In memoriam Balla Demeter
Az Úr asztala fölött a képen cigány család asztala, körülötte apa, anya, gyerekek. A két oldalt a téglafalakon portrék, Törőcsik Mari tüllfátyol mögé rejtett arca, a szemközti oldalon Pilinszky, de ránk néz Lukács György és mellette egy martinász, aztán itt látható Esterházy Péter a csodálatos hajkoronával, itt Bächer Iván arca, de itt Hernádi és Jancsó kettős portréja, huncutok és bölcsek. Sok-sok portré, sok-sok köztük már csak képeken őrződhet, ahogy az alkotójuk is, aki róluk a fényképet készítette. Balla Demeter (1931-2017) Kossuth-díjas fotográfus, 1954 óta jelentek meg fényképei, amelyek arcképek, tájképek, csendéletek, aktok. A kevesek egyike, aki az öreg testnek is fel merte mutatni a szépségét. Valamennyi felvétele egyediségével és intenzitásával ragadja meg a szemlélőt. Itt most portrékat látunk, amelyeket mintegy hatvanezer képből válogatott a kiállítás kurátora és rendezője, Kincses Károly.
Szakrális a tér. (A World Press fotókiállítás is Amszterdam egyik templomából indult hatvan évvel ezelőtt világot hódító útjára). Ez a templom a Csillaghegyi Evangélikus Egyházközségé, és Donáth László pásztorolja. Rendezett itt már kiállítást Szebeni Andrásnak, Horváth Dávidnak, Szalay Zoltánnal, s most Balla Demeternek. Azoknak, akiket személyesen is ismert, akiknek az emlékét jelen idejűvé szeretné tenni, műveik bemutatásával.
A szerző felvételei
„Ezek az emberek mind azok közé tartoztak, akiket személyesen ismertem és szerettem. Számomra a kép egyúttal a hangjukat is jelenti, az emberségüket. Pedig a kép csak egy jel. Annak is a jele, amit ábrázol és annak is a jele, aki készítette a képet. Az életünk jelekkel van tele. Engem boldoggá tesz, hogy az emlékezetükkel törődhetek, hogy megmutathatom őket, beszélhetek róluk, mintegy elevenen legyőzve a halált, a mulandóságot vagy leginkább azt, ami nemcsak a modern embert tapasztalata, hanem minden emberé: mintha az élet hiábavalóság lenne Ezeknek a művészeknek, akik egyébként kivétel nélkül fotóriporterek voltak, tehát mélyre merültek a köznapi valóságba, ezek az emberek megtanítottak engem is, és megmutatták nekem is, hogy nem minden hiábavaló”.
A kiállítás november 30-ig látható, hétköznap 9 és 16 óra között a Gaudiopolis szeretetotthonon keresztül, vasárnap az utcáról (Csillaghegy-Békásmegyeri Evangélikus Egyházközség imaháza, 1038 Mező u.12.)
