Kertész Imre 1929-2016
Talán sokunk számára – olvasóinak – még nem jött el a gyász első pillanatában a szavak ideje.
Kertész Imre Fotó: Gordon Eszter
Babits Mihály Kosztolányi halálakor rövid nekrológot írt.
Idemásolok belőle néhány mondatot:
„A halál sem teljes halál, s a gyász sem marad sokáig puszta gyász. Az író élete nem múlik el, csak befejeződik, elkészül, mint egy könyv. Ez éppen annyira kezdet, mint vég.”
Aztán:
Az ember meghalt, a mű él — szokták mondani, de ez nem egészen így van. A műben is az ember él. Igazában ő tartja életben a művet is, amely mintegy második teste lett neki, szavakból épült test, az elvesztett sejtekből és rostokból épült test helyett.”
Kertész művei többszöri olvasás után kiáltanak; kimondott szavának súlya van, az író „második testének”, a kimondott szavak megértésének pedig legfeljebb az előestéjén lehetünk.
Nem kishitűség ez; inkább a remény színezüstje, hogy — általa is — megértsünk valamennyit a világból.
Az emberre mért sorsból.
A Kertész Imre után maradt űr halála napján megjósolhatatlan.
Mohai V. Lajos
Kritikánk Kertész Imre A végső kocsma című kötetéről
