Jan Saudek provokatív világa

Budapesti Fotófesztivál

Másfél hónap fotós ünnep

A szerző felvételei

Hét évvel ezelőtt Mucsy Szilvia, Somosi Rita és Szarka Klára a tavaszi időszakot a fotósok ünnepének szánta. Azóta pedig minden évben sok galériával és a magyarországi külföldi kulturális intézetekkel együttműködve kiállítások sokaságát rendezik. Arra is ügyelnek, hogy a magyar fotósok kellő számmal érdeklődjenek a fesztivál iránt, ezért minden évben más-más témában pályázatot hirdetnek. Idén a téma Budapest százötven éve előtt tiszteleg: „Itt van a város, vagyunk lakói” – Bereményi Géza-vers ihletésére. (Cseh Tamás megzenésítésével szól a fülünkben.) Ezt a kiállítást április 13-tól május 15-ig, most már évek óta szokott helyén, a Kiscelli Múzeumban lehet megtekinteni.

Az is jellemző a fotófesztiválra, hogy a nemzetközi mezőnyből mindig egy olyan fotóművész életművét választanak nyitó kiállításul, akinek hatása a magyar fotóművészetben is érzékelhető. Idén a cseh fotóművészt, Jan Saudeket választották. Ebben az évben is a Műcsarnok adott helyt a kiállításnak.

Tulipán Zsuzsannával, a kiállítás kurátorával beszélgetek

Jan Saudek a kortárs fotográfia egyik rebellis alakja, aki a hetvenes évektől a kilencvenes évekig nemzetközi hírnevet szerzett hazájában dolgozva. Kiállításai nyíltak Amerikában, Ausztráliában, Franciaországban, és megismerte nevét a világ. A termekben ötvenhárom kép látható, amelyek áttekintést adnak különböző korszakairól, kezdve a hatvanas-hetvenes évektől, amikor még fekete-fehér képeket készített.

Ezek a képek az emberiség közös örömeit és bánatait mutatja be, amiben megjelennek a család, az emberi élet hétköznapjainak poétikus pillanatai. A második részben, amikor alkotni egy apró kis műterembe szorult, a festőien kopott környezetben elkészítette aktképeit és megrendezett jeleneteit. Jellemző rá, hogy játszik a különböző szimbólumokkal.

Rendkívül sok művészettörtneti stílus is felfedezhető ezeken a fotókon. Saudek mindig a határok nélküliség felé mozdítja a képeit. Sok olyan fotója van, amelyik valaminek tűnik, de amikor közelebb megyünk, már nem azt látjuk. Ilyenek az egymásba átforduló franciakártya figurák. Ebből egy egész sorozatot készített. Itt az egyik oldalon egy nőalak, szemközt egy férfi van, de ha közel megyünk, akkor látjuk, hogy mindkét figura nő. A nemek különbözőségei és azonosságai jelennek meg ezeken a képeken, másrészt jó pár képe a 19-20. század eleji aktképek esztétikáját követi.

A cseh irodalomnak és filmművészetnek is sajátos világa van, gondoljunk csak Hrabal, vagy Menzel munkásságára. Ezeken a képeken érzékelhető ilyesmi.

A cseh karakter Jan Saudek alkotásain is érzékelhető. Ha megnézzük a képeket, akkor a nőfigurák olyanok, mintha egy Menzel-filmből léptek volna elő, így a díszítettség, a szecessziós hangulat, ahogy minden telve virággal, és az abszurd és a groteszk is megjelenik. Kicsit szarkasztikus világ ez. Szereti górcső alá venni a dolgokat, és elmozdítani a valóságtól. Ez általánosságban jellemző a képekre. Itt minden ilyen kitalált világ, Saudek sajátos világa, amit jelenetekben összekomponált. Soha sem akkor készül el a kép, amikor exponál, hanem azt megelőzően, amikor megkomponálja. Még a korai képei is, amelyek még a hétköznapi élet poétikus pillanatairól szólnak, azok is olyanok, mintha színpad lenne a külső tér, mert mindig komoly komponálás előzi meg a munkát.