Válogatott művek a Szalóky-gyűjteményből a 35 éves Várfok Galériában
A harmincöt éves Várfok Galéria Szalóky Károly műgyűjtő és galériás közel nyolcszáz alkotásból álló kollekciójából rendezett „Egy része…” címmel kiállítást, stílszerűen harmincöt műből.
A szerző fotói
A kiállítók : Aatoth Franyo, Bak Imre, Bodóczky István, Bukta Imre, Czigány Ákos, Csernus Tibor, Csiszér Zsuzsi, Fehér László, FeLugossy László, Gaál Kata, Gerber Pál, Gerhes Gábor, Győrffy László, Francoise Gilot, Herman Levente, El Kazovszkij, Kazi Roland, Kelemen Károly, keserű Károly Keserü, Korniss Péter, Marie Laurencin, Mulasics László, Nádler István, Nyári István, Nemes Anna, Pető István, Rácmolnár Sándor, Regős István, Roskó Gábor, Rozsda Endre, Szirtes János, Szotyory László, Ujházi Péter, Várady Róbert, Sebastian Weissenbacher.
Azoknak a munkáit találjuk meg a kiállításon, akik rövidebb-hosszabb ideig voltak a Galéria művészei. Vannak köztük olyanok, akik ma is a művészkör tagjai és akadnak olyanok is, akik már nem lehetnek közöttünk vagy pályájuk más irányt vett.
A tárlat többnyire olyan alkotásokat mutat be, amelyek hosszú ideje, akár évtizedek óta nem voltak kiállítva vagy eddig egyáltalán nem láthatta őket a közönség.
Harmincöt munka, harmincöt alkotótól. A galerista fontosnak tartotta azt is, hogy legyen néhány olyan művész, illetve alkotás, akiről többet is megtudhatunk a képcímen kívül. Ilyen Bodóczky István (1943-2020), a Várfok 14 Műhelygaléria első kiállító művésze. A Galéria fennállásának öt és tízéves évfordulóját is Bodóczky kiállítással üdvözölte.
Ilyen Mulasics László (1954-2001) is, az 1980-1990-es évek meghatározó alakja, aki a felhevített viasszal való alkotás mestere lett. El Kazovszkij (1948-2008) egyedüli szimbólumrendszerű látványművész, akinek képein az allegorikus mitologikus szerepbe emelt alakok, szobortöredékek, kutyák és jegenyefák minden nézőt érzelmileg megszólítanak. Itt nem egy klasszikus olajképpel szerepel. Az Új Galathea ültetvény című képén is erős színpadias hatás érvényesül.
Szerepel Korniss Péter fotográfus egyik műve is, aki az elmúlt hatvan év léthelyzetének egyik legigazabb dokumentálója. Képei közül a Betlehemesek a lakótelepen címűt láthatjuk, amely az itteni első kiállításának egyik darabja. Bukta Imrének (1952-) az 1988-as Velencei Biennálén szereplő festménye, a Vidéki kaleidoszkóp kapott helyet a tárlaton. Ujházi Péter (1940-) festői nyelve Esterházy Péter, Kukorelly Endre és Parti Nagy Lajos hangvételére rezonál. Ezúttal a Szigetek című képét láthatjuk.
A kiállítás minden irányban bejárható. Nincs időrend. A művek nem csupán az alkotókról festenek képet, hanem gyűjtőjükről is. Munkáikon megjelenik a XX. század második felének valódi, látványnyelven tükröződő arculata, gondolat- és érzelemvilága. A válogatás megjeleníti a gyűjtő, a galerista művészeti hitvallást is.
Találkozhatunk olyan kulcsszereplőkkel, mint Szirtes János vagy Ujházi Péter, akik most is a művészkör tagjai, de olyan alkotókkal is, akik ma már a kortárs művészet etalonjai, mint Nádler István, Bak Imre vagy Korniss Péter.
Korniss Péter
Harmincöt év már egy ember életében is jelentős időtartamot ölel fel. A bemutatott munkát sora a gondos válogatás mellett is csupán töredékét, egy részét idézik meg azoknak a történeteknek, amelyek keresztül-kasul szövik át Szalóky Károly életét és gyűjteményét egyaránt
A Várfok Galéria fennállásának 35. évfordulójára egy rendkívül rendhagyó kiállítás készült, ahol nemcsak a művészkör mutatkozik meg, hanem maga Szalóky Károly, a gyűjtő is. A harmincöt alkotás reprezentálja egyrészt az elmúlt időszakot, azokat a történeteket, amelyek inspirálták a galeristát. Ezek a művészeti alkotások nemcsak a Várfok galéria művészköréhez kapcsolódnak, hanem tágabb értelemben Szalóky Károly érdeklődését is tükrözik.
Bukta Imre
Koncepciója alapján emelte be azokat a számára fontos műveket, amelyek definiálják a korszakot. Ebben a harmincöt alkotásban érzékeltetni kellett, fel kellett mutatni a közel nyolcszáz darabos kollekciót. Nagyon heterogén, látványában mégis egységes tárlat született.
