Lugosi Lugo László kiállítása
FUGA Budapesti Építészeti Központ
Sokaságból kitűnni csak a rendkívülivel lehet. Mindenki készít fényképeket és sokan gondolják magukat fotóművésznek is. Lugosi Lugo László fényképész. Kikéri magának, ha fotóművésznek szólítják. A fényképészet szakma, amelynek a fogásait el lehet és el is kell sajátítani, s ő bölcsész is. Az ELTE bölcsészettudományi Karán angol-magyar-esztétika szakot végzett, s több filmet is készített a hetvenes évek második felében Forgács Péterrel és Szemadám Györggyel. Haris László és Kardos Sándor volt a két mester, akitől megtanulta a szakmát, s 1978 óta kiállító művész. Közben pedig szakkönyveket fordít, szerkeszt és ír. Több mint húsz kötetet jelentetett meg eddig, köztük több elméletit. Legutóbbi könyve Eugéne Atget (1857-1927) életének és munkásságának állít emléket. De ő volt az, aki Klösz György munkásságát kutatta és ennek nyomán gyönyörű kötetek születtek, mint a Budapest 1900-2000, a Zsidó Budapest, Szentendre.
A 19. századi fényképészet szellemében ugyanabban látja a fotográfia elsődleges szerepét, mint annak első mesterei: megörökíteni, dokumentálni és megőrizni a jelent, kimerevíteni a pillanatot, más szóval: felvenni a versenyt az idővel. 1839-es feltalálása óta a fényképezés az elmúlt másfél évszázadban sokat változott, számtalan összefüggésben számtalan jelentést kapott és rendkívül szerteágazó, önálló nyelvtannal rendelkező nyelvvé vált, amelyet mindannyian beszélünk és értünk. Lugosi Lugo László a fotós kíváncsiságával és a bölcsész összefüggésekre való érzékenységével fordul a fényképezés legkülönfélébb területei és irányzatai felé. Nem műveli mindegyiket, de többet. Ő az általam legkiválóbbnak ismert műtárgyfotós a hazaiak közül, s csak nála három dimenziós a váza és a szobor.
Lugosi Lugo László legfőbb kérdése már régebb óta, hogy hogyan lehet tetten érni, hogyan lehet lefényképezni az időt. Ennek példája volt a Szén című kötet és film, de az Eltűnő Budapest is (amelyet Frankl Alionával együtt készített). Elhagyott gyárépületek, a semmibe futó elgazosodott sínek, elhagyott hajógyár, csigalépcső a szénbányában. Az igényesen formált vágóhíd főépülete, amit lebontottak. Szépség és fájdalom, amelyben ott a múlt, a valaha volt, a megragadott idő. Azt vallja, hogy a fénykép az agyban születik. Először a fejében és aztán azt csak meg kell csinálni. A képeket a XIX. századi fényképezés szellemiségével s XXI. századi eszközökkel készíti el. Ezért tűélesek a képek, ezért merőleges a gyárkémény, egyenes a házfal (a nagylexikon munkálatai idején kolléganőmmel órákat töltöttünk profi fényképészek templomtornyainak egyenesítgetésével). Mert semmi sincs csak úgy: a fényképészet szakma. A képek nemcsak látványukban, de kivitelezésükben is rendkívüliek.
A Budapesti Fotófesztivál keretében a FUGA Budapesti Építészeti Központban Huszonnégy óra címmel április 1-ig láthatók Lugosi Lugo László képei.
