A fényes rend
Részlet
Bognár Péter Fotó: Magvető Könyvkiadó
Úgyhogy kiléptem a padból, álltam,
és figyeltem, ahogyan a lábam
egy picit ide-oda mozgatom,
nem akartam érteni, hogy vajon
a Valávics Ági néni szája
miről kérdez minket, választ várva.
*
Valávics Ági néni egyébként
a szemedbe villant egy marék fényt,
mivel szemüvegében a lencse,
ahogy a dolgok mélyébe lesve.
Felülete, bőre igazgató,
ajkán, nyelvén nyalkán nyelvén a szó.
Van egy ilyen jellegzetes szaga,
minden mozdulata, csönd van, maga.
Áll középen a mutatóujja,
rajta köröm, közben úgyis tudja.
Holott halott, nem is ez a lényeg,
aztán leülhetek, közbe szépnek.
*
Most a Ruttner, kilépve a padból,
mert ő bátrabb, milyen könyvet? abból,
ahogy az Ági néni elmondta,
csak akkor ismerhetnénk fel, hogyha.
Kinyitja a táskáját a padra,
kicsit közben mintha sírna, hagyja,
végigfolyik az arcán a könnye,
rá a Kincskereső kisködmönre.
*
Részlet a szerző április 11-én, a Magvető Könyvkiadó Időmérték sorozatában megjelenő, negyedik verseskötetéből
Bognár Péter előző, A rodológia rövid története című kötetéről Bödecs László írt kritikát az Art7-en: Az együttérzés építése leáll.
