PÉCSI KULTÚRKALANDOK 1.

|

Szabó T. Anna, Dragomán György, Uj Péter, Tóth Krisztina…

Pécs, miként valószínűleg a többi magyar egyetemi nagyváros, bővelkedik tudományos, kulturális, művészeti, közéleti eseményekben.

IMG_1970

Fotók: Szanyi Nagy Judit

(A fanyalgók FB-oldalára is minden napra több meghívó érkezik.) Október első estéjén az egyetem Szenes klubja majdnem megtelt a főleg média szakos hallgatókkal (oktatóból kevés akadt, igaz, őket nem is invitálták) egy nyitott PécsiBölcsész kurzuson.

IMG_1749

Uj Péter

Uj Péter a 444.hu képviseletében beszélt az online újságírás rögös útjairól. Szabadon, asszociatívan, ám követhetően avatott be bennünket pályája állomásaiba és a magyar és amerikai elektronikus újságírás zegzugaiba. Lezser kiállása, szókimondása, impulzív előadásmódja informatív gondolatgazdagsággal párosult (egyszer-egyszer belterjessé válva, például amikor alig ismert külföldi médiumokat vetett össze viszonylag hosszasan). A tiszteletteljes moderátori kérdést, hogy mit osztana még meg ezzel a közönséggel, nem kellett volna lehúznia a végén. Ennek a felajánlásnak igenis volt létjogosultsága, hiszen sokfelé indázó előadása esetlegességére ő maga reflektált időközben (így hát sportszerűtlen volt megúszós, közhelyes kérdésnek bélyegeznie azt). A monológ számomra legvonzóbb eszmefuttatásában a munkatársak kiválasztásának elveiről esett szó. Nem az íráskészség dönt, mondta a 444.hu főszerkesztője, hanem a végtelen kíváncsiság, a világra nyitottság, a mindenevő szellemi természet („csak azt ne mondják, hogy kulturális újságírók akarnak lenni!”). A legkülönfélébb információk iránti mohó vágy tesz újságíróvá. Aki velük dolgozik, annak alapvető szükséglete, hogy utánajár, utána olvas mindennek az összes elérhető felületen.

IMG_1916

Irodalmi találkozók, konferenciák közt telt a szeptember-október Pécsett

Irodalmi találkozók, konferenciák közt telt a szeptember-október Pécsett. Szabó T. Anna és Dragomán György közös, egymást interjúvoló beszélgetését hallgatta a Tudásközpont népes közönsége a nagy előadóteremben valamelyik este. A nemi sztereotípiákat erősítette, hogy inkább az írófeleség volt aktív a társkérdezésben, ő adta fel a magas labdákat, s vetült így fény a másik alkotói módszereire és gyermekszórakoztatási metódusaikra, amelyekkel egymást is kényeztetik. Felolvasnak ugyanis a családnak avagy párjuknak, amíg a másik takarít, főz, s korántsem csak saját műveiket. Nagy az összhang, tényleg tudnak valamit (ugrik be itt az Elhagy-kötet kritikáinak referenciájaként a házastársi idill nyilvánossága).

Tóth Krisztina egy középiskolában járt, ahova volt diákjukat hívták beszélgetőtársául. Az Apáczai Gimnázium könyvtára gyakran szolgál hasonló találkozók helyszínéül kortárs alkotókkal, akik mindig találnak olyan kötetet a polcokon, ami hivatkozási alap a beszélgetés egy pontján. Jó ritmusban zajlott a diskurzus először a versekről, aztán a prózáról, közben felolvasás: olyan művek kerültek elő a szerző paksamétájából, amikről éppen szó esett előtte. Az Apáczai (Nevelési Központ) Gimnáziuma kiválóan szervez közönséget a mindenkori vendégnek, a diákok láthatólag felkészülten, érdeklődve ülnek be, s élvezik az élő irodalomórát. Az értő, kompetens moderátor az életmű ismeretében azokat a kérdéseket tette fel, amelyekre az írónő nagy kedvvel válaszolt, ezek közé tartoztak fordításai is, így hát a fordítással járó tanulságos, izgalmas sztorik szintúgy megelevenedtek.

A pécsi Kerényi Szakkollégium Mészöly és Nádas-konferenciáján Nádas Péter személyes jelenlétének köszönhetően vele is lehetett fórumszerűen beszélgetni. Az igazán avatott közönség, az író szakírói és tanítványaik meggyőződhettek arról, hogy érdemes időnként magát a szerzőt faggatni – még akkor is, ha a művek elegendőnek bizonyuln(án)ak az irodalmárnak. Nádas arról is mesélt, hogyan olvasta őt – Mészöly.

Thienemann-napokat tartott ismét a bölcsészkar neves szakemberek részvételével. Rendszerint három félórás előadást követett a diszkusszió, ami hol kitárta, hol bezárta a nyilvános teret (saját kör képzésével a nagy körön belül), s az aktuális levezető elnök erélyességén múlt, hogy a helyszín demokratikusan tartásával biztosítsa az előbbit. Pléh Csaba a rendezvény névadójának hallatlanul izgalmas virtuális etimologizálási kísérleteit tette láthatóvá a freudi pszichológia és a szociolingvisztika határán, Thomka Beáta a világirodalom-fogalmak kölcsönösségdimenziójáról értekezett Auerbach felől. Ujváry Gábor sajátos dialóguseszményéről tett tanúbizonyságot a Horthy-korban: „X háborús bűnös, de Y szóba állt vele, Z antiszemita, de voltak zsidó barátai”.

A Pécsi Orosz Központ és a Pécsi Magyar-Orosz társaság irodalmi maratonjai bájos, heterogén, változékony színvonalú rendezvények, a szovjet-orosz esztrád műfajával fedhetők le leginkább. Van rájuk kereslet, sokan látogatják őket. A Központ egyetemi székhelyén Soproni András műfordító előadása A bűn és bűnhődés újrafordításáról viszont nem hagyott hiányérzetet. (Ha csak azt nem, hogy még órákig kérdezgettük volna a vendéget többi munkájáról és kalandos életéről is.) A Dosztojevszkij-regény címszavainak, beszélő neveinek és első mondatának szemünk előtt zajló átültetése, a dilemmák taglalása a fordító karizmatikus előadásában megragadó, emlékezetes élmény – a nem ruszistáknak ugyancsak.

IMG_1960

Kritikai Szalon

Talán soha nem voltak annyian még a Művészetek és Irodalom Házában tartott Kritikai Szalonon, mint legutóbb Michel Houellebecq Behódolásának megvitatásán. A két éve folyó programsorozat két kezdő és két haladó kritikus, irodalmár őszinte véleményét kérdezi közelmúltban megjelent magyar és világirodalmi kötetekről. Nemcsak regényekről; novelláskötetekkel és verseskönyvekkel is próbálkozik a két pécsi, a Jelenkor folyóirathoz kötődő magyar szakos hallgató kezdeményezése, szervezése. Többnyire ők is moderálják a beszélgetéseket, amit most átadtak egy helyi doktorandusznak, aki egy másik doktori hallgató, egy oktatójuk s egy határon túli kritikus polémiáját irányította. Már az első kérdéskörben kiderült: hárman lesznek – ha nem is egy ellen, de egy platformon, mert csak a negyedik résztvevőnek tetszett a mű, aki megmaradt koncepciójánál az utolsó pillanatig. Nem tartotta a regény különösebb fogyatékosságának sem a helyismeret hiányát (hogy a szerző nem járt egyetemre) egyetemi regény esetében, sem a karakterek kidolgozatlanságát, sem szexistának a szerelmi szálat. Selyem Zsuzsa máshonnan nézte a Behódolást, mint társai: az euro-atlanti civilizáció elgyengülése, elpuhulása kórrajzának, s ebbéli hitelessége avatja számára fontos művé e francia regényt.

IMG_2044

CÍMKÉK: