Strand az egész világ

|

Martin Parr képei a Műcsarnokban

Ő mutatta meg a világnak, hogy a színes dokumentarizmus ugyanolyan erős és fontos része a fotótörténetnek, mint a fekete-fehér. 

„Ma szép hang van, csupa nap, futkos a nóta az árokszélen és remek rabkocsi sugárzik az időben, még a töltésen is mindenki kutyázik. (Weöres: Téma és variációk.)

Mit tagadjuk, mostanában nem strandol a világ. Kell az ilyen időkben, hogy valami derűs érje az embert. A nyolcadik alkalommal rendezett Budapest Fotófesztivál mindig a fotóvilág egy nagy alakjának képeit választja nyitókiállításul, aki a kurátoroknak is személyes kedvence.  Most Martin Parr Strand az egész világ című anyagát láthatjuk a Műcsarnokban.

Az1952-ben született Parr közvetlenül tanulmányai elvégzése után nemzetközi hírnevet szerzett különleges képalkotásával, 1994-ben lett a Magnum fotóügynökség teljes jogú tagja, 2013 és 2017 között elnöke is volt. Több mint százhúsz könyvet jelentetett meg és további harmincat szerkesztett.

Ő mutatta meg a világnak, hogy a színes dokumentarizmus ugyanolyan erős és fontos része a fotótörténetnek, mint a fekete-fehér.  Látásmódját a brit humor járja át és ezzel tárja elénk azt a görbe tükröt, amely mindannyiunk számára befogadható.

A világ sok-sok táján rendezett műveiből kiállítást és ahova meghívták kiállítani, ott is mindig fényképezett. Például Bécsben a Hundertwasser-házban nyílt a tárlata, akkor ő az ottani farsangi szokásokat fényképezte, a virslievőt, akinek a mustár belecsöpögött a dekoltázsába, de a jogászbált is annak hivalkodó puccosságával, vagyis Bécs nagyon is ismerős arcát.

Azt mondják, hogy a színes fotó nem a szociofotó műfaja, ő mégis – mivel a vizuális antropológia és a szociológia mentén fényképez – képes ezekkel a képekkel hiteles társadalomábrázolást adni.  A képek a szokásainkról, a különböző helyzetekben történő viselkedésünkről szólnak, amelyek nagyon is jellemzőek ránk, amik tulajdonképpen vagyunk, még akkor is, ha magunkról egészen mást, sokkal szebbet képzelünk.

Ő a színes fotót ezzel a világlátással emelte a magas művészetek közé.

A budapesti tárlaton a Strand az egész világ képeit láthatjuk, amelyeket a világ különböző pontjain fényképezett, a téma prospektusba illő, de a látvány nem az. Itt magunkra ismerhetünk.

„Évtizedek óta fényképezem a tengerparti strandokat, napozók közelképeivel, vakmerő vízparti mutatványok elkapott pillanataival és a homokos parton piknikezőkről készült csoportképekkel dokumentálom a hagyomány legkülönbözőbb aspektusait. Az 1970-es években kezdtem strandokat fotózni, elsőként a The Last Resort című albumom jelent meg 1986-ban, a Liverpoolhoz közeli New Brighton tengerpartján készült képekkel. Ez a sorozat adta az ötletet, hogy világszerte tengerpartokat fotózzak: Argentínában, Brazíliában, Kínában, Spanyolországban, Olaszországban, Lettországban, Japánban, az Egyesült Államokban, Mexikóban, Thaiföldön és persze az Egyesült Királyságban. Seregnyi dolgot elárul egy országról a tengerparti strand, az a különleges, nyilvános tér, ahol az általános emberi viselkedés abszurd megnyilvánulásai és a helyi furcsaságok ugyanúgy megtalálhatók.” Martin Parr

Ebbe a világba nyerünk bepillantást a Műcsarnokban, amely a nyolcadik Budapesti Fotófesztivál nyitánya volt.

Jót tesz ez a látvány a léleknek, ezekben az időkben különösen.

Kurátor: Tulipán Zsuzsanna

Martin Parr: Strand az egész világ. 

A Budapest Fotófesztivál nyitókiállítása

Megtekinthető június 26-ig

CÍMKÉK: