem, a cékla adja meg a gusztusosan pirosas színét. A darabkákra vágott marhapofából pedig a lében sűrűsödnek a markáns hús nedűi. A tálalásnál tejföllel is dúsítják.
A már vagy fél évezredes múltra visszatekintő pelmenyi meglehetősen egyszerű főtt tészta, liszten és tojáson kívül nem is feltétlen szükséges hozzá más. Mint a MoszkvaTéri változatai mutatják, a töltelék benne viszont igencsak variálható, lehet például benne gomba, bármilyen hús, vagy éppen garnéla rák, ebben a variációban itt még lazac kaviár is díszíti a tetejét.
A marha Sztroganoff jobban gyökeret vert nálunk mint az előbbi ételek. Vékonyra vágott hússzeletek pirulnak hagymával, vegyülnek tejszínes, gombás mártással, amibe uborka is kerül. Savanykás, kellemesen pikáns, hajdinával tálalják. A báránycsülök kívül ropog, gusztusosan megpirult, különböző zöldségekből álló, úgynevezett kaukázusi ragúval tetszetősen körbe adjusztált. Gusztusos a tálalás, szépek a tányérok, de semmi nincs túlcsicsázva, ahogy az ételek sincsenek túlbonyolítva, a tányérok is letisztult formájúak.
Jellegzetes desszert a Szirnyiki, ami pirospozsgásra sült, édes túrólepénykéket jelent, lehet belőlük nyolc darabot vagy tizenötöt rendelni. Az élmény fokozására túró fagylalt is dukál a nyalánksághoz.
Az Arany Kaviár konyhája összetettebb, végletekig kifinomult, bátran kísérletezik, az az étterem a fine dining kedvelőinek való, és már csak egy-két orosz fogás szerepel az étlapon, megváltozott a profilja. A MoszkvaTérben minden egyszerűnek tűnik. Jó alapanyagokból tradicionálisan bevált ízes ételek készülnek, barátságos kiszolgálással, otthonosan meghitt környezetben. Az orosz konyha jellegzetes, finom, de valami miatt mégsem terjedt el úgy a világban, mint a francia, az olasz, a kínai, vagy a görög. Nálunk is alig akad olyan étterem, ahol klasszikus orosz fogásokat lehet kóstolni, autentikus módon elkészítve. Emiatt a Moszkva tér hiánypótló.
