Lugosi Lugo László, Ráday Mihály
In memoriam Lugosi Lugo László
Lugosi Lugo László
Igen, a Közvágóhíd 1872-ben, Hermann von der Hude tervezte, Julius Hennicke kivitelezte, egyszerre 600 szarvasmarha befogadására alkalmas birodalmi eklektikus stílusú épületkomplexum sincs már meg. Lugo képein megőrződött belőle valamennyi. Ahogy az eltűnő Budapest is, a hajdanvolt. Nem volt szabad fotóművésznek nevezni, ő fényképész, mondta. Közülük is kimagasló. Sokan fotografálnak, de kevés köztük a felismerhető, ahogy Keleti Éva munkáit a viszonzott szeretetről lehet felismerni, Korniss Péter képeit pedig a dokumentarista felelősségéről. Lugosi Lugót a pontosságról, ahogy a megszokott látványra új tekintetet nyit. Bölcsész volt, aki fotografált, látott és láttatott. Könyvei – a teljesség igénye nélkül – gyönyörködtetnek és tanítanak: a Fényképíró, a dagerrotípiától a digitálisig, a Budapest 100 (Klösz György és az ő képpárjaival). Mivel Klösz szekérről fényképezett, ő teherautót bérelt, hogy ugyanabból a szögből tudjon megörökíteni mindent. A Szecessziós Budapest, a Zsidó Budapest, a Szén című film, a komlói bánya mementója. Ő a kétdimenziós fotópapíron érzékeltetni tudta a műtárgy három dimenziósságát, a terét. Nagyon kevesen tudják ezt. Barát volt és nagyszerű ember. Idén tavasszal a berlini kiállítása kapcsán beszélgettem vele. Tele volt tervekkel. Az életmű 2021. július 18-án lezárult.
In memoriam Ráday Mihály
Ráday Mihály Fotó: Stekovics Gáspár
Pallas Athéné kezéből ezen a tájon mindig ellopják a lándzsát. Legtöbbször azért, mert nem tudják, hogy mi az, s a vasért fizetnek a MÉH-ben, de van, aki irigységből, mert azt hiszi, ő is tudja tartani. Hát nem. Iszonyatos veszteség érte a várost, meghalt Ráday Mihály. A fiatalabbak nem is ismerik, mert nem ismerhetik. Nincs már meg a tévéműsor, aminek köszönhető volt, hogy a főváros úgy néz ki ma, ahogy. Hogy nem tűntek el a régi, míves gáz-és vízcsatorna-fedők, hogy jó ránézni a hidakon a gyönyörű kandeláberekre, hogy egy-két ház még áll (erősen fogyóban, mert a pénzhajhász kulturálatlanság pusztít). Minek MAHART-nak (Magyar Hajózási Részvénytársaság) székház, amikor elúszott a magyar hajózás, a hajógyártás. Ez az eddig szecessziós elemekkel gazdag épület – éke a Vigadó mellett a Duna-partnak -, Kármán Géza Aladár és Ullmann Gyula tervei alapján készült 1910-1913-ban. Ilyen épületeket kultúrát ápoló országokban becsülni szoktak. Ráday Mihály, a nagyszerű operatőr munkáját sok-sok film dicséri. 1979-ben létrehozta hírneves városvédő műsorát, az Unokáink sem fogják látni… című tévésorozatot, amelyben jó és rossz példákkal illusztrálva az épített örökségre hívta fel a figyelmet. 1982-83-ban megalapította a Budapesti Városvédő Egyesületet, majd 1986-ban a Város- és Faluvédők Szövetségét, aztán a Nemzeti Panteon Alapítványt. Megszervezte többek között az Andrássy út kandelábereinek, a Lánchíd-, az Alagút, a Clark Ádám téri mozaikoknak a helyreállítását, elindította a Róth Miksa ház emlékmúzeummá alakítását, a Centrál Kávéház, a Gresham palota újjáépítését. Nélküle a város még nyomokban sem őrizné az elődök által megalkotott szépségét.
